Author: kobak

  • Sir Ken Robinson

    Sir Ken Robinson

    Aki kicsit is érdeklődik az oktatás iránt és nem ismeri Sir Ken Robinson nevét, az burokban élt az elmúlt 10 évben. Lehet kedvelni, vagy nem kedvelni, de az biztos, hogy az alábbi 2006-os beszéde nagy hatással volt az okatásra.

     

    A beszédet a megjelenés óta Magyarország lakosságának sokszorosa tekintette meg. Ken Robinson több könyvét olvastam azóta, vagy éppen hangos könyvben hallgattam meg (a legjobb, amikor ő maga olvassa fel). És most itt vagyok közel két héttel a bett show után és élőben láthattam. A legendát. És még mindig mosolygok, ha belegondolok. 🙂

    Ken Robinsont élőben hallani valami hasonló élmény volt, mint amikor életemben először hallottam valamelyik kedvenc együttesemet. Egy sztár. Celeb. Jó értelemben.

    Megöregedett. Bottal jár, de szellemileg ugyanolyan friss, mint amikor a fent linkelt első előadásakor volt.

    A mostani 1 órás beszédének a lényege, hogy a gyermek egy komplex lény és nem lehet egységekbe rendszerekbe kényszeríteni, ha azt szeretnénk, hogy kreatív felnőtt legyen.

    Az oktatás lényege, célja az kellene, hogy legyen, hogy a diákok megértsék az őket körülvevő világot, a saját tehetségüket felfedezzék és aktív, odaadó polgárok legyenek.

     

    The Aims of Education

    To enable students to understand the world around them and the talents within them so they can become fullfilled individuals and active, compassionate citizens.

    Ismét rengeteg példával volt tarkítva a beszéd. Megtudtuk egy felmérés következtében, hogy a mai gyerekek átlagosan 1 órát töltenek a szabadban. Ehhezképest egy szuper biztonságos börtönben a minimális idő, amit a raboknak előírnak, hogy túléljék a bent töltött időt, ennek a kétszerese.

    Másik érdekes pont volt, amikor feltette a kérdést, kinek szedték ki a manduláját. A 40+ korosztály többségének igen. 30 alattiaknál ez nem annyira jellemző. Régen, ha valaki köhögött egy kicsit, már ki is kapták a manduláját. Mondja Ken Robinson. Ma az ADHD egy hasonlóan “divatos betegség”. Ha egy diák nem tud a fenekén ülni, akkor telenyomjuk gyógyszerekkel, ahelyett, hogy hagynánk, hogy felálljon, mozogjon. Hiszen erre lenne szüksége.

    Időközben megjelent egy újabb könyve. Természetesen, ha lehetőség nyílt volna rá, meg is vettem volna, hogy dedikálja. De valamit hagyni kell a későbbiekre is. 🙂

    A könyv egy reakció a Ken Robinsont egyébként jogosan kritizálóknak, amiben megmutatja, hogy ezek nem csak szép gondolatok, hanem meg is valósíthatók. Így egy kicsit még kíváncsibb vagyok a könyvre.

    Összességében fantasztikus volt és inspiráló ott állni. Az “öreg” nem mondott szinte semmi újat azokhoz képest, amiket a könyveiben, vagy TED előadásaiban ne olvastam, hallottam volna. Pár új példa, kicsit más felvezetéssel, néhány fricska és story. Viszont, ha elmondta volna ugyanazt a 2006-os TED előadást, élőben akkor is más lett volna. Digitalizáció, virtualizáció, stb. szuper dolgok. De azért csak hús-vér emberek vagyunk és valóságos élményekre vágyunk. 🙂

    Ken Robinson nem az oktatás megváltója. Ken Robinson egy gondolkodó, fantasztikus előadó, aki jókor, jó helyen kimondta, rámutatott azokra a hiányosságokra a mai világban, amiket mindannyian éreztünk. A híres “Do schools kill creativity?” beszédében mindezt sokkoló címmel, példákkal támasztotta alá, így talán még több emberhez jutottak el a gondolatok. És a kreativitás valóban szükséges, hogy ott legyen a gyermekeink mindennapjaiban.

  • nézőpont kérdése

    nézőpont kérdése

    Még karácsony előtt néztem meg az egyik osztályommal Roger Antonsen csodálatos TED előadását arról, hogy a matematika valójában az a nyelv, amin keresztül meg tudjuk érteni a világot. Megtanít arra, hogyan tekintsünk a világra több nézőpontból.

