Vége a tegnap már meghirdetett kosárlabda rangadóknak. Végül a tanár csapat a harmadik helyet szerezte meg. Egyetlen meccset veszítettünk el, de az is szoros volt… najó, nem kavarok össze-vissza. (ismeritek gondolom a “mi másodikak lettünk, a másikak meg utolsó előttiek” mondatot, meg a hozzá kapcsolt történeteket).
8 perc, vagy 8 dobott pont jelentette a játék végét. Első játékot 8 nagyon kevésre nyertük. Második meccset azonban elveszítettük, bár 4-4ig, ha jól emlékszem fej-fej mellett haladtunk. (az idő vetett véget a játéknak, tehát nem adtuk magunkat olcsón)
Mivel azonban jó helyen voltunk jó időben, az első játékot pedig fölénnyel nyertük, így a harmadik helyet hoztuk el. Kaptunk oklevelet, meg sport szeletet. Tök jó!
Ja, és hétfőnként azt hiszem járni fogok majd edzésre. Jó dolog ez a kosár, vissza kéne szoknom rá (is)! :-)
Holnap diáknap lesz a suliban. Neveztünk kosarazni. Régen jól ment, de amikor elkezdtem átgondolni, hogy mikor fogtam utoljára labdát a kezemben, akkor a debreceni Szélrózsa ugrott be. Az pedig igencsak régen volt.
Ma voltam dobálni, meg 1-1-ezni. Az jó volt. Picit szoktam a labdát. A legnagyobb gondom azonban a sarkazás. Az valahogy másképp van, mint a frisbee-ben. Ez pedig nem jó. Persze a lényeg a játék, nem a győzelem! :-)
Na, akkor okulva az előzőekből most mindenki, aki tudja a megoldást/hibát, az fogja vissza magát holnapig!
És akkor most lássuk be, hogy az 1=-1:

update: (2006.03.30 @ 14:48) Szabad préda. Lehet írni a megoldásokat.
Már régóta akartam új feladványt kitenni, de csak most jött el az ideje. Ez egyszerű, nem is kell rajta annyit gondolkozni, mint a háromszögesen. Ennek ellenére én nagyon szeretem, mert egy fontos dologra mutat rá.
Nos, erről a “bizonyításról” van szó:

A lépések nincsenek megadva. Azt azért remélem mindenki ki tudja találni. Kérdés, hogy hol van a hiba.
Ma bementem a Déli pályaudrari postára, hogy befizessek pár csekket. Érdekes változás, hogy mikor belépsz, majdnem átesel egy sorszámkiadó autómatán. Persze az emberek inkább megkerülik, mint használnák. Talán ezért játszódik le a következő párbeszéd minden második ügyféllel:
-Jó napot, kért sorszámot?
-Nem.
-Akkor legyen szíves menjen vissza, nyomja meg a gombot, s hozzon egy sorszámot! Ezen a héten felmérés készül a kiszolgálás sebességéről, s sajnos nem szolgálhatom ki sorszám nélkül.
-Értem, de én csak egy csekket szeretnék befizetni.
-Sajnos ahhoz is szüksége lesz egy sorszámra.
-De nem lehetne…
Két ember erre megsértődött és távozott, egy pedig puffogva hozott egy sorszámot (ami nem került 15 másodpercbe sem). Miért olyan nehéz belátni, hogy rosszul csináltak valamit? Nem értem.
Ráadásul a dolog tényleg azonnal korrigálható lett volna, s mindenki bolgogan ment volna a dolgára. Kicsit gyerekes ez a sértődősdi. Csak szegény alkalmazottakat sajnálom, akik nem tehetnek az egészről, de rajtuk csattan az ostor.
Kommentek
RSSkelemenbandi, _original, thingol, kobak, thingol [...]
okszigén, Mefi, shaark, kobak, shaark [...]
bodzasfanta, thingol
shaark, kelemenbandi, kobak, thingol, kelemenbandi [...]
Tupacko, Kiss K D, kelemenbandi, _alesi_, thingol [...]
Helga, gabi, kobak, kajszi, zsu [...]