kobak pont org

Tag: vélemény

  • komment trollok

    A múlt heti hírhétfőbe kicsit viccelődve beletettem pár Apple irányú hírt. Nem gondolván komolyan azokat, de legalább az olvasók kattintanak a linkekre, s egy kicsit tágul mindenki világképe. Nem mellesleg mindezt azon a portálon, ahol kint a Smarteast logo, vagyis nyíltan vállaljuk, hogy fontos nekünk, hogy a többi platformmal együtt érjünk el valamit, s nem vagyunk ellenségek.

    Természetesen nem azt sikerült elérni, amit szerettem volna. Nem Android felhasználók olvasták el András írását, hanem megkaptam mindazt, amit ő kap a saját blogján. Nála android trollok vannak, az Androidportálon meg megjelentek az iOS trollok.

    Trollnak azokat az embereket nevezem, akik nem képesek felfogni mit mond a másik, s csak ugyanazt ismétlik, ameddig a másikat végleg az őrületbe nem kergetik vele. Egy-egy ilyen szituáció kapcsán teljes mértékben megértem Angelday és Doransky döntését a kommentek végleges bezárását illetően.

    Számomra hihetelten, hogy egyes embereknek annyi idejük van, hogy android trollként egy Apple kereskedő blogját piszkítsák, illetve iOS fanatikusként az Androidportálon éljék ki magukat. Mit várnak? Hogy rengetegen hírtelen megértik az Androidportál olvasói közül, hogy ők eddig a sötétben tévelyegtek, s igazából iPhone-t kellett volna venniük?! Vagy, hogy Tim Cook személyes e-mailt ír, hogy mert kommentben megvédték a cég érdekeit, ezért névreszóló autogramm kártyát kapnak? Esetleg Handrás hivatalos Nexus retailer lesz elsőként itthon?! Ugyan már…

    Természetesen, ha az illetők fizetett Apple/Android alkalmazottak, akiknek feladatkörük a cég érdekeinek védelme a különböző platformokon, akkor mindent megértek. De akkor se tudom elfogadni a stílust. Egyik oldalon sem.

  • Göteborgból Karlstadba vonattal

    Mikor ezt a bejegyzést írom, éppen a SÁVSvéd Állami Vasutak szerelvényén utazom Göteborg városából fel Karlstadba. A vonat makulátlan, kényelmes, tiszta. Elővenni a laptopot, otthagyni az asztalon, amíg kimegyek a mellékhelyiségbe nem kell félni. Avonatjegyek névreszólnak, a kalauz kedves, normális (nem túlárazott) büfé van a vonaton. A mellékhelyiség tiszta, illatos(!), van wc papír, mozgássérült barát, víz, szappan, stb. Nem ehhez szokott az ember a MÁV szerelvényein sajnos.

    Viszont Wifinek nyoma sincsen. Se fizetős, se ingyenes formában. Egyébként Svédországban nem olyan egyszerű internetet találni. Ezt a négy napos kint tartózkodás esetén említem, mert egy félévre remek kínálatokkal bombáztak a Telia márkaboltban. Nem néztem végig a többi szolgáltató kínálatát, mert reményeim szerint Karlstadban a hotelben is, s a konferencia helyszínén is lesz internet. Ha más nem, az EU legjobb projektje az Eduroam hálózat.
    Nem először vagyok Svédországba, mivel Zsófit családi szálak kötik ide, így nagyjából (két)évente el szoktunk látogatni megnézni Göteborg nevezetességeit. Épp most számolgattuk, hogy melyik gyermek hányszor járt már itt.

    És amikor ezt a bejegyzést a TextMate editorba írom, s nem közvetlen a blog admin felületén, akkor eszembe jut Észtország. Ahol minden buszon, vonaton, étteremben, stb. wifi van, s remekül használható szélessávú net. Egyébként aki teheti látogasson el egy hosszú hétvégére Észtországba. Tallinn gyönyörű, de árai nagyjából európai szintűek. Ha azonban elhagyjátok a fővárost, akkor a kis városokban kedvesek, s pl. Tartuban olyan kétfogásos ebédet lehet enni 5 euróért, hogy még vacsorára is csomagolhattok magatoknak.