    Az előadás önmagában fantasztikus és itt abba is hagyhatnám ezt a bejegyzést. Viszont ma, szünet utáni első tanítási nap (bár ma nem volt órám), beindultak a szürke hétköznapok. És kezdett engem is eltemetni egyik feladat a másik után, amikor jött egy Hangouts üzenet, hogy Misinek 38,7 a láza. Nem dobtam el azonnal mindent, de igyekeztem haza.

    Hazaértem és hirtelen elmúltak azok az addig hihetetlen fontosnak tartott feladatok, amiket meg kellett volna csinálnom. Ölembe vettem, s úgy ültünk együtt. Rám nézett lázban égő szemeivel, megsimogattam és így ültünk tovább. És mindketten tudtuk, hogy ez így van jól. Csodálatos időszak ez a 4 éves kor körüli apás korszak. Apukák, ki ne hagyjátok!

    Aztán persze volt lázmérés, meg kúp (ezt egyikünk sem kedveli, de valamiért ez a mi kis családunkban atyai kötelesség (privilégium?) lett). És hirtelen a délután 5 órából este 11 lett. És most alszik. És lement a láza. És én meg felpattintottam a laptopot és a megválaszolatlan e-mail hegyek helyett beírtam, hogy kobak.org és elkezdtem megírni ezt a bejegyzést. Mert ez most jól esett.

    És persze erről is van egy TED talk. Mire ne lenne? 🙂 Beteszem a végére, mert érdemes azt is megnézni.

    Most csend van. Hallom, ahogy szuszog a család minden irányból és ez jó. És rájuk tekintve rájövök, hogy vannak az életben igazán fontos dolgok.

  • sulinetwork-díj

    sulinetwork-díj

    Pénteken hárman kaptunk Sulinetwork díjat. A díj, jelenleg az egyetlen általam tudott elismerés, amit az Oktatási Hivatal oszt a digitális oktatás elismerésére. Prievara Tibor és Nádori Gergő, a tanárblog két szerzője kapott már díjat. Sajnos nem találtam leírást arról, kik részesültek eddig az elismerésben. Bár az átadáskor egy PowerPoint dia erejéig felvillantak a nevek.

    Büszke vagyok, hogy bekerültem az idén díjazott három ember (Nemes-Nagy Katalin Erika, Egri Józsefné,Koren Balázs) közé. Külön öröm volt hallani, hogy itt a blogon olvasható írások is hozzátettek ahhoz, hogy megkaphattam az elismerést.

    Bővebben a díjról:

    A Sulinetwork-díj elismerésben részesülhet minden magyar állampolgárságú pedagógus végzettségű szakember, aki teljesíti az adott évi kiírásban szereplő feltételeket, illetve nem rokona a jelölteket értékelő zsűrinek, és nem áll közvetlen szakmai kapcsolatban az adott évben felkért zsűritagokkal és az Oktatási Hivatallal.

    A Sulinetwork-díjat évente legfeljebb három fő nyerheti el egy független szakmai bizottság döntése alapján. A díjazottak közül legalább ketten a közoktatásban gyakorló pedagógusok, és egyikük lehet olyan közoktatásban dolgozó szakember, aki pedagógus végzettségű ugyan, de szakmai tevékenységét az oktatás más területein fejti ki a közoktatás javára. A szakmai zsűri dönthet úgy is, hogy háromnál kevesebb jelöltnek ítéli oda a díjat, ha ez indokolt.

    Jelölés jövőre is az okatatas.hu oldalon lesz. Érdemes figyelni, mert sok innovatív és fantasztikus tanár kolléga van, aki megérdemli a díjat. Diákok, szülők, kollégák, jelöljétek jövőre az arra érdemeseket! Aki pedig engem jelölt, annak köszönet!

  • gráfelmélet játékosan

    gráfelmélet játékosan

    A gráfelmélet olyan része a matematikának, amit mindenki ismer, de nem biztos, hogy tudja, hogy az matematika. Pontokat kötünk össze és azokról teszünk megállapításokat. Inkább csak egy játék. A gráfelmélet születését a Königsbergi hidak problémájához kötik.

    A probléma története, hogy a poroszországi Königsberg (most Kalinyingrád, Oroszország) városban hét híd ívelt át a várost átszelő Prégel folyón úgy, hogy ezek a folyó két szigetét is érintették. A königsbergiek azzal a kérdéssel fordultak Eulerhez, vajon végig lehet-e menni az összes hídon úgy, hogy mindegyiken csak egyszer haladjanak át, és egyúttal visszaérjenek a kiindulópontba. 1736-ban Euler bebizonyította, hogy ez lehetetlen.

    A fenti problémából született az Euler kör és Euler út problémája. Erre a problémára rengeteg játékot találunk mindegyik alkalmazásboltban. Android eszközökön a One Touch Drawing az egyik legjobb ezek közül.

    One touch Drawing
    One touch Drawing
    Developer: Ecapyc
    Price: Free

    Az alkalmazás reklámokat tartalmaz, azonban kb 600 pályán át rajzoltat velünk Euler utakat. Ha esetleg valaki nem ismeri az Euler út létezésének szükséges és elégséges feltételét (ugye, milyen jól hangzik?), akkor is rá fog jönni arra mire végig rajzolja a pályákat.

    Érdemes megjegyezni, hogy egy gráfot nem csak élek, hanem csúcsok szerint is bejárhatunk. Ebben az esetben Hamilton köröket (Nem a Forma 1-es Hamilton akiről itt szó van.) fogunk rajzolni. És a Hamilton kör létezésének szükséges feltételének meghatározásakor rögtön egy olyan bonyolult matematikai problémával találkozunk, amire nem tudunk megoldást adni.

    A másik híres gráfelméleti probléma a síkbarajzolhatóság problematikája.

    És erre is rengeteg olyan alkalmazás található, aminek segítségével ez a probléma is játékosan tálalható a diákok elé.

    Untangle
    Untangle
    Developer: CLNTgames
    Price: Free

    Az Untangle alkalmazás is reklámokat tartalmaz. Ezekre sajnos oda kell figyelni, azonban segítségével a síkbarajzolhatóság kérdésköre egy játékká válik, ahol több “összegabalyított” gráfot kell rendbetennünk. Itt is rengeteg pályán át bizonyíthatjuk, hogy meg tudunk birkózni a problémával.

    A fenti két alkalmazás jó példa arra, hogyan lehet élvezetes, logikai játékok segítségével bonyolult fogalmakat is megértetni a diákokkal. Mindkét játék esetében biztosan felmerülnek e kérdések, hogy valóban megoldható-e, mi kell ahhoz, hogy megoldható legyen, stb. Ezek pedig oda vezetnek, hogy megjelenik a probléma bizonyításának az igénye a diákokban.

    Ráadásul mindkét problémakört, de főleg az utóbbit, sokkal bonyolultabb táblán, krétával elmagyarázni, bemutatni.

    A harmadik izgalmas gráfelméleti probléma az utazó ügynök problémája, amire a Quick Route alkalmazás ad játékos feladatokat.

    Az alkalmazás a nagysikerű Euclidea (ezekről az alkalmazásokról is lesz majd később még bejegyzés) készítőitől származik. És hasonlóan élvezetes vele játszani.

    A bejegyzés része annak a szándéknak, hogy az itt felsorolt rengeteg oktatási alkalmazásról kicsit hosszabban írjak. Vagy nevezzük csak újévi fogadalomnak! 🙂

  • Te tudod használni a telefonod?

    Te tudod használni a telefonod?

    Valahogy így…

    A fenti képet említettem a héten a Klubrádió adásban is. Ott azért kellett fantázia a hallgatóknak, hogy elképzeljék, a blog olvasói viszont most láthatják a képet. Fontos, hogy lássuk, az hogy “operate” szerepel a képen és nem a “use”. A gyerekek kicsit több, mint 1 évesen nem tudják még használni a telefont, kezelni tudják azt.

    Aztán erre a telefonkezelési képességre rácsodálkozunk, eltátjuk a szánkat, hogy jé, de cuki, meg ügyes és micsoda számítástechnikai zseni a gyerek… és ezen a ponton meg is reked minden. Mert (tisztelet a kívételnek) a diákok többsége később is megmarad ezen a szinten. Tudja kezelni a telefonját, de nem használja okostelefonnak azt. Az alapvető 4 funkciót alkalmazza:

    • beszélgetés
    • üzenet küldés
    • játék
    • fényképezés

    Pedig egy okostelefonban rengeteg egyéb funkció van. Ezeknek az “előhívását” viszont nem árt, ha tudatosítjuk a diákokban, szülőkben, mindenkiben. Rengetegszer csodálkoztak már rá diákjaim, ismerőseim, hogy tényleg még erre is jó ez a telefon… pedig én sem használom ki a telefonban rejlő összes lehetőséget.

