2022. novembere óta tartok a témában előadásokat és tanárképzéseket. Sokszor hittem már azt, hogy erről nem kell beszélni, hiszen mindenki használja, hiszen annyira egyértelmű, hogy foglalkozni kell a témával. Kell vele foglalkozni, de nagyobb az érdeklődés, mint eddig bármilyen EdTech megoldással kapcsolatban.
10-15 éve amikor elkezdtem a GeoGebra csapatban dolgozni, jött a felismerés, hogy nem mindenki használja, csak egy olyan szűk úttörő réteg, akik minden konferencián, eseményen megjelennek. Most is valami hasonlót látok, van egy szűk réteg, akiket lassan név szerint fel lehet sorolni, mennek előre és keresik az AI-ban rejlő megoldásokat, hogyan lehet Mesterséges Intelligenciával oktatni.
Szükség van ezekre az úttörőkre, vagy ahogy sokadjára hallom Papp Andrástól, ezekre a Jedi tanárokra, akik kisérleteznek, mennek előre és próbálják az újabb és újabb megoldásokat alkalmazni a tanteremben is.
Tegnap Székesfehérváron egy egész előadó megtelt érdeklődő kollégákkal, akik 2-től az eredetileg terezett 5 óra helyett, 6-ig ott ültek, jegyzeteltek és figyeltek. Öröm volt látni, hogy igazi érdeklődés van és akarnak fejlődni a témában.
A ProSulitanári közösségnek is célja, hogy a helyi Jedi tanárok vigyék hírét ezeknek az újdonságoknak, lehetőségeknek. Ott is jó volt látni ezt az érdeklődést a tanári napon augusztus végén. Az idei EdTech Summit is megtelt érdeklődő tanárokkal, s bár nem csak az AI volt az egyetlen téma, jelentős szerepet kapott.
Mire jó az AI az oktatásban?
Nem váltja le a tanárt. Annyi minden volt már kikiáltva “tanárleváltónak”, hogy lassan amikor a médiában erről olvasunk, már önkéntelenül csak legyintünk.
Az AI óriási lehetőség arra, hogy megkönnyítse a tanári munkát. És talán ez az, amikor viszont mindenki felkapja a fejét és ami miatt az érdeklődés továbbra is megvan az AI iránt.
Már most is tudok Mesterséges Intelligenciával feladatsorokat generálni, tud segíteni az adminisztrációban, személyreszabott tanulás, gyakoroltatásban, …, de az igazi nagy dobás, amit mindenki vár, már csak egy karnyújtásnyira van.
Már láthatók az első megoldások a dolgozatjavítás megkönnyítésére. (zárójelben megjegyzem, lehet másnak nem ez a legfontosabb funkció, de nekem abszolút!) Elsőnek a Turnitin gradescope megoldása volt, amivel találkoztam. Igéretes, de sajnos még nem tudja, amit szeretnénk. Szeptemberben a Redmenta mutatta be AI alapon a javító modultját, aminek segítségével esszéket, de akár a rajztáblára rajzolt beadott feladatokat is elő tudja javítani az AI. A napokban pedig a Mozaik markr megoldásával ismerkedtem meg.
A fentiek egyike sem tökéletes eszköz még, de napról napra egyre jobbak lesznek. És ha a munkánkat nem veszi el, de a rendkívül időigényes feladatokat megcsinálja nekünk az AI, akkor én nagyon elégedett leszek.
(A csatolt képen a ChatGPT/DALL-E által elképzelt módon éppen a MI segíti a tanárt a dolgozatjavításban.)
Kicsit azért több, mint egy éve itt van velünk a ChatGPT. Amit sokan egyből azonosítanak is a Mesterséges Intelligenciával, de tegyük hozzá, hogy ez teljesen hibás. Pont olyan mintha a Tesla lenne az elektromos autó. De végülis ahogy a Tesla volt, ami a köztudatba hozta az elektromos autózást, úgy a ChatGPT volt, ami elhozta a Mesterséges Intelligenciát mindenkihez.
Mi történt az elmúlt másfél évben? 2022. november. Megjelenik a GPT 3.5 és elkezdi mindenki használni. Fantasztikus! Kérdezünk tőle és válaszol. Sokszor még jókat is. És végülis ez a lényeg, lehet vele beszélgetni. Első alkalom, hogy a MI itt van mindenki számára megfogható módon. Olvastunk arról korábban már, hogy a Deep Mind Go meg sakk robotokat csinált, amik jobbak, mint az ember, de ez a hétköznapjainkra szinte semmi közvetlen hatást nem gyakorolt. Elolvastuk, megnéztünk egy Terminator filmet, kicsit megijedtünk és az élet ment tovább. Most viszont itt az MI, ami mindenkinek belépett a hétköznapjaiba, át tud menni a Turing-teszten is akár és mindent megváltoztat.