    Vissza azonban Svédországba! Azért is, mert vicces módon a repülőn kifele a Foursquare-nek köszönhetően kiderült, hogy ktamas is ugyanazzal a hajnali Wizz géppel repült ki Göteborgba, mint mi. Azzal a különbséggel, hogy Ő hosszabb időre tervezte a maradását 4 napnál. Érdemes lesz követni a blogját a kalandjairól Göteborgban.

    Ha már repólő, akkor hadd jegyezzem meg, hogy utazásunkhoz a részben(?) magyar WizzAir légotársaságot használtuk. A jegyeket hál’Istennek még 2012-ben vettük meg. Ha nem így tettünk volna, közel háromszor annyit fizettünk volna az ötünk jegyéért (igen, sikerült a szinte ingyen jegyeket megvenni). S nem is tudok szó nélkül elmenni a légitársaság 2013-ban bevezetett korlátozásai mellett.

    • 2012-ben nem számoltak fel extra költséget (2000 Ft) foglalásonként, ha Wizz kártyával tette azt az ember. Igen, emiatt ki is váltottam egy ilyet. Ez azonban 2013-tól már nem ingyenes, hanem “csak olcsóbb”. Ez 400 Ft kedvezményt jelent. Köszönjük!
    • A kézipoggyász esetében két fajta kézipoggyászt állapítottak meg. Az egyik a kis méretű kézipoggyász. Ezt úgy fordítom le a magamfajta emberek számára, hogy ez az a méretű táska, amibe nem tudsz laptopot tenni. Amibe viszont már belefér a laptop, s ami befér abba az idióta keretbe, na azért már fizetni is kell.
    • Nem konkrét 2013-mas változás, de azért ide kívánkozik. Régebben még voltak napközbeni járatok. Ezek mostanra teljesen eltüntek. Egyre kevésbé vagyok rugalmas a reggel 4-re kimenni a repülőtérre történetben.

    Viszont azt továbbra is pozitívumként ismerem el náluk, hogy ha két év alatti gyermekkel utazol, akkor prioritásos utasként kezelnek. Legalábbis a budapesti földi személyzet.

    Misi élvezte a repülést, az ölemben állva csapkodta az eblekot, s hangosan hahotázott, majd kidölt, s végigfeküdt(!) a combomon, s úgy aludta végig az út hátralevő részének nagyját. Amikor pedig megéhezedt, visszaugrott a mamához.

    A vonat pedig lassan begurul Karlstad állomásra. Én leszálláshoz készülődök, a laptop fedele csukódik. Sziasztok, majd folytatjuk!

  • Kit lepett meg az ítélet?

    Tegye fel a kezét, akit meglepett az Apple vs Samsung per eredménye? Az enyém lent maradt. Erre számítottam.

    Most tegye fel a kezét, akit elszomorít az ítélet? Az enyém a magasban, s remélem még sokaké.

    Ezt a bejegyzést egy Samsung által gyártott telefonon kezdtem írni, s egy Apple számítógépen fejeztem be. Mindkét céget kedvelem. És örülök a szabad választás lehetőségének. Miért vagyok szomorú? Mert ez veszélybe kerülhet.

    Összefoglalom a helyzetet nagyon leegyszerűsítve, hogy lássátok miért nem lepett meg az eredmény.

    Az Apple egy amerikai cég. Igazi amerikai álomcég. Az amerikaiak nagyon hazafiak. Az amerikai céget veszélyezteti egy koreai. Mi a feladat? Megvédeni Amerikát. Ennyi.

