Az RSS fogyasztás továbbra is fontos része a világ híreinek feldolgozására. Igaz, hogy sok hír duplázódik, érkezik G+ vagy Twitter csatornákon is, azonban az RSS arra jó, hogy mindenen át tudok gyorsan futni.
Hosszú ideig az asztali Vienna RSS alkalmazást használtam, aztán váltottam Feverre, végül a Google Reader + Reeder kombinációra. Ez hosszú ideig ideálisnak bizonyult, ám a Google bezárta a Readert.
Mivel nem a Readeren, hanem a Reederen olvastam többnyire, nem ütött agyon a bezárás híre, viszont keresni kