Julius 5-tel zárult az indafoto és a puma közös fotópályázatának az első fordulója. Sajnálatos módon egyetlen induló voltam az első etappban, de örömmel látom, hogy a másodikon már most vannak újabb beküldött képek, pedig hol van még a vége.
Azt hiszem a fent említett helyzetből adódóan elkönyvelhetem, hogy van már olyan fotópályázat (nem ez), ahol nyertesként kerültem ki. 🙂 Jippi! Az eredmény még nem hivatalos, eddig semmi értesítés nem jött, de naponta nyitogatom az e-mail fiókom. 🙂
A beküldött pályamű, amit egyébként is nagyon szeretek:
A kategória a puma lift volt, amiben a kép beküldésre került.
update: kapok egy puma lift cipőt. Ma kaptam e-mailt. (2009.07.30.)
Ez a következő nagy cél. Nem akartam, nem mertem eddig elkiabálni a dolgot. Azonban a múlt héten, amíg nem voltam itthon, a postás végre meghozta a levelet. A felbontással nem kellett izgulnom, mert sms-ben kaptam, hogy felvettek, s itthon már csak a részleteket kellett kihámozni a levélből. Szeptemberben megyek beiratkozni. Várom.
Már jó ideje nem írtam használhatót ide. Pedig sok minden történt, így most egy kis összefoglaló:
Vége az évnek, itt a nyár, valamikor az elején volt bankett, s mostanra már benne járunk nyakig a legmelegebb évszak közepében. Az elején volt egy nagyon kellemes strobist meetup a Szimplában Nándor szervezésében. Sok jó dolgot tanultam, hogyan érdemes a vakukat használni.
Aztán megkezdődött a fesztiválidőszak, amiből a fesztblognak köszönhetően én is kivettem a részemet:
A miniblogolás és iPhone használat nyomait pedig képekben a posterous örzi. Az e-mailben posztolás rendkívül egyszerű voltából adódóan egyre többször alkalmazom az iPhone egyébként tényleg rendkívül butára szabott fényképezőgépét, mert szinte mindig nálam van. Egyébként nagyon szeretem a hattyús képeket Borival, az utolsó kép a sorozatból kimondott kedvencem.
Most pedig elindulok végre az erdőbe, számítógép, mobilhálózat, s internet mentes helyre. És ez jó, kell, s ez az igazi feltöltődés. Tíz nap múlva látjuk egymást…
A legújabb divat, ami nekem elsőre nagyon ellenszenves volt, de aztán megszerettem. A dolog összefüggésben van természetesen a kis gnome telefon megjelenésével, s a tumblrérdekes, hogy mindkét témát pont másodjára dolgoztam fel. Ezt a habari címadásából lehet egyébként könnyen kiolvasni. újrafelfedezésével.
A fenti kép a 3gS iPhone megjelenésére került ki a posterous blogra. A lényeg, hogy a posterousra képet, videót, bármit feltölteni pofonegyszerű. Semmi más dolgunk nincs, mint a post@blogod.posterous.com címre elküldeni a tartalmat e-mailben. A többit a motor intézi.
És itt jön a képbe az iPhone. Chase Jarvis mondta, hogy a legjobb fényképezőgép mindig az, ami épp nálad van. És ebben teljesen igazat adok neki. Az iPhone beépített fényképezőgépe valóban egy kalap kaki, ha összehasonlítom bármelyik konkurens gyártó termékéveltermészetesen a hasonló árkategóriát nézve. Azonban annyira egyszerű wifit találva e-mailben elküldeni a képet, hogy az már fáj.
Másik praktikus volta, hogy automatikusan tud tartalmat továbbítani egyéb szolgáltatások felé. Ez pl. azért praktikus számomra, mert a plürk névre hallgató izén tök jó kis közösség van, de nekem nincs energiám/időm nézegetni, viszont semmi nem tud oda normálisan tartalmat küldenitudom, ping.fm …. Aztán az identi.ca egy szintén egyedi kezdeményezés, opensource az egész, s nagyon jópofa dolgok vannak ott is. Aztán a … és a sort még folytathatnám. A lényeg, hogy ezeket mind be lehet fűzni a posterousba.
Az én kis képeimről készült bejegyzés ezután a következőképpen utazik: plurk(1), idenci.ca(1), tumblr(1), twitter(2), facebook(3), wordpress.com blog(1)a számok a sorrendet hivatottak jelezni. Az (1) azt jelenti, hogy azoknak egyből szól a posterous, a twitter viszont már a tumblr-től kapja az infót.. Nem linkelek felhasználóneveket, mert mindenütt unalmasan csak kobak néven szereplek.
Az itt írott bejegyzésekről, illetve a fotolog.hu -ra feltett képekről a twitter értesül első körben. Ebből a történetből kimarad a plürk, meg az identi.ca, meg a tumblr is.
Aztán van egy friendfeed acc-om, ami mindent magába szív, egy kobak.eu domainem, amin megy egy sweetcron lifestreem, s egy kobak.mp névre hallgató valamim, amit szintén biztosan lehetne valamire használni, de mégse teszem. Hab a tortán a flickr és az indafotón tárolt képek, s a viddler, vimeo és a youtube szerverein megtekinthető videók.
Röviden káosz van, amiben próbálok rendet teremteni, de azt hiszem rossz irányba haladok. A szociális izé-bigyulákból való kilépés első pontja a google reader hanyagolása lesz. Mivel nálam a hibaüzenetek sajnos nem ritkák, illetve néha magától kidob, így visszatérek valami asztali klienshez. Ekkor azonban elvész a szinkronizálás. Azaz maradna a NNW, ami lassú, s nem sokkal jobb, mint a greader. Vagy wyctim által is favorizált fever. Jelenleg visszamigráltam magamat a viennába, s újra játszadozom a times és egyéb kliensekkel.
A rémesen sok lábjegyzet nem szándékosde, viszont viccesen néz ki. Ha valaki kaotikusnak érzi a bejegyzést, az ne magában keresse a hibát!
Amióta megvolt a keynote, s feltettem a 3.0-ás firmware-t az iPodra, s megláttam a 3gS-t, azóta beleült a fejem hátuljába a gondolat, hogy esetleg lenne értelme iPhone-ra váltani. Aztán láttam az árakat is, s a gondolat ahogy felragyodott, úgy aludt újra ki.
Telt az idő, s fogyott viszont a hely az iPodon, mert a 8 giga, az bizony 8 giga, s néha nagyon szűkös. Így körültekintettem kis hazánk használtcikk kínálatát a beszmeken. 16, vagy 32 giga, ami előrelépés, de ezt iPodban úgy láttam, hogy nem éri meg meglépni. Még akkor sem, ha 2.0-ás modellre válthatnék (ami számomra semmi igazán vonzó extrával nem bírt. Ha lenne benne legalább fényképezőgép, akkor sima ügy Ha igaz a hír, akkor a touch 3g-ben lesz kamera, s lesz minimum 32gb-os modell, s ha még esetleg bluetooth-t és gps-t is teszenek mellé, akkor az iPhone projekt részemről vakvágány. Marad a Nokia 1200 telefonnak (Igazi monochrom csak telefonálásra alkalmas jószág remek akkuidővel), s mellette a touch 3g. Majd meglátjuk… Nagy reményeket nem fűzök hozzá.), így tágítottam a perspektíván, s bekerültek a potenciális áldozatok közé az 16 gigás iPhone modellek. Szintén nem kellett sokat számolni, hogy a 3g-s modellek ne érdekeljenek, viszont szép számmal akadtak az első generációs telefonok között szimpatikus darabok.
A végső áldozat is egy ilyen modell lett. Minek nekem ilyen? Mert a touch árára nem kellett sokat rátenni, s ha még a régi telefont is elviszi valaki, akkor majdnem egy árban van a dolog. Ezért cserébe a következőket kaptam,
fényképezőgép — használom, mert tök jó az elkapott pillanatot egyből megosztani wifin keresztül.
hangszóró — kell a telefonba, hogy tudjon csörögni, de nem estem hasra tőle
bluetooth — még nem kapcsoltam be. De majd valami jailbreak-es trükközéssel még akár használhatóvá is tehető
telefon az iPodban — igen, mert ez szerintem inkább az, mint fordítva. Beletettem a sim kártyát, s valóban működik. Picit fura egy ekkora féltéglával telefonálni, de megszokható
vastag — a touch elegáns és vékony kis jószág volt, ez ahhoz képest egy vaskos bumfordi izé
wifi — a touch-ban szerintem jobb volt, de úgy érzem, mintha csak az lenne a gond, hogy a tenyeremmel folyton letakarom az antennát, ha fogást váltok a telefonon, akkor jobb a jel. Ezt még gyakorolnom kell. 🙂
aksi — a touchban jobb volt, de kevesebb dologra is használtam.
háttértár — a 16 giga hely nagyon tágas elsőre
Összességében nem estem hanyatt az iPhone-tól (touch-ról érkezem), de egy szerethető készüléket kaptam. És nem tervezem a továbblépést a 3gS irányába. Majd a 4g, ha kijön, vagy a HTC Hero.