    És senki ne érezze magát rosszul, jelenleg sehol nem tanítjuk hogyan használja gyerek és/vagy felnőtt az okostelefonját, mert azt halljuk mindenhol, hogy ez intuitív, már egy egy éves is tudja használni, sőt, olyanokat is, hogy csak az ostobák nem tudják használni… Kinek van kedve ilyen ajánlólevéllel beülni ezután a padba és elvégezni egy kurzust okostelefon használatról? Ugye…

    [poll id=”7″]

  • kit feleltessek?

    kit feleltessek?

    Mindenki, aki még a papiros naplók idejében járt iskolában, ismeri, amikor a tanár a naplót az élére állítja, majd egy mozdulattal elengedi és ahol kinyílik, megjelenik az aznapi felelő neve.

    A Chwazi Finger Chooser alkalmazások erre adnak egy elegánsabb megoldást. A fenti metódus ismert körülmények miatt ugyebár sosem voltak teljesen véletlenszerűek. A Finger Chooser cserébe az. Maga az alkalmazás 32 ujjig tudna véletlenszerűen választani, de az eszközök ezt érthető módon csak 10-ig szokták támogatni.

    És persze, hogy nem (csak) felelésnél hasznos az alkalmazás. Családi körben ki lehet vita nélkül választani, ki kezdi a társasjátékot vagy baráti sörözésnél eldönteni ki fizeti aznap a számlát.

    Legyen ott a telefonotokon, tableteteken ez a végtelenül egyszerű alkalmazás, s írjátok le kommentben, hogy Ti mire használjátok!

    ‎Chwazi Finger Chooser
    ‎Chwazi Finger Chooser
    Developer: Tenda Digital
    Price: Free
    Chwazi - Seletor de Dedos
    Chwazi - Seletor de Dedos

    Oktatásban hasznos további alkalmazásokat erre találtsz.

  • tankönyvek vs. 2016, avagy régi ikonok és a mai gyerekek

    tankönyvek vs. 2016, avagy régi ikonok és a mai gyerekek

    Daninak a házi feladatából láttok egy képet. Nem tudta megoldani. Betűzni kellett, s megkeresni a megfelelő betűt a kép alapján.

    2016-11-04-10-52-22

    A B betűs sor első képét megkérdezte, hogy az mi. Nem ismerte. Bélyeg. El tudta betűzni, s meg is találta a B betű helyét a szóban. Számára ezek a dolgok már nem jelentik ugyanazt, mint a mi számunkra, illetve a tankönyv szerzői számára. A mi gyerekkorunkban a bélyeg még szerves részét képezte annak. Náluk ez már a Hangouts/Snapchat/stb.

    digital-learning-futures-social-mobile-and-personal-technologies-7-638

    A fenti képet mindenki ismeri, bejárta az Internetet. A floppy lemez se mond semmit a mai generációnak. De mondok még egyet, a telefon kagylót is legfeljebb csak azért ismerik fel, mert az az ikonja a telefonálásnak. De eredeti telefont már nem láttak. A mi gyerekeink a távirányítóval telefonáltak, hiába volt játék telefonkagyló is az egyik tűzoltó autóra szerelve. A távirányító telefonabb telefon volt, mint a kagyló.

    Felgyorsult a világ, felgyorsultak a változások. És az oktatásnak fénysebességbe kell kapcsolni, hogy követni tudja ezt!

  • mersz kerestetni?

    mersz kerestetni?

    Alice Keeler vetette fel még szeptemberben a kérdést, hogy az óratervedben benne van-e a keresés. Ami kereshető, azt keresni is kell. A kereső, keresés használata a tanórán nagyon sok izgalmas kérdést vet fel.

    • Hogyan keressünk?
    • Mi alapján választjuk ki a keresési eredmények közül a “jó választ”?
    • Több “jó válasz” is lehetséges?
    • Mi van, ha nincs “jó válasz”?

    Szándékosan használom a “jó válasz” kifejezést. Mert a diákok ahhoz szoktak, szoknak hozzá, hogy amikor dolgoznak valamin, arra létezik egy jó válasz. Ezért azok a feladatok, amikre nem csak egy jó válasz van, nincs, esetleg több is van, azok elbizonytalanítják őket. Pedig a tantermen kívüli világ, a valóság pont olyan helyzetekkel van tele, ahol sokszor nem csak egy jó válasz van.

    A kereső használata kinyitja a kapukat. Ez természetesen veszélyeket is rejthet magában, mert elképzelhető, hogy egy rosszul megválasztott keresőkifejezés esetleg oda nem illő tartalmakat is felhoz. Azonban ezért vagyunk ott, mi tanárok a teremben, hogy az ilyen helyzeteket időben megakadályozzuk. A tudatos és biztonságos Internethasználatról még hosszan tudnék írni, de most térjünk vissza a kereséshez!