Mindent megváltoztat? Erről zengett a média az elmúlt időszakban. Leváltja az újságírókat, a designereket, programozókat, … , tanárokat. Na, azokat azért nem! 🙂 De menjünk lépésről lépésre.
Elveszi a Mesterséges Intelligencia a munkánkat
Még nem. Kicsit átalakítja. Aztán meg majd mégjobban. Most egy bejegyzést írok éppen ide a blogra. Írhatná a ChatGPT is helyettem, de mégis én magam teszem. Pedig, ha egy jó promptot összehozok, akkor biztos érdekes írás születhetne belőle. De azt gondolom, hogy nem lenne rá senki kiváncsi. Mert ez a blog arról szól, hogy én mit gondolok. Ha valaki olvassa, akkor azért teszi, mert erre kiváncsi.
És ezzel rákanyarodunk a miért kérdésekre. Miért hallgatok meg egy podcastet, olvasok el egy cikket? Mert valaki véleményére vagyok kiváncsi. Olyanéra, akinek tudom, hogy releváns a véleménye az adott témában. És nem arra, hogy mit tud összekalapálni a Mesterséges Intelligencia. Természetesen, ha gyorsan akarok információt szerezni egy témában, akkor kiválóan használható a ChatGPT, Bing, Gemini, … hogy összegyűjtse és rendszerezze a tartalmakat.
Fantasztikus képeket tudunk készíteni ma már pillanatok alatt MI segítségével, de ez nem veszi el a fotósok munkáját, mert a gyerekeim ballagásáról vagy esküvőről, születésnapról nem egy MI által generált képet szeretnék, hanem egy olyan fényképet, ami akkor és ott készült.
Sorolhatnék még jónéhány példát arról, hogy kinek nem veszi el még a munkáját és miért az MI. De van, ahova viszont két lábbal tör be és rengeteg mindent megváltoztat. Emellett viszont nem lehet szó nélkül elmenni.
Sorra röppennek fel a hírek, hogy bezárt a Green Fox, bezárnak a programozó iskolák. Pedig az IT az elmúlt években akkora munkaerőhiányt prognosztizált és jelzett, hogy soha nem volt szükség annyi programozóra, mint manapság. És megjelent a generatív AI és ezen a téren óriási változások történtek, történnek a mai napig.
The programming barrier is incredibly low. We have closed the digital divide. Everyone is a programmer now – you just have to say something to the computer
Jensen Huang, Nvidia
Azért itt sem eszik ennyire forrón a kását, de kezd látszani, hogy egy gyorstalpalót elvégzett programozó, aki összepattint rövidebb kód snippeteket egész egyszerűen helyettesíthető Mesterséges Intelligenciával. Elvégzi ezt a feladatot akár a ChatGPT, akár a CoPilot. Viszont egyre nagyobb lesz az igény a képzett programozóra, aki rendszerben tud gondolkodni. Így aki úgy érzi, hogy ilyen fenyegettetésben van, ideje továbbképeznie magát.
Látjuk azt is, hogy már lassan nincs olyan platform, ahol a support oldalon humán erőforrással tudunk beszélgetni, a Generatív Mesterséges Intelligencia abszolút legyőzte ebben az emberi erőforrást. Türelmes, válaszol, nem alszik, nem kér fizetésemelést.
Oktatás és a Mesterséges Intelligencia
Azt írtam fentebb, hogy az oktatásban a Mesterséges Intelligencia nem váltja le a tanárt. És ebben egyébként még a ChatGPT is egyetért velem. 🙂 De itt is nagy változásoknak nézünk elébe. Igen, a diákok elkezdik, elkezdték használni.
Rettegünk, hogy puskázni fognak, de elfelejtjük azt a nagyon fontos tényt, hogy az a generáció, akinek a homlokára van égetve, hogy mindent tud, mert digitális bennszülőtt, az nem kérdez. Bátran próbálkozik, tesztel, próbál megúszni feladatokat és akkor lesz belőle ez:
Meg kell tanítani a diákokat használni a Mesterséges Intelligenciát. Tisztelet a kivételnek. Mert vannak, akik ügyesen használják azt, de a többség sajnos nem jut túl a “csináld meg a házi feladatomat matekból” kérdésen és aztán csodálkozik, hogy miért nem történik meg a csoda. Kérdezni ciki, hiszen ő az Internet korának a gyermeke és ért hozzá. Vagy legalábbis értenie kellene?