    Szándékosan sarkítok, de azt hiszem a fentiek ha nem is döntő tényezők voltak, de erősen befolyásolták az eskütteket a döntésben. Aki nem ért velem egyet, az kicsit emlékezzen, hogy nem is olyan régen hasonló perben egy másik országban mi lett a döntés. Ennyiben szerettem volna csak megemlékezni a perről. Aki bővebb információra kiváncsi, Lipilee már megírta az Androidportálon.

    Egy a lényeg, akármi lesz, szeretnék továbbra is Apple számítógépet használni, s ha a legújabb Nexus telefon megint Samsung gyártmány lesz, akkor olyat kérek.

  • az élet internet nélkül

    Paul J Miller, a The Verge, előtte az Engadget újságírója merész dologra szánta el magát. Lelép az Internetről. Megpróbál Internet nélkül élni. A Verge oldalán egy videóban is elmondja a szándékát:

    Érdekes és nehéz döntés ez 2012-ben, amikor a mosógép is rá van kötve az Internetre. Kiváncsian várom a cikkeket a folytatásról. Egy dolog biztos, jó lelépni az Internetről. Minden nyáron elviszek egy szekérnyi gyermeket egy erdő közepére táborozni. Csodálatos kilépni a városból, magam mögött hagyni a számítógépet, vibráló telefonokat, monitorokat, térerőt. Tíz nap után visszatérni megint csodás, kivéve a tele postaládát. 🙂

    Teljesen más mindezt megtenni a mindennapokban, főleg egy tech újságírónak. Kiváncsi vagyok mi sül ki a dologból, s remélem, nem csak a figyelemfelkeltés és reklám a célja a történetnek.

  • pályaválasztó #2

    A pályaválasztó bejegyzéshez egészen sok pozitív visszajelzés született.

    Tudom, hogy vannak ilyenek iskolákban lokálisan. Mint azt linkeltem is, én is csináltam ilyet a saját osztályomnak. Azonban, amit szeretnék az egy globális oldal/alkalmazás/operatív csoportmegfelelő aláhúzandó, ahol lehet tájékozódni, akiket meg lehet hívni egy road show-ra, stb. Fontos lenne, hogy azok az iskolák, akik nem tudnak érdekes embereket mozgósítani egy ilyen projektre, azok hozzánk tudjanak fordulni.

    Ha az én kis olvasótáborom lát ebben fantáziát, s ma egy ismerőssel beszélgetve, ő is bíztatott, akkor nem kellene veszni hagyni a dolgot. Akkor lépjünk egyet még előre!

    Nagyon jó ötlet a watchado oldal, de nem ilyenre van itthon szükség, főleg ha a középiskolás diákokra alapozunk. És szerintem ez lenne a cél. Aztán akár bővíthető a projekt majd az egyetemisták munkába állásával, stb. Rengeteg a lehetőség, s nagyon messzire el lehet vinni az ügyet. És mielőtt bárki őrültnek tart, hogy a százmilliós projekt ötletét megosztom mindenkivel itt az oldalon, leírom az okokat, hogy ezt miért teszem:

    1. Nincs rá időm/energiám egyedül megcsinálni, kellenek társak, s ez a blog az Internetbe kiálltó szavam. Hátha meghallja valaki.
    2. Ha itt senki nem hallja meg, hátha meghallja az xy nagyvállalat, s megcsinálja sok pénzből sokkal gyengébben, mint azt én szerettem volna. Ebben az esetben is legalább elkészül. A diákság, az oktatás profitál belőle.
    3. Nem történik semmi, de legalább nem ez lesz a 37. magamban tartott ötlet, amit majd egyszer valamikor megcsinálunk, ha lesz rá majd idő nyugdíjas éveimben…

    És most kiderül, hogy egy két blogbejegyzéssel meg lehet-e váltani a világot, el lehet-e indítani valami nagyot. Hiszek abban, hogy csak közösen lehet előremenni, s tényleg messzire jutni. És akkor a GeoGebra prezijeimben is rendszresen előforduló Warren Buffet idézettel zárom a dolgot:

    If you want to go fast, go alone. If you want to go far, go together.

