Izgalmas kérdés az “önpromó”. Néha már bátortalanul megemlékeztem egy-egy pályázatról, versenyről (pl. MealToday a viddleren, s kértem pár szavazatot a photoblogawardsra is), de nem kezdtem bele teljes gőzzel reklámkampányba. A tegnapi bejegyzésem azonban már egy bátrabb próbálkozás, sőt nem átallottam arra vetemedni, hogy a twitter közösségnek is beharangoztam a dolgot. Ez aztán a facebook-twitter integráció miatt a facebookra is átszivárgott, tehát egész széles kört érhet el a reklám.
A kérdés persze ott van a fejemben, s kopog: tisztességes dolog ez így? És a választ nem tudom. Azon a helyen írtam a dologról, ahol egyébként is megemlékezem a velem történtekről. Ez a szabályzatba nem ütközik. Az egyedül azt zárja ki, hogy egy ember többször szavazzon. Ha nem tilos, akkor szabad? — tehetnénk fel a jogos kérdést. A verseny arról szól, hogy a közönség kiválasztja a legjobb képet. Őszintén meg kell, hogy mondjam, hogy a saját képeimet nem tartom az “év legjobb képének” (azt még nem sikerült megcsinálni, de folyamatosan küzdök érte), de a mezőnyben az élbolyba tartoznak. Most akkor hogy is van ez?
Ha viszont jónak tartom a képeket, akkor szólok az ismerősöknek, hogy szavazzanak rá. Egyszerű. De nem gáz ez? — tettem fel a kérdést nem is olyan régen a twitteren. Egyik felem azt mondja, hogy csinálni kell neki a reklámot, mert különben nem fog senki tudni róla, a másik felem meg azt, hogy ez nem szép dolog, nem tisztességes, aki ott jár, az majd szavaz.
Ha azonban az szavaz csak, aki ott jár, akkor megint jön a kérdés, hogy az ott járó miért jár arra: Mert valaki oda küldte. És most nézzük a másik oldalt, az utisugóét. Mi neki a jó? A nagy forgalom. Azaz neki előnyös az ilyen jellegű promóció. Most akkor hogy is van ez? 🙂
Ti hogy gondoljátok? Meddig lehet elmenni mondjuk ebben a konkrét esetben