Tanári oldalon pedig az, aki kizárólag annyit tett az órán, hogy felolvasta a tankönyvet vagy a saját porosodó egyetemi jegyzeteit, azokat már régen le kellett volna hogy váltsa a magnó vagy a CD lejátszó, esetleg a video. De ha ez nem történt meg eddig, akkor a Mesterséges Intelligencia se biztos, hogy képes lesz ezt az akadályt megugrani. Mindamellett, ezt a feladatot a MI remekül el tudná látni, ráadásul differenciáltan, mindegyik gyereknek a saját ütemében tudná átadni a tananyagot. Még a gyakoroltatásban is tudna segíteni.
Minek akkor mégis a tanár? Miért gondolom, hogy nem fog leváltani a Mesterséges Intelligencia?
Soha nem volt fontosabb a diákokkal való összhang, az együttműködés, az ő tanulásuknak a segítése, mint most. A 21. században hatalmas lehetőségek vannak és szinte végtelen tudást szippanthatna mindenki magába. És a tanár szerepe ma már nem a falu legokosabb embere, aki mindenhez ért, a tanár ma egy olyan segítő, irányító személy, aki képes arra, hogy elkalauzolja a diákokat ebben a labirintusban, amibe beleszülettek, s útvonalakat, kijáratokat mutasson nekik. Nem fog tudni mindegyikkel egyesével végigmenni ezen az úton, de az emberség, a személyes jelenlét, az iránymutatás a mai világban sokkal fontosabb, mint valaha.
Amikor sokan temetik a tárgyi tudást, mert ott a zsebünkben az Internet, a Google kereső, most már a Mesterséges Intelligencia is, akkor álljunk meg egy kicsit és lépjünk hátra egyet. Menjünk végig a lenti flowcharton.
És ha valaki a sárgába érkezett, akkor azt jelenti, hogy úgy tud MI-t használni, hogy megfelelő tudással és felelősségtudattal rendelkezik. Igen, ezek nélkül nincs ChatGPT, se bármelyik másik nagy nyelvi modell. És ahhoz, hogy biztos alaptudásunk legyen, hogy képesek legyünk kritikai gondolkodásra, csak egy jó tanár tud megtanítani.
Mesterséges Intelligencia és a társadalmi egyenlő(tlen)ség
Amikor megjelent a ChatGPT és mindenki számára ingyenesen elérhetővé vált, beköszöntött a boldogság és a társadalmi egyenlőség fantasztikus utópiája. Végre mindenki kérdezhet, kap választ, segítséget. Nincsenek társadalmi különbségek, csak Internet kell. Persze már ezutóbbi szegregál, de tekintsük azt, hogy mindenkinek van Internet elérhetősége.
Aztán jött a szembesülés, hogy ezt a dolgot nem azért hozták létre a technológiai óriások, hogy a világ jobb hely legyen, hanem mert ez nekik üzletileg meg kell, hogy térüljön. Nem, nincs itt semmi gonoszság a háttérben, csak üzlet. Ha bemegyünk a boltba egy kifliért, akkor természetes, hogy fizetünk érte, hiszen a bolt beszerezte, a pék megsütötte, valaki odaszállította, stb. Az a hihetetlen számítási kapacitás, ami a Mesterséges Intelligencia platformok mögött áll (a kutatás, fejlesztésekről, amik ezt megelőzték nem is beszélve), azt valakinek meg kell fizetnie.
És eljött az előfizetéses MI kora. Amikor ha valaki tényleg eredményesen szeretné használni a rendszereket, akkor elő kell fizetnie. És nem filléres tételekről beszélünk. Havi 10-20-30 dollárok röpködnek egy-egy szolgáltatás havi előfizetésére, ami rendesen meg tudja dobni a digitális rezsinket. Ezen a ponton pedig sajnos az a kezdeti szép és idilli kép, hogy mindenkinek segít az MI már teljesen átalakulni látszik.
Ha valaki összehasonlítja a 3.5 és a 4-es GPT tudását vagy a rengeteg extra szolgáltatást, amit egy ChatGPT plus előfizetés ad, akkor nyilvánvaló, hogy aki meg tud engedni magának egy előfizetést, az óriási előnybe tud kerülni a többiekkel szemben.
De nem csak anyagi területeken nyílik az olló. A Mesterséges Intelligencia azoknak tud segíteni, akik már rendelkeznek egy megfelelő tudással. Ők még jobbak lehetnek a MI által. Így az anyagiak mellett az oktatás, a tanulás, a tudás még jobban felértékelődik a Mesterséges Intelligencia korában.
fenti kép a tengr.ai-val készült Csizmazia-Darab István promptját alapul véve egy tanári karikatúra. A prompt: “teacher in the art style of expressive funny caricatures unreal charming, funny very huge oversized head , funny very small body, 360 panorama, fisheye lens, funny caricatures art style trending, fisheye lens distortion, intricate details, highly detailed, funny illustrate, fisheye lens, comedic caricatures, funny extremely highly expressive eyebrows, funny mischievous grin, funny caricatures, in diagrammatic drawing in color pencil draw style, style of gustaf tenggren, disney classic animated feature 1937”
Aki 2021-ben digitális oktatásról beszél, az még mindig a 20. században él. A ma iskolába járó diákok a 21. század gyermekei. Még az egyetemeken találhatunk néhány 20. századi gyermeket. A jelenleg iskolapadot koptató gyerekek nem éltek amikor nem létezett Internet. Számukra az Internet jelenléte, a digitális eszközök természetesek. Még akkor is, ha nincs mindenki háztartásában halomban mindenféle kütyü.
Emiatt, amikor az oktatás elé odabiggyesztjük a digitális jelzőt, az nem jelent mást mint, hogy még mindig a múltban élünk. Próbáljuk a 20. századi oktatásunkat megreformálni és nem 21. századi fejjel tekintünk az oktatásra. A 21. században teljesen természetes kellene lenni, hogy az oktatás digitális, a világ is az. És az oktatás az életre készít fel.
Mi az, hogy digitális?
Remek kérdés. A digiális nem azt jelenti, hogy kütyüket kerülgetünk az osztályteremben. Nem azt jelenti, hogy minden órán x percig kell tabletet, stb. használni. A digitális oktatás a digitális világra való felkészülést, felkészítést jelenti. Mert a világ digitális. A gyerekek egy digitális világban nőnek fel.
Erre a márciusi iskolabezárás talán jobban is rámutatott, mint azt bárki szerette volna. Az oktatás kényszerűségből, de teljesen átkerült a digitális térbe. Újra is kellett szinte mindent gondolni.
Ki mondja meg a frankót?
A fenti kép nagyjából mutatja is a helyzetet. Sok esetben a döntéshozók, szakemberek nincsenek napi kapcsolatban az oktatással, nem látják mi történik a tanteremben. A karikatura nem magyar nyelvű, mielőtt bárki a “bezzeg nyugaton…” mondatot mantrázni kezdni.
Az oktatáshoz mindenki ért. Legalábbis meg van róla győzödve. Hiszen ült iskolapadban. 2005 óta tanítok. Kisebb megszakításokkal ugyan, de mindig álltam tanteremben. A HiperSuli program szakmai vezetését is ezzel a feltétellel vállaltam, hogy taníthatok mellette (bármennyire is feszítettebb így a heti menetrend), máskülönben eltávolodnék a napi valóságtól.
Az első néhány év oktatás izgalmas hullámvasút volt. Teljes állás, osztályfőnökség, mélyvíz. Visszatekintve hálás vagyok, hogy pályám elején ezeket egyből a frontvonalon ismerhettem meg. Azóta tanítottam “versenyistállónak” titulált iskolában, illetve magániskolában. Olyan szetereotípiák épültek le bennem az elmúlt években, amiket hajlamosak vagyunk felépíteni, mert azt gondoljuk, hogy értünk az oktatáshoz. Még akkor is, amikor benne vagyunk.
Többször kaptam meg egy-egy tanárképzésen vagy konferencián, amikor elhangzott, hogy a Fazekasban tanítok, hogy “persze, mert te preparált gyerekeket tanítasz csak…”. Ez a megállapítás is remekül mutatja azt a szemellenzőt, amivel még a pályán lévő pedagógusok is rendelkeznek. Akkor mi van azokkal, akik még ráadásul nem is vesznek részt napi szinten az oktatásban?
Ráadásul 2005 óta a diákság gondolkodása is folyamatosan változik és ma már egészen másképp kell oktatni a diákokat, mint amikor először a katedrára léptem.
Ki mondja meg a frankót? Senki. Mindenki. Közösen. Próbálom magamat is visszafogni, ha kérdeznek. Próbálok minél átfogóbb képet kialakítani az oktatásról, mert óriási különbségek vannak. Erre ösztönzöm az egyetemi hallgatóimat is, hogy menjenek el minél több iskolába, iskolatípusba és kapjanak egy kis rálátást az oktatásra. Ezután van rá lehetőség, hogy az oktatásról beszélni tudjunk. Ezután lehet elindítani egy közös gondolkodást. Szükség van mindenki gondolataira. A szemellenzős tanár, aki nem látja kívülről az oktatást sem elég, a szülő, aki nem lát túl a saját gyermekével történeteken sem elég, s az oktatási szakember, aki a 72. kutatást végzi se biztos, hogy az aktuális helyzetet ismeri.
Most akkor van olyan, hogy digitális oktatás?
Van. Addig, amíg nem lépünk át teljesen a 21. századba, addig van létjogosultsága digitális jelzőnek az oktatás előtt. Hiszen van még nem-digitális oktatás is. Szükség van a különbségtételre. A munka akkor teljesült be, ha értelmét veszti az odabiggyesztett digitális jelző. Addig a feladat ismert. Jó munkát Mindenkinek!
A Kahoot! talán a legismertebb online kvíz rendszer. Szeretjük, gyűlöljük, de többnyire ismerjük. A Kahoot! használata borzasztó egyszerű, már meglévő feladatbank pedig megkönnyíti mindenki számára a villámgyors alkalmazhatóságot. Felmegyek, rákeresek, megtalálom a kvízt, indítom és kész.
A Kahoot! mivel elterjedt és kedvelt, már mainstream, nem annyira cool. Meg is jelentek többen, akik utálják vagy csak elmondják, hogy nem jó. Nem is számít digitális oktatásnak ma már bevinni egy Kahoot! kvízt az órára. Pedig az tud lenni. És borzasztó károsak ezek a hangok olyanok számára, akik tényleg most bontogatják szárnyaikat a digitális eszközök oktatásba való bevezetésében.
Mindenki, aki most kezdi beengedni a tableteket, okostelefonokat az órájára, annak kiváló első lépés lehet a Kahoot!. A probléma az, ha valaki több év távlatából is csak idáig jut. Nincs más a repertoárjában, még mindig csak Kahootoznak az órán. A Kahoot! pont ugyanolyan digitális cumivá válhat az órán, mint a nyafogó gyerek kezébe adott okostelefon. Nem erre való.
Viszont az utóbbi pár hónapban volt szerencsém olyan Kahoot! használatot is megismerni, ahol értelme és haszna volt a rendszernek.
Mikor használunk Kahootot?
Többnyire óra végén áttekintésképpen vagy óra elején játékos emlékeztetőként szokott előfordulni.
Mivel a diákok felpörögnek a verseny miatt, jobb ezt az energiát utána szünetben levezetniük, így az óra végi használat a legelterjedtebb. Ennek ellenére remekül használható az óra bármelyik szakaszában.
Hogyan használjunk Kahootot?
A Kahoot! mindenki szemében egy gyors, pörgős játék. A 10 kérdésnél több kérdésből álló kvízek hosszúak és sokszor tapasztaltam már, hogy a diákok elvesztik érdeklődésüket egy-egy hosszabb kvíz kapcsán.
A napokban láttam a Kahoot!-nak egy olyan használatát, ami nekem is meglepő volt. Nem erre találták ki a rendszert, de kiválóan alkalmas erre is.
Általános probléma a kérdés hosszának korláta
A legtöbbször a kérdés feltevésének korlátaival találkozunk. 95 karakter egy hosszabb kérdésre már kevés. Ráadásul a megjelenítése sem túl igényes. Erre megoldás lehet a kép használata. Azonban az sem ideális.
Ezt a helyzetet kerülte meg egy pedagógus kolléga, aki fogta és kinyomtatta a kérdéseit és a Kahoot! felületét igazából csak az ellenőrzés és a játék miatt vonta be. Meg persze azért, mert ismerős felület volt a diákok számára, nem kellett magyarázni annak a működését.
