Legelső podcastban mutattam be a kedvenc együttesemet, az urban dance squad névre hallgató formációt. Nagyon sokat nem akarok ide írni, a k;r;seknek engedve inkább egy újabb podcastet rántottam össze számaikból. A híres “deeper shade of soul” című számot öleli körbe pár nem annyira ismert dal. Ez most olyan kis nyugodtabb zene lett (az utolsó szám annyira nem, de ilyen hangulatom volt.).
Hallgassátok!
Kiváló bejegyzést olvastam ismét Zeonál (K2 fejlesztő volt(?)). Mindenki (én is) igyekszik a feed olvasók számát növelni (apropó, Te fel vagy iratkozva? :-)), de a wordpressben adott a lehetőség az RSS megszüntetésére is:
Gondoltam megosztom Veletek, hogy ilyet is lehet. 🙂
Április 9-én, azaz holnap újra CSS naked day lesz. Infók a 2006-os, első és a tavalyi 2007-es alkalomról. Idén a szervezők még több résztvevővel számolnak.
Április 9-én mindenki megmutatja hogyan néz ki az oldala valójában. Ezzel is szemléltetve az xhtml+css erejét.
Jelentkezz a CSS Naked day oldalon, s bekerül az oldalad linkje is a résztvevők közé. Ezután semmi más dolgod nincs, mint minden CSS-t eltávolítani az oldaladról.
Opcionálisan a rémült olvasóidnak leírhatod, hogy nem az Ő böngészőjükkel van baj, hanem ez a mai egy ilyen nap:
[source:html]
Ha meg akarod tudni mi történt, látogass el a
Annual CSS Naked Day weboldalra további információért!
[/source]
Jövőre. Az időpont választásban több dolgot is figyelembe kell venni, ezért lett idén április 9-e a css naked day:
Alábbi php kód megkönnyíti a naked dayre való felkészülést:
[source:php]
= $start && $now <= $end ) {
return true;
}
return false;
}
?>
[/source]
Egy példa a használatra:
[source:php]
Ha wordpresst használsz, akkor ajánlom Aja pluginjét, de rengeteg más platformhoz is találsz segítséget a CSS naked day oldalon.
Egy munka kapcsán felmerült, hogy page template-eket kell használnom. Namost ezek nagyon hasznos kis dologok, de a 2.5-ös verzió ezt valahogy nem hiszi el nekünk. A wordpress.org megfelelő fórumán is látszik, hogy nem egyedi eset, ha nem jelenik meg a legördülő menü, ahol választhatnánk a megfelelő template-ek közül.
A workaround megoldás nagyon egyszerű, ámde érthetetlen, hogy miért van így. Váltsunk át a default design-ra, majd vissza a sajátunkra, s lássunk csodát meggyógyul a dolog.
A problogdesign ma összehasonlította a movable type és a wordpress blogmotorokat egy rövid képregényben:
Kedves Olvasó,
itt egy pár olyan blog linkjét látod, akiket naponta szoktam olvasni. A lista nem teljes, nem naprakész, ráadásul nem is fontossági sorrendben van. Ennek ellenére bátran klikkelj a linkekre, ha tetszik, amiket én írok valószínűleg találni fogsz kedvedre valót itt is.
Egy hasznos kis wp 2.5 plugint ajánlok mindenki figyelmébe. A wordpress.com stats plugin szépen beépül a rendszerbe, s az akismethez hasonlóan az automattic (wordpresst “gyártó” cég) rendszerén keresztül készíti a statitsztikáinkat. Különbség, hogy amíg az akismet spam szűrésébe nehéz beleszólni, s ez zavaró lehet, addig egy statisztikánál szerintem nem zavaró, ha nem saját gépen fut. Egyébként a sokak által használt googleanalytics is ilyen jellegű. Azt meg senki se tiltja, hogy az ember mindkettőt (meg akár még többet is) használja egyszerre.