Már régen írtam ide, de most kedvet kaptam Juice mai bejegyzését olvasva egy kicsit hosszabban kifejteni a véleményemet. Vicces, hogy hány bejegyzés születik abból, hogy kinövöm valahol a kommentboxot. 🙂
A kérdést, problémát inkább saját irányból közelítem meg. Sajnos kevés olyan ember van, aki azt csinálja, amit szeret, s ezzel sok pénzt is keres. Ismerek olyan embert, aki rengeteget keres, de nem boldog a munkájával, s olyat is, aki azt csinálja, amit szeret, de nem fizetik éppen túl. A kérdésben az utóbbiak táborához sorolom magam azzal a kivétellel, hogy másod-harmad-negyed állásban azért kiegészül a tanári fizetés annyira, hogy ne legyen okom semmi panaszra.
Nálam a kérdés, hogy “Te tényleg tanítasz?” nem szokott elhangzani, főleg, mert ezt szinte mindenki tudja rólam. Nagyon szeretek tanítani, emberekkel foglalkozni, s átadni Nekik dolgokat, amiket én tudok. A tanításnál már csak az apaság jobb. 🙂 Emellett pedig rendszergazda vagyok, meg weboldalakat pátyolgatok, meg (…) a sor folytatódhatna, de nem ez a lényeg. Hanem, hogy sok doglot csinálok még a tanítás mellett, amiket szintén szeretek. De az az igazság, hogy ez így sok. Sokszor a feladatok egymás rovására mennek, s ami még rosszabb, hogy gyakran a család szenved emiatt hiányt belőlem.
Ideális helyzetben csak tanítanékitt mehetne el a bejegyzés panaszkodásba, politizálás fele, de nem lesz ilyen., hobbiképp blogolnék, néha döglenék a gép előtt, s fotóznék. Sok-sok idő jutna játszótérre járni, kirándulni, együtt játszani és pihenni.
Nincs ideális helyzet, de messze ideálisabb a helyzetem, mint sokaknak. Hálát adok, hogy a sokféle munka/hobbi kapcsán sok emberrel ismerkedhettem meg, rengeteg olyan barátot kaptam, akiket egyébként biztosan nem lett volna lehetőségem megismerni sem.
Ennek ellenére persze továbbra is vágyam a tanításból, tanításnak élni, s nem adom fel, hogy ez egyszer megvalósulhat, addig meg boldog vagyok, ahogy vagyok.
Lightroom megjelenése után nem sokkal váltottam az addig használt iPhoto-ról lr-ra. Aztán amikor a 2-tes verzióért szemtelenül sokat kértek (értsd az aperture 2 full változatban olcsóbb volt, mint az lr2 upgrade), akkor úgy döntöttem átülök a másik vonatra. Az átszálláskor a két vonat úgy tűnt fej-fej mellett halad, azonban az aperture időközben szinte megállt.
Voltak pillanatok, jelek, amikor azt hittem, lesz itt még tovább (új iLife megjelenés), de nem történt semmi. Most pedig már kezdem feladni. Az apple úgy tűnik elfelejtette ezt a termékét, lemondott a “profi” fotósairól. Sajnálom a dolgot, mert egy nagyon igéretes program, csak hiányoznak belőle dolgok (pl. a rengeteg export plugin, ami lr-hoz elérhető), s lassan az “amatőr” iPhoto felhasználó a távolból kaccsint vissza az aperture-ben ragadt maradi fotósokra.
Lesz frissítés, vagy váltsak visszafélreértések elkerülése végett, teljesen elégedett vagyok az aperture tudásával, de látom hova fejlődik a lr, s ez azt az érzést kelti, hogy ebben a versenyben a vesztes lóra fogadtam. Ez pedig nem esik annyira jól. lr-ra? Ha pedig megveszem a 2.0-át, akkor pár hónap múlva rámegy a gatyám a 3.0-ra? Ti mit tennétek?