    Hajrá Hölgyek, Urak, ha jó az ötlet, alkossunk közösen nagyot! Egyszer már sikerült!igaz, az egy e-maillel, s nem egy blogbejegyzéssel indult.

  • Hacktion

    A címbeli sorozatról a legutolsó New Tech MeetuponItt egyébként megtekinthető a GeoGebráról tartott előadásom is hallottam először Buherátor előadásában. Akkor felvettem a MyEpisodes alkalmazásba, majd otthon rákerestem. Most épp a második évad közepét tapossa a sorozat, s a teljes egész megtekinthető a YouTube jóvoltából, akinek nincs esetleg Silverlight a gépén, mert az MTV sajnos azt igényli, de náluk is nézhető.

    A sorozat lényege, hogy adott a Hacktion fedő kft., s az IVOInfrastruktúra Védelmi Osztag, akik küzdenek a Magyarországot, világot fenyegető informatikai veszélyekkel. Az első pár rész láttán többször hangosan felkacagtam, s továbbra is vannak megmosolyogtató jelenetek a sorozatban. Ennek ellenére egy magyar viszonylatban igényesen összeállított, élvezhető sorozatról van szó. Szépek a vágóképnek használt Time Lapse (tiltshift) videók Budapestről.

    A történet elég lassan pörög, de vannak jópofa összeesküvéselméletek, amelyek esetében szintén praktikus, ha az ember el tud vonatkoztatni, s nem próbálja realitásként kezelni azokat. Amióta belekezdtem a sorozatba, azt kell, hogy mondjam, ez már nem a Barátok Közt szinvonala. Bevallom, nem néztem Fonyódi Tibor eddigi sorozatait, sem a Géniuszt, sem pedig a Tűzvonalbant, amikről pedig szintén jókat hallottam.

    Az első pár epizód után sokszor emlékeztem vissza az Alias sorozatra, ami nem ennyire számítástechnikai vonalon mozgott, de hasonló története volt. Bár Oroszlán Szonja nem hasonlítható Jennifer Garnerhez. A Hacktion egyelőre háttér sorozat. Dolgozatjavításhoz, monoton munkához. Azonban egyre többbször észlelem, hogy felfigyelek a sorozatra, felkapom a fejemet egy-egy jelenetre. És nem hajtom mindig mosolyogva vissza a fejemet dolgozatot javítani, hanem figyelem, s várom mi lesz. Sajnos ez sokszor annyira vontatott, hogy elunom a várakozást. Ha minden harmadik rész eseményét szétosztanák az előző kettő között, akkor remek pörgős sorozatot kapnánk.

    Így marad az, hogy ezt a sorozatot érdemes követni, de nem várom tűkön ülve, hogy mi lesz a következő részben.

  • hanyagolt szolgáltatások

    A hétvégén (a bejegyzést kb egy hónapja kezdtem írni, a hétvége arra a hétvégére utal) az eddig használt sok custom rom kitérő után, feltettem a Google által tervezett eredeti verziót a Nexus S-re. Abból is a legfrissebb 4.0.4-es változatot. És a változatosság kedvéért nem húztam vissza minden alkalmazást Titanium Backupból, hanem szépen szelektálva kerültek vissza az appok a készülékre. Most kivételesen így nem egy app ajnánló lesz ez a bejegyzés, hanem épp annak a komplementere. Vagyis azokat az alkalmazásokat, szolgáltatásokat szedtem csokorba, amiket mostantól nem használok, nem kerültek vissza a telefonomra.

    Az első ilyen alkalmazás a Foursquare. Erről nemrég írtam is, s egyelőre nem érzem végleges szakításnak a dolgot, de most tartunk egynkis osolyszünetet, megvárom, míg minden Mayorship messze elérhetetlen lesz, s akkor csak a móka kedvéért érdekes helyekről csekkolok majd. Az iménti sorok egészen pár nappal ezelőttig igazak is voltak, de aztán visszakerült az app. Nincs kint egyik home screenen sem, s nem hajtok Mayorshipekre.

    A gomiso és a getglue appok szintén nem mentek át a rostán, s nem kerültek vissza a telefonra. Mindkét alkalmazás nagyjából ugyanarra való, hogy trackeljük, s megosszuk, mit nézünk, olvasunk. Filmekre azonban az imdb már régóta az etalon, s marad is. Zenére a last.fm, s ezzel kifújt. Sajnos könyveket olvasni egyre kevesebb alkalmam nyílik, de ha igen, akkor a moly.hu a barátom, inkább azt használom trackelésre, s nem a GetGlue-t.

    Screenshot ER, a legjobb Screenshot app prior ICS. Mivel a 4.0-tól nativ a képernyőkép rögzítés a telefonon (bekapcs+hang-le), így nincs már rá szükség. Próbáltam sok egyéb Screenshot alkalmazást, de végül ennél maradtam miután a ShootMe fejlesztése megállt, kikerült a Marketről.

    Camera360, zoomfx, PaperCamera, s további kamera appok. A gyári kamera alkalmazás nekem tökéletesen megfelel. Ezeket mindegyike kis pluszt adna ahhoz, amiket nem használok ki. Ha mindenképpen effektekre van szükségem, akkor a StreamZoo, esetleg a PicPlz vagy az Instagram alkalmazásokat veszem elő.

    Seesmic, twitter. A Seesmic hosszú időn át az etalon twitter alkalmazás volt. Aztán először abbamaradt a fejlesztése, aztán az egyetlen frissítés, ami érkezett, az egy reklámcsík volt az ingyenes verzióba. Pedig nagyon igéretes alkalmazás volt. A gyári Twitter alkalmazás is áldozatul esett, most épp a Boid és a TweakDeck appok között ingázom.

    Shazam és Shazam Encore. Fent volt mindkettő, most már csak a Soundhound fizetős változata van a telefonon. Ez tudja ugyanazt, s megkockáztatom, hogy picit talán még jobban is.

    Fon alkalmazást nagyon szerettem, amíg működött. Egy végtelenül primitív kis app volt, ami annyit tett, hogy fon hotspot esetén belépett, s nem kellett nekem ezzel bajlódni. Sajnos már jóideje nem frissült, s 4.0 alatt nem működik.

    Reader, Feedly, Currents. Mindegyik nagyon jó híraggregátor alkalmazás, de nem kellenek a telefonomra. Csak az akkut szívják le, s nem telefonon olvasom a híreket. Ha feltétlen erre vágynék, akkor vagy a webes reader, vagy körbenézek a Twitteren.

    Természetesen van több nem “telefonos” szolgáltatás is, amire a kezdeti lelkesedésem rávett, hogy regisztráljak, aztán azóta se nagyon foglalkoztam vele. Ilyen pl. a rakétaként indult Pinterest, amit nem tudom eldönteni mire használjak. 🙂 Leginkább a még bent van a böngészőben a bookmarklet, de szökőévente bökök csak rá. A mlkshk is hasonló történet.

    Mire a végére értem a bejegyzésnek, készítettem egy Androidportálos változatot. Ott rendesen minden alkalmazást linkeltem a Marketre Play Store-ba.

  • ájpent

    Az a helyzet, hogy az én gyermekeim kicsit különleges helyzetben vannak. Ennek oka, hogy édesapjuk szereti a modern kütyüket, s egy szerencsés véletlen folytán lipileevel és lapajjal megalapítottuk a Magyar Android Portált. Így nem csak szerethetem a kütyüket, de sok eszköz megfordul a háztartásunkban átutazóban teszt céljábólitt meg kell jegyeznem, hogy a tesztkészülékeket egyben az eredeti formájában szolgáltatom vissza, azok nem gyermekjátékok…illetve van kivétel.