Így egy kvízt oldottak meg majdnem egy teljes órán. A Kahoot! csak egy közeg volt, ahol a feladat eredményét be tudták vinni, s kaptak visszajelzést annak helyes vagy helytelen voltáról.
A kolléga akkor használta először élesben az alkalmazást. És képes volt az órán minden diákot bevonni a munkába, nagy izgalom volt, amikor egy-egy feladat megoldása után az eredményeket beküldhették. A munka és a játék kiváló ötvözetét láthattam ezen az órán.
A Kahoot! egy eszköz volt ezen a tanórán azért, hogy a diákok motivációját növelje a feladatok megoldásában. Közben meg is beszélték miért online történik a számonkérés, miért az a válasz, diákok kérdeztek, használták az Internet adta lehetőségeket a feladatok megoldásában. Óra végén mindenki úgy lépett ki a terem ajtaján, hogy tanult, élvezte az órát és aktív résztvevője volt annak.
Digitális oktatás
A digitális oktatás, mint jelzős szerkezet rengetegszer előfordul a 21. században. De ez is már lassan olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá, van véleménye, de ha be kellene menni a pályára, akkor lehet, hogy hasra esne a labdában.
Valahogy így. Mint a 100 gyerek a pályán…
Az oktatás nem azért digitális, mert előfordul az órán egy projektor vagy mert a diákok használhatják a telefonjukat. Ezzel együtt is láttam már teljesen hagyományos órát. ahol volt interaktív tábla és tablet is. És minimális eszközhasználat mellett igazán digitális oktatást.
Mi akkor a digitális oktatás?
Olyan oktatás, ami a digitális világ kihívásaira készít fel. Ez szép, de ez mit jelent?
Az az oktatás, ami a 21. század elvárásaira készíti fel a diákokat, vagyis:
Kooperáció, együttműködésre tanít
Kreativitásra tanít
Kommunikációt fejleszti
Megtanítja az Internet adta előnyöket és lehetőségeket. Keresés, kritikai gondolkodás, tudatos Internet használat
Ebben pedig akár a Kahoot! is lehet egy remek eszköz. A lényeg, hogy ne azért Kahootozzunk, mert megjelenik ettől egy digitális eszköz az órán. Mert nem ettől lesz digitális az oktatásunk! Azért, akkor és úgy Kahootozzunk, hogy az segítse az elérendő pedagógiai céljainkat, de leginkább a diákjaink javát szolgálja!
Az Apple 27-én tartott egy extra eseményt egy chicagoi iskolában. Itt bemutattak egy új iPad-et. Ami igazából a régi kicsit felturbózva és az árcédulát meg kicsit racionalizálták. Az érdekes, hogy a keynote után a média többnyire az iPad-ig jutott el. Holott az Apple ezzel az eseménnyel hatalmasat lépett előre az oktatás irányába. És az eseménynek nem az új iPad a főszereplője.
A Verge összevágta 11 percbe az esemény legfontosabb momentumait. A video eleje valóban az új eszközről szól. De a lényeg valahol hat és fél percnél kezdődik.
Az Apple rájött, hogy az oktatás fontos számukra (is). Ehhez persze tudni kell, hogy a cég kicsit el van késve az oktatási piacra való belépéssel. Illetve tettek már erre kisérleteket, de azok elég esetlenek voltak.
Amerikában az oktatást a Google uralja ChromeBookjaikkal. Második helyen a Microsoft és az Apple jelenléte egészen mostanáig elenyésző volt.
A tegnapi eseményen a világ egyik legerősebb cége letette a voksát az oktatás mellett. Pénzt, energiát nem kímélve oktatási alkalmazásokat fejleszt, oktatási tartalmakat hoz létre.
Végül pedig Tim Cook, az Apple jelenlegi vezetője megköszöni a tanárok munkáját. Tiéd, enyém, minden tanárét.
Szerdán az idei mattanárklub résztvevője lehettem, illetve fel is kértek, hogy a nap végén a vitát felvezessem és moderáljam. A téma meglepő módon az okostelefonok matematika órai használata volt.
Miután az előadás megtörtént, elindult a vita. Az elején “langyos” kérdéseket dobtam be.