    Miért keressenek? Te vagy a tanár, mondd meg nekik, azt’ kész!

    Nem. A tanár 2016-ban már nem minden információ forrása. Még a tanköny se ad mindenre mindig választ.

    Keressenek! Tanuljanak meg keresni! És ez nem csak a Google-t jelenti! A tankönyvben, a függvénytáblázatban! Igen, jól olvastad. A végzős csoportjaimmal rendszeresen iratok dolgozatot a függvénytáblázat használatából. Ez azt jelenti, hogy felteszem a kérdést, hogy egyenes normálvektoros egyenlete, mire kapnak 1 percet, hogy vagy fejből, vagy a függvénytáblázatból leírják a választ. Aztán jön a következő fogalom. Nem várom el, hogy fejből tudjanak (azért örülök neki, ha így van) és ismerjenek minden fogalmat, de elvárom, hogy meg tudják azt keresni. Rengeteg értékes percet tud az a diák megspórolni az érettségin is, majd a mindennapokban,  aki képes keresni.

    És mi van a Google-el? Tanórán?

    bart

    A Google is előkerülhet tanórai környezetben, méginkább házi feladatok megoldásában, beadandók készítése során. Amikor pl. kutatómunkát kell végezni, megtalálni, beadandó dolgozatot készíteni egy-egy témakör önálló feldolgozása kapcsán. Ilyenkor ahhoz, hogy megtalálják a szükséges információt, sokszor keresni kell.

    A keresés a 21. században azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb kompetencia. És az iskolának erre fel kell készíteni a diákokat. Mára annyi információ áll rendelkezésünkre, hogy nem lehet mindent megtanulni.

    A középkorban egy átlagember egész életében nem találkozott annyi információval, mint mi egy fél nap alatt. Emiatt az információban való eligazodás, a kritikai gondolkodás (Critical Thinking) soha nem volt annyira fontos, mint ma. És ennél jobb lehetőség kevés van, mint amikor ezt kontrollált körülmények között, a tanteremben ismerhetik meg a fiatalok.

    Kérdezzük meg pl. mi az a koszinusz tétel, vagy Trójai faló, stb. és kérjük, hogy keressenek rá! Valaki írja fel mi az, beszéljük meg órán. Ha valaki igazán extrém akar lenni, akkor akár azt a hack-et is elkövetheti, hogy egy adott téma keresése előtt a releváns Wikipedia oldalt átírjuk (ha valaki ilyet tesz, utána írja vissza!!!), egy-két fals adattal. Ezután lássuk, hogy csak egy forrásból dolgoznak-e a diákok, elfogadják-e feltétel nélkül az információt pl. a Wikipedia szócikkekből. Igen, tudom, hogy ez a példa extrém, de azt hiszem egy ilyen eset után valóban megtanulják, hogy nem fogadjuk el az információt feltétel nélkül az Internetről.

    Kedvet kaptatok a kerestetéshez?

    Ti hogy csináljátok? Mik a tapasztalataitok? Esetleg a másik oldalon vagytok? Kerestetek már iskolai feladat miatt? Szükség volt már rá?

  • szülőnek lenni a világ egyik legnehezebb, egyben legjobb feladata

    szülőnek lenni a világ egyik legnehezebb, egyben legjobb feladata

    Miközben a mai napomat egy nem éppen önkéntes tisztítókúrának szenteltem, megnéztem egy véletlen videót a TED-en. Az alábbit. Julie Lythcott-Haims arról beszél hogy legyünk jó szülők. Tanárként is látom néha, hogy a szülő mindent ki akar hozni a gyerekéből. Csak mert jót akar neki, sikereket, nagy jövőt. Közben pedig csak azt nem veszi észre, hogy ez az, amit ő akar, s nem az, amit e gyermeke.

    Volt egy koreai lány, akit tanítottam. Feltette a kérdést, hogy nekem mennyi szabadidőm van. Visszakérdeztem, hogy mit tekintünk szabadidőnek. Amikor már itthon vagyok és a gyermekeimmel lehetek, vagy az, amikor cimborákkal megiszunk egy sört. Erre nem tudott válaszolni. Azt mondta, hogy neki hetente 2 óra szabadideje van. Különórák, iskola, házi feladat, stb. Kérdezte, hogy ez szerintem kevés-e. Nem jutottam szóhoz…