Valami véget ér, ami 5 éve kezdődött. Szinte hihetetlen, hogy 5 évig naponta láttam őket, ismerem őket, szeretem őket, s ma végigsétálunk az iskolán, s azzal vége. Najó, még azért beugranak majd írni pár érettségit, de az már nem a napi találkozásról fog szólni.
Maradnak a Facebook üzenetek, néhány telefon, egyszer-kétszer összefutunk, de az nem ugyanaz. Átalakul, végre nem tanár-diák viszonyban állunk majd egymással szemben, hanem barátként tudunk majd beszélgetni. Más lesz. Jó lesz.
Ma délután 5 órakor egy nagyon jó beszédet kellene mondanom, amivel elbúcsúztatom az osztályt. Na, erre végképp nem vagyok felkészülve. Még.
Tegnap viszont sokkoltuk az iskolát:
A bolond ballagás végre nem a hangos zene, ordibálás, farsangi örület volt, hanem rengeteg apró flash mob a termekben. Elején csak bement az osztály, néma csendben beálltak, majd bementem, fényképeztem, s kijöttünk. A végére tökélyre fejlesztettük a művet, s bementek, néma csendben, fapofával beültek a padokba, majd egy kis idő múlva beléptem fényképezni. Miután kimentem, egyszerre felállás, s távozás.
Azt hiszem nagyon jól sikerült a dolog.
Mai LOK konferencián tartott GeoGebra prezentációm itt tekinthető meg:
A preziben az a jó, hogy minden egyes prezentációm elkészítése után rájövök, hogy még nagyon-nagyon sokat tudok fejlődni. És messze van még a tökéletes prezentáció. Viszont egyre világosabb az út arrafelé. 🙂
A pályaválasztó bejegyzéshez egészen sok pozitív visszajelzés született.
Tudom, hogy vannak ilyenek iskolákban lokálisan. Mint azt linkeltem is, én is csináltam ilyet a saját osztályomnak. Azonban, amit szeretnék az egy globális oldal/alkalmazás/operatív csoportmegfelelő aláhúzandó, ahol lehet tájékozódni, akiket meg lehet hívni egy road show-ra, stb. Fontos lenne, hogy azok az iskolák, akik nem tudnak érdekes embereket mozgósítani egy ilyen projektre, azok hozzánk tudjanak fordulni.
Ha az én kis olvasótáborom lát ebben fantáziát, s ma egy ismerőssel beszélgetve, ő is bíztatott, akkor nem kellene veszni hagyni a dolgot. Akkor lépjünk egyet még előre!
Nagyon jó ötlet a watchado oldal, de nem ilyenre van itthon szükség, főleg ha a középiskolás diákokra alapozunk. És szerintem ez lenne a cél. Aztán akár bővíthető a projekt majd az egyetemisták munkába állásával, stb. Rengeteg a lehetőség, s nagyon messzire el lehet vinni az ügyet. És mielőtt bárki őrültnek tart, hogy a százmilliós projekt ötletét megosztom mindenkivel itt az oldalon, leírom az okokat, hogy ezt miért teszem:
Nincs rá időm/energiám egyedül megcsinálni, kellenek társak, s ez a blog az Internetbe kiálltó szavam. Hátha meghallja valaki.
Ha itt senki nem hallja meg, hátha meghallja az xy nagyvállalat, s megcsinálja sok pénzből sokkal gyengébben, mint azt én szerettem volna. Ebben az esetben is legalább elkészül. A diákság, az oktatás profitál belőle.
Nem történik semmi, de legalább nem ez lesz a 37. magamban tartott ötlet, amit majd egyszer valamikor megcsinálunk, ha lesz rá majd idő nyugdíjas éveimben…
És most kiderül, hogy egy két blogbejegyzéssel meg lehet-e váltani a világot, el lehet-e indítani valami nagyot. Hiszek abban, hogy csak közösen lehet előremenni, s tényleg messzire jutni. És akkor a GeoGebra prezijeimben is rendszresen előforduló Warren Buffet idézettel zárom a dolgot:
If you want to go fast, go alone. If you want to go far, go together.
Hajrá Hölgyek, Urak, ha jó az ötlet, alkossunk közösen nagyot! Egyszer már sikerült!igaz, az egy e-maillel, s nem egy blogbejegyzéssel indult.
A következőn gondolkoztam, amíg ma sorbanálltam Misi papírjaiért. Igyekeztem kreatívabban elütni az időt, mint azon agyalni, hogy vajh ha tudják a címünket – s van egy olyan szolgáltatás itthon, amit portának hívnak – akkor miért nem küldik ki az anyakönyvi kivonatot és a lakcímkártyát postán (a TAJ kártyát kiküldik, ha megvan az előző kettő).
Nos, végzős osztályfőnökként azon járt az agyam, hogy igenis szüksége van a sok 16-18 évesnek valami segítségre, hogy hova menjen tovább. És itt most nem a pályaválasztási tanácsadóra gondolok. Az merült fel bennem, amit már kicsiben megvalósítottam az osztályomban. Vagyis interjújat csinálni és/vagy bemutató előadássorozatot (roadshow, meetup, ki hogy szereti hívni) csinálni, ahol a diákok megismerhetnek más mintákat is, nem csak a közvetlen közelükben élő felnőttekét. Akad egy-két szerencsés fiatal, akinek a szülei révén sok helyről vannak ismerettségei, de a többség általában egy irányt ismer.
Ezzel pedig nincs is semmi gond hiszen a szülők baráti köre az egyetemről/munkahelyről építkezik általában, ez pedig természetes, hogy egy réteg. Vagyis lenne igény a fiatalok részéről arra, hogy megismerjenek különböző életpályákat. Lássák mit lett valakiből, aki elvégzett x egyetemet, elment utána y helyre dolgozni. Mi lett abból, aki külföldön járt, aki itthon maradt, stb.
Hatalmas problémának tartom (én is így láttam anno), hogy a diákok egyetemeken gondolkoznak, s a legritkább esetben próbálnak távolabb tekinteni a jövőben.
„A Corvinus jó egyetem, utána biztosan lesz állásom…” – ilyen, s ehhez hasonló gondolatok alapján választanak sokan egyetemet. És ez szerintem nem jó így.
Kérdés, Ti hogy látjátok? Volna értelme egy ilyet összehozni? Van kedvetek ebbe beletenni Magatokat?
Tíz percbe sűrített Skype beszélgetés rögzítve. Visszahallgatva dobozhangom van, s sokszor esetlenül nem tudok kikeveredni a saját mondataimból, de azért megosztom. 🙂
És gyakorló apaként, középiskolai tanárként elsőkézből értesülök erről, s látom mi zajlik a fejekben. Az a generáció, aki nem ismeri ezeket a modern eszközöket, azok nagyon nehéz helyzetben vannak a mai diáksággal szemben. A mai diákság ezt pedig szemérmetlen módon boldogan kihasználja!
Röhögnek, amikor a tanár nem ismeri fel a különbséget az okostelefon és a számológép között (nekik ez olyan, mint egy gyakorlott háziasszonynak a kukta és a serpenyő, két eszköz teljesen más tudással, funkciókkal), boldogan írják a dolgozatot copy-paste a Wikipediáról, stb. Erre pedig sok kolléga nincs felkészülve. És a probléma nem az, hogy a diákok csalnak! Nem, a probléma az, hogy megváltozott a világ, s az oktatás csak lehajtott fejjel kullog a nyomában!
Igenis össze kell szednünk magunkat, s fel kell készülni, integrálni kell az új eszközöket a mindennapi oktatásunkba! Vesszőparipám az Internet és a modern eszközök használata matematikaórán (de ugyanúgy más órákon is). Erről tartottam már Android Workshopon előadást, de legutóbb januárban Lőcsén a Matematika Didaktika konferencián beszéltem az okostelefonok használatáról:
Amikor a bejegyzést reggel még Bori oviba szállítása és az első órám kezdete között elkezdtem megírni még egy darab hozzászólás nem volt Konrád bejegyzéséhez, mostanra azonban már negyedszáz véleményt lehet olvasni a poszt alatt.
Akkor a kütyü használat másik oldala. TILOS minden órán interaktív táblát, mobiltelefont, stb. használni. Nagyon fontos, hogy a diákok lássanak táblát (filces vagy krétás), írjanak papírra dolgozatot, mert nem mindenkinek van otthon lehetősége iPadre, Galaxy Note-ra, stb. jegyzetelni, kizárólag azon dolgozni. És azt is fontos tudni, hogy van, amit nem lehet ezekkel az eszközökkel jól tanítani.
És semmilyen eszköz nem helyettesíti a tanárt. Az összes kütyü, hightech gadget segédeszköz lehet a tanár kezében, amivel szerintem élni kell! Mert a tanulást érdekesebbé lehet tenni, s a témát a diákokhoz közelebb lehet hozni. Eddig erre otthon készítettünk segédeszközöket, most itt az Internet, meg a sok kütyü.
Érdekes, s már nagyon vártam, hogy a kommentek között felbukkanjon a telefon elfelejteti a fejszámolást felvetést. Egy sztori kapcsán merül ez fel a hozzászólások között. Ez a legkevésbé sem igaz, ha a tanár, szülő fel van készülve, akkor remek játékok (!!) vannak, amik tanítják, s gyakoroltatják a fejszámolást.
A digitális bennszülött diákjaim boldogan ülnek a gép előtt, s matek (főleg azt, hiszen ott adtam meg a kezdőlökést), angol (spelling) és természettudományos feladatokat oldanak meg a World Education Games oldalon. És aki egy nap négy órán keresztül összead, kivon, szoroz és oszt fejben időre, annak bizony fejlődik a fejszámolási képessége!
Végül két cikket ajánlanék a végén mindenkinek, az első az iPad használat jótékony hatásait értékeli, a második sokkal meglepőbb lehet, érdemes végigolvasni.
A WorldMathDay egy igazán kellemes verseny az általános és középiskolás diákoknak (K12). A verseny nemzetközi, s ahogy nézem az oklevélen, érmen, meg a világhíren kívül egyelőre még nem hirdettek óriási díjakat. Nem is ez a fontos. A játék (Worldeducationgames.org) során adományokat is gyüjtenek, s az adakozók közül kisorsolnak 2 diákot, 2 szülőt és egy tanárt, akik elmehetnek Vietnámba részt venni az Unicef projektben.
Ma a tizedikes diákjaim boldogan versenyeztek. Egymással, magukkal, az idővel vagy valakivel a világ másik végéről. Játszottak, s észre se vették, hogy hasznos dolgokat tanultak.
Március 7-én van a nagy World Math Day. Lehet ezenkívül angolból (Spelling) és természettudományos tárgyakból (Science) is versenyezni. Jelenleg két osztályom (a fenti tizedik és a kilencedikesek) diákjairól feltételezem, hogy éjt nappallá téve oldják a feladatokat az oldalon.
Fontos, hogy minél többen tudjanak a dologról (tudva, hogy ezzel pl. a magyar konkurencia is megnő majd a versenyben), nagyon szeretném, hogy ismertek legyenek az ilyen kezdeményezések itthon is. És persze Androidportálosként nagyon várom már az Android app megjelenését. 🙂
Karácsony első napján reggel borzasztó fülfájásra ébredtem, ezt megosztottam twitteren, s onnan átküldtem Facebookra is (minden célzás nélkül, pusztán remélve, ha megosztom, talán kevésbé fog fájni). 3 perc múlva jött a válasz, hogy elugorhatok egyik kedves volt diákom édesapjához, aki meg tudja nézni mi a baj. Itt a Facebook csevegés:
Lehet szidni a közösségi oldalakat, lehet sokminden rosszat elmondani róluk, de ilyen gyorsan karácsony első napján nem találtam volna fülorvost, aki még fogad is. Persze kell ehhez 7 évnyi tanítás, ennyiszer sok volt diák. 🙂 Köszönöm mégegyszer Bandinak a gyors segítséget.
Csendben felteszem közben a kérdést, hogy a három ember, akinek tetszett, hogy fáj a fülem, azoknak mi tetszik benne. 🙂 Ha mindegyik jelenlegi diákom lenne a reménnyel, hogy 3-án nem megyek tanítani, azt még csak-csak megértem, bár nem örülök neki… Mindenesetre remélem más nem tapasztalja meg ezt a remek élményt.
Most szorgosan csepegtetek a fülembe, pihenek, s reménykedem, hogy hamarosan a jobb fülem is visszanyeri eredeti funkcionalitását.
A Varga Tamás Napokon nem csak a GeoGebra szekcióban adtam elő. A GeoGebrás előadás is hamarosan felkerüldiái itt láthatóak, most azonban először a Matek tanár segédeszközeiről tartott prezentációmat osztom meg.
Az Internet adta lehetőségeket mutattam be. Indulva az ingyenesen elérhető segédeszközöktől egészen a WordPress segítségével elkészíthető egyszerű oldalig. Itt fontos a Jetpack vagy a MathJax által nyújtott LaTeX támogatás.
Sütik kezelése
Ez az oldal sütiket használ. Ami a működéshez kell, az mindig aktív. Statisztikát és beágyazott videót viszont csak akkor töltök be, ha ehhez hozzájárulsz. A döntésedet bármikor módosíthatod az oldal alján. Részletek a Sütitájékoztatóban és az Adatvédelmi tájékoztatóban.
Működéshez szükséges
Always active
Ezek nélkül az oldal nem működne. Ide tartozik például az, hogy megjegyezzük az itt hozott döntésedet, hogy ne kérdezzünk rá minden oldalon újra.
Kényelmi beállítások
A böngésződben tárolt beállítások megjegyzése, amit nem kértél külön, de kényelmesebbé teszi a használatot.
Statisztika
Kizárólag statisztikai célú mérés. Ebből tudom meg, mely bejegyzések érdeklik az olvasókat. Nem adok el és nem osztok meg belőle semmit.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
Ide tartoznak a beágyazott YouTube- és Vimeo-videók. A szolgáltatóik ezekkel profilt építhetnek rólad, ezért csak a hozzájárulásoddal töltődnek be. Ha elutasítod, a videó helyén egy kattintható doboz marad.