    Dani fiam a maga alig több, mint két évével kiválóan kezeli a telefonomat, s elboldogul bármely egyéb érintőképes eszközzel. A YouTube útvesztőiben bármikor képes a kapcsolódó videókon át elvándorolni az egyik Thomas epizódtól a másikig. Mindemellett szeret egyszerű logikai játékokat játszani a tableten. Ezt ő csak úgy nevezi, hogy “ájpent”. Érdekes, hogy Bori lányomat messze nem kötik le ennyire ezek az elektromos kütyük. Meg-megnéz egy mesét, de egy sellő számára bármilyen játékot felülmúl.

    Amikor Dani csípőből swype-ol valamelyik kütyün, s egyszercsak felcsendül Thomas unalomig hallgatott főcímdala, körbetekintek a családban (ismerősök között), s meglep, hogy mindenki inkább el van képedve a technikai képességétől, mint hőzöngene, hogy minek neki ilyen.

    Amint látható, nálunk a két gyermek (nemükből adódóan?) nem egyforma a kütyühasználat tekintében sem. Maci vs. Nintendo, így szól a teszvesz által megfogalmazott kérdés. A vs. választást, kizárólagos vagyot, vagy versenyt feltételez az én olvasatomban. Ahol a végén ki kell mondani, hogy melyik a jobb, a megfelelőbb, építőbb, stb. És ez szerintem hibás megközelítés. Nem döntést kell hozni szülőként, illetve tanárként, hanem a felhasználás módját kell okosan meghatározni.

    Ma egy gyermek nem nőhet fel informatikai ismeretek nélkül. Ez olyan lenne, mint 30 évvel ezelőtt amikor valaki nem tanult meg olvasni. Analfabétának nevezzük őket, s rengeteg problémával kell szembenézniük. Így kiemelten fontosnak tartom, hogy a gyermekeink teljesen természetesen kezeljék ezeket az eszközöket, otthonosan mozogjanak a digitális világban, ott bennszülöttek legyenek.

    A másik oldalon viszont szintén fontosak az építő játékok és a mese. Minden nap mesélünk a gyerekeknek, napközben, délutáni alvásnál, s este lefekvés előtt. Könyvből, fejből, mikor hogyan. Ettől gyarapodik a szókincsük, fantáziájuk, s csodálatos világokat tárhatunk eléjük egy-egy mese által. Ezeket vétek lenne kihagyni, s nagyon szegény lenne az életük nélküle.
    Az építő játékok, lego, illetve most még csak duplo, kisvonat, öltöztethető babák, gyurma (!), festékek, zsírkréta ott vannak az iPad mellett. Ugyanolyan fontosak, hasznosak, kellenek.

    És ha már a nintendót is belekavarták a címbe, a wii az egyik legjobb családi társasjáték. Leülni (vagy éppen felállni) elé, együtt ugrálni a Marióval, teniszezni, bowlingozni nagyon jó dolog. Közösen nevetünk, s közben tanuljuk a finom mozgásokat. Bori jógázik a fitet használva, Dani örömmel autóversenyzik, s tanulja az irányokat. Ha pedig megunjuk, akkor elmegyünk egyet kirándulni.

    Persze mindez nagyon gyorsan a visszájára fordulhat, ha nem eszközként tekintünk rájuk, hanem babysitternek alkalmazzuk a tv-t, a számítógépet, nintentód, stb. Ha az eszköz tanítja meg embernevelésre a gyermeket, abból valóban borzasztó dolgok sülhetnek ki. Gyermekek elveszíthetik a realitást, nem tanulnak meg kommunikálni, társaikkal közösen tevékenykedni. Ha viszont mi tanítjuk meg az eszközhasználatra, akkor az a javukra lesz. És ebben a formában tekintve már nem is különbözik annyira az iPad a kőbaltától.

    Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny
    Jelentkezz Te is!

    Szavazni itt lehet

  • digitális bennszülöttszelidítés

    Ezt a kifejezést először a biztonságos Internet előadáson hallottam az iskolában, de nem szeretnék arra elkanyarodni. Sokkal érdekesebb, hogy a napokban lezajlott egy konferencia, ami pont azt a hatalmas szakadékot szeretné betömni (legalábbis hidat építeni rá), ami a bennszülöttek és a bevándorlók között tátong. Jó látni, hogy amióta Konrád is fellépett a katedrára, egyre több az oktatással kapcsolatos bejegyzés nála.

    És gyakorló apaként, középiskolai tanárként elsőkézből értesülök erről, s látom mi zajlik a fejekben. Az a generáció, aki nem ismeri ezeket a modern eszközöket, azok nagyon nehéz helyzetben vannak a mai diáksággal szemben. A mai diákság ezt pedig szemérmetlen módon boldogan kihasználja!

    Röhögnek, amikor a tanár nem ismeri fel a különbséget az okostelefon és a számológép között (nekik ez olyan, mint egy gyakorlott háziasszonynak a kukta és a serpenyő, két eszköz teljesen más tudással, funkciókkal), boldogan írják a dolgozatot copy-paste a Wikipediáról, stb. Erre pedig sok kolléga nincs felkészülve. És a probléma nem az, hogy a diákok csalnak! Nem, a probléma az, hogy megváltozott a világ, s az oktatás csak lehajtott fejjel kullog a nyomában!

    Igenis össze kell szednünk magunkat, s fel kell készülni, integrálni kell az új eszközöket a mindennapi oktatásunkba! Vesszőparipám az Internet és a modern eszközök használata matematikaórán (de ugyanúgy más órákon is). Erről tartottam már Android Workshopon előadást, de legutóbb januárban Lőcsén a Matematika Didaktika konferencián beszéltem az okostelefonok használatáról:

    Amikor a bejegyzést reggel még Bori oviba szállítása és az első órám kezdete között elkezdtem megírni még egy darab hozzászólás nem volt Konrád bejegyzéséhez, mostanra azonban már negyedszáz véleményt lehet olvasni a poszt alatt.

    Akkor a kütyü használat másik oldala. TILOS minden órán interaktív táblát, mobiltelefont, stb. használni. Nagyon fontos, hogy a diákok lássanak táblát (filces vagy krétás), írjanak papírra dolgozatot, mert nem mindenkinek van otthon lehetősége iPadre, Galaxy Note-ra, stb. jegyzetelni, kizárólag azon dolgozni. És azt is fontos tudni, hogy van, amit nem lehet ezekkel az eszközökkel jól tanítani.

    És semmilyen eszköz nem helyettesíti a tanárt. Az összes kütyü, hightech gadget segédeszköz lehet a tanár kezében, amivel szerintem élni kell! Mert a tanulást érdekesebbé lehet tenni, s a témát a diákokhoz közelebb lehet hozni. Eddig erre otthon készítettünk segédeszközöket, most itt az Internet, meg a sok kütyü.

    Érdekes, s már nagyon vártam, hogy a kommentek között felbukkanjon a telefon elfelejteti a fejszámolást felvetést. Egy sztori kapcsán merül ez fel a hozzászólások között. Ez a legkevésbé sem igaz, ha a tanár, szülő fel van készülve, akkor remek játékok (!!) vannak, amik tanítják, s gyakoroltatják a fejszámolást.

    A digitális bennszülött diákjaim boldogan ülnek a gép előtt, s matek (főleg azt, hiszen ott adtam meg a kezdőlökést), angol (spelling) és természettudományos feladatokat oldanak meg a World Education Games oldalon. És aki egy nap négy órán keresztül összead, kivon, szoroz és oszt fejben időre, annak bizony fejlődik a fejszámolási képessége!

    Végül két cikket ajánlanék a végén mindenkinek, az első az iPad használat jótékony hatásait értékeli, a második sokkal meglepőbb lehet, érdemes végigolvasni.