A kérdések nem is annyira a matekórai, hanem inkább pedagógiai problémákat vetnek fel. Így relatíve gyorsan túllendültünk ezeken. Mivel a vitára egy kerek órát szántak a szervezők és a nap is éppen csak lebukóban volt a Duna felett, bedobtam a nagy kérdést:
Mi lenne, ha elkezdenénk az okostelefonokat tudatosan arra alkalmazni az órán, hogy megoldja helyettünk az egyenleteket, kiszámolja a logaritmust? Mi lenne, ha ezeket a dolgokat 2017-ben már nem tanítanánk meg? Mi lenne, ha ezek helyett az órán be tudnánk így vezetni bonyolultabb feladatokat, nyithatnánk való életbeli problémák felé? Felszabadulna rengeteg idő, amit most pl. másodfokú egyenletek megoldásának gyakorlásával töltünk.
Még példát is hoztam, sőt a közönség soraiból is elhangzott több példa. Az én általánosan felmerülő példám a négyzetgyök számítása. Édesapám még tanult papíron négyzetgyököt számolni. Ismerte annak az algoritmusát. Sőt ismeri a mai napig is. A mi generációnk (de nem szeretem ezt a generációzást…) viszont többnyire már csak egy gombot ismer a számológépen. És tudja, hogyha azt megnyomja, akkor a képernyőn megjelenik a beírt szám négyzetgyöke. És boldogok vagyunk így is? Hiányt szenvedünk, mert ez az algoritmus nem épült be gyermekkorunkban? Igazából nem.
Tehát a kérdés, hogy merünk, akarunk-e egy nagyot lépni? Lehet-e, szabad-e egy nagyot lépni. Felnőhet-e majd egy olyan generáció, akinek a másodfokú egyenlet megoldóképlete olyan lesz, mint nekünk a gyökjel? Vagy a logaritmus?
Talán nem lep meg senkit sem, hogy hatalmas vita kavarodott ebből a kérdésből. Hihetetlen értékes gondolatok feszültek egymásnak és zseniális elmék vitatkoztak a kérdésről. Rengeteget tanultam. Szükség van ilyen fórumokra, lehetőségekre a tanulásra, egymástól tanulásra. A világ halad tovább. Nem biztos, hogy jó irányba. Az oktatásnak valahogy fel kell zárkóznia, sőt irányt kell mutatni!
Elképesztően nehéz kérdések ezek. Ha az ember belegondol. Megtaníthatok-e valakit deriválni, ha nem tudja mi az a határérték? Meg tudok-e tanítani valakit vizilabdázni, ha nem tanítom meg előtte úszni?
Aki kicsit is érdeklődik az oktatás iránt és nem ismeri Sir Ken Robinson nevét, az burokban élt az elmúlt 10 évben. Lehet kedvelni, vagy nem kedvelni, de az biztos, hogy az alábbi 2006-os beszéde nagy hatással volt az okatásra.
A beszédet a megjelenés óta Magyarország lakosságának sokszorosa tekintette meg. Ken Robinson több könyvét olvastam azóta, vagy éppen hangos könyvben hallgattam meg (a legjobb, amikor ő maga olvassa fel). És most itt vagyok közel két héttel a bett show után és élőben láthattam. A legendát. És még mindig mosolygok, ha belegondolok. 🙂
Ken Robinsont élőben hallani valami hasonló élmény volt, mint amikor életemben először hallottam valamelyik kedvenc együttesemet. Egy sztár. Celeb. Jó értelemben.
Megöregedett. Bottal jár, de szellemileg ugyanolyan friss, mint amikor a fent linkelt első előadásakor volt.
A mostani 1 órás beszédének a lényege, hogy a gyermek egy komplex lény és nem lehet egységekbe rendszerekbe kényszeríteni, ha azt szeretnénk, hogy kreatív felnőtt legyen.
Az oktatás lényege, célja az kellene, hogy legyen, hogy a diákok megértsék az őket körülvevő világot, a saját tehetségüket felfedezzék és aktív, odaadó polgárok legyenek.
The Aims of Education
To enable students to understand the world around them and the talents within them so they can become fullfilled individuals and active, compassionate citizens.
Ismét rengeteg példával volt tarkítva a beszéd. Megtudtuk egy felmérés következtében, hogy a mai gyerekek átlagosan 1 órát töltenek a szabadban. Ehhezképest egy szuper biztonságos börtönben a minimális idő, amit a raboknak előírnak, hogy túléljék a bent töltött időt, ennek a kétszerese.
Másik érdekes pont volt, amikor feltette a kérdést, kinek szedték ki a manduláját. A 40+ korosztály többségének igen. 30 alattiaknál ez nem annyira jellemző. Régen, ha valaki köhögött egy kicsit, már ki is kapták a manduláját. Mondja Ken Robinson. Ma az ADHD egy hasonlóan “divatos betegség”. Ha egy diák nem tud a fenekén ülni, akkor telenyomjuk gyógyszerekkel, ahelyett, hogy hagynánk, hogy felálljon, mozogjon. Hiszen erre lenne szüksége.
Időközben megjelent egy újabb könyve. Természetesen, ha lehetőség nyílt volna rá, meg is vettem volna, hogy dedikálja. De valamit hagyni kell a későbbiekre is. 🙂
A könyv egy reakció a Ken Robinsont egyébként jogosan kritizálóknak, amiben megmutatja, hogy ezek nem csak szép gondolatok, hanem meg is valósíthatók. Így egy kicsit még kíváncsibb vagyok a könyvre.
Összességében fantasztikus volt és inspiráló ott állni. Az “öreg” nem mondott szinte semmi újat azokhoz képest, amiket a könyveiben, vagy TED előadásaiban ne olvastam, hallottam volna. Pár új példa, kicsit más felvezetéssel, néhány fricska és story. Viszont, ha elmondta volna ugyanazt a 2006-os TED előadást, élőben akkor is más lett volna. Digitalizáció, virtualizáció, stb. szuper dolgok. De azért csak hús-vér emberek vagyunk és valóságos élményekre vágyunk. 🙂
Ken Robinson nem az oktatás megváltója. Ken Robinson egy gondolkodó, fantasztikus előadó, aki jókor, jó helyen kimondta, rámutatott azokra a hiányosságokra a mai világban, amiket mindannyian éreztünk. A híres “Do schools kill creativity?” beszédében mindezt sokkoló címmel, példákkal támasztotta alá, így talán még több emberhez jutottak el a gondolatok. És a kreativitás valóban szükséges, hogy ott legyen a gyermekeink mindennapjaiban.
Kicsit folytatva is a megkezdett sorozatot az oktatási appokról, illetve abból az apropóból is, hogy Plickers Ambassador lettem, itt az ideje, hogy itthon is ismertebb legyen ez a remek szolgáltatás.
A Plickers szó a Paper és a Clicker szavakból olvadt össze. Vagyis egy olyan clicker szolgáltatásról van szó, ahol papírra van csak szükség.
Állj! Beszélsz itt digitális oktatásról és akkor most jön egy papír alapú megoldás?!
Igen és mégsem. A Plickers megoldása arról szól, hogy úgy is tudunk személyre szabottan kérdezni, válaszokat begyűjteni, hogy nincs minden diáknál telefon. Egyetlen telefon vagy tablet igazából elegendő ahhoz, hogy a Plickers már interaktívvá varázsolja a tantermet.
Rendszeres probléma, hogy fut a Kahoot vagy a Socrative, Formative, stb. és egyszercsak valaki felkiállt, hogy ő telefonja eldobta a hálózatot, várjunk, mert nem tud csatlakozni. Ezt kikerülendő a Plickers esetén nincsen szükség arra, hogy a diákok is telefonnal rendelkezzenek és Internet csatlakozással.
A mai Pokemon Go által áthatott világba egy lépéssel talán még izgalmasabb, hogy a Plickers megoldása is hasonlóan a Pokemon Go-hoz AR alapú, vagyis a telefon/tablet fényképezőgépe segítségével végigpásztázva a diákokon láthatjuk, hogy ki milyen választ adott.
A varázslat annyi, hogy minden diák kap egy kártyát, aminek a 4 oldala a 4 lehetséges tesztkérdésre adott választ szimbolizálja. Amikor meglátja a kérdést, azzal az oldalával felfelé tartva mutatja fel a kártyát, amelyik szerinte a helyes válasz.
Röviden így működik:
A kártyákat le tudjátok tölteni a Plickers weboldaláról. Van lehetőség az Amazontól előre nyomtatott, laminált (óvatosan, ha magadnak laminálod, mert ha fényes, akkor nehezebben fogja beolvasni a kamera) kártyákat is vásárolni.
A kezelőfelület néhol még nem annyira intuitív, mint pl. a Kahoot, de a lelkes fejlesztőcsapat folyamatosan fejleszti. Hamarosan érkeznek a megosztott kérdések (is) a rendszerbe.
A bejegyzés része annak a szándéknak, hogy az itt felsorolt rengeteg oktatási alkalmazásról kicsit hosszabban írjak. Vagy nevezzük csak újévi fogadalomnak! 🙂