Mint látható tegnap üzemeltem be a plugint, de szépen gyüjtögeti az adatokat. A telepítés lépései a következők:
wp-content/plugins/ mappábaÉrdemes tenni vele egy próbát.
update: A zsiguli trailer, mint egyik legkeresettebb kifejezés vicces. 🙂
Nos, tegnapi nap eredménye, hogy végleg 28 fog maradt a számban. A történet nagyon egyszerűen zajlott, bár néha még most is végigfut a hideg a hátamon, amikor azt a nagy vésőt a szemem elé képzelem…
Nos, reggel 9-re beszáguldottam a fogászatra, fülemben épp a rissingtonpodcast legújabb epizódja, hogy legyen mi elterelje a figyelmemet arról a tényről, hogy önként készülök a “vágóhídra”. Megérkeztem a fogorvos kedvesen fogadott, be a székbe, belém döfött egy adag fájdalocsillapított, betömött még két lyukat, majd átirányított a szájsebészhez, aki a bölcsességfogaimtól kellett, hogy megszabadítson.
A két rendelő között egy kis folyosó vezetett, aholis többször is megküzdöttem a gondolattal, hogy most lelépek, de végül betaláltam növéri kiséretben a szájsebészhez. Beültetett a székbe, beinjekciózott mindkét oldalt (szájpadlásba kapni szurit különösen fáj – gondoltam szólok), majd tett egy próbát, hogy érzéketlen-e már az a része a számnak, ahonnan kiszedné a fogakat. Nem volt az. Mégegy szuri. Ezután egy ollóval (igazi nagy) megszurkálta, de ezt már nem éreztem. Elém tett egy papírt, hogy írjam alá, hogy vállalom a műtétet (megint elgondolkoztam, hogy most még leléphetnék, de nem tettem). Vállaltam.
Szék hátradönt, előkerült az a hatalmas véső, s a következő pillanatban már a jobb oldali bölcsesség fogammal labdáztam a nyelvemmel.
– Most akkor a másikat is kiszedjük, jó?
– Jó. – Próbáltam mondani, de ugyebár nem igazán tudtam megszólalni. Mondjuk a kérdés is inkább volt költői, s már hallottam is a reccsenést.
– Kész vagyunk.
Ezután kaptam mindkét fog helyére egy-egy gézgombolyagot, harapnom kellett, fizettem, s távoztam (najó, előtte 5 percet ültettek a váróban, mert állítólag nem néztem ki túl jól. Nem is éreztem magam jól.).
Hazatérve jókat derültem magamban, hogy nem is volt olyan para az egész, s hogy minek rémísztget mindenki ezzel. Aztán valamikor déltájban mintha valaki szólt volna, hogy “helló téged megműtöttek, ne örülj annyira”, s elmúlt a fájdalomcsillapító hatása. Telefon Oxinak, Cataflamot hozz, mert elpusztulok, közben bevettem két algopyrint, s vártam Oxira, mint a megváltóra.
Este még pár pirulát lenyeltem, reggel óta egész emberi a helyzet. Enni nem nagyon tudok, pedig marha éhes vagyok. Volt már szívószálas leves, meg mindenféle, de pl. amikor pár diákom enni próbált órán (egyébként se díjazom, hátmégma!) picit megharagudtam, s elmondtam nekik, hogy gondolkozzanak, ők hogy viselnék, másfél nap nemevés után, ha valaki előttük falatozna jó izűen. Megértették.
Most épp egy tál spenótot töltöttem magamba kisebb nehézségek árán, utána pedig gondosan kiöblögettem a sebet pálinkával. Nos röviden ennyi. Mindenki rémíszgetett a harmadik nappal, ez holnap lesz. Meglátjuk. Egyelőre nagyobb volt a félelem, mint a fájdalom.
Ennyi maradt. Kijöttem, zsibbad a szájam, ki van tömve gézzel, s reménykedem, hogy soha nem múlik el a fájdalomcsillapító hatása. Ha így lesz, félek el kezd fájni. Ezzel kapcsolatban nem is bíztattak mással. A húzás (műtét) maga nem fájt, a doki rendes volt, még most is remeg mindenem. Majd talán írok többet a sokkoló élményről, de most még túlontúl a sokkhatás alatt vagyok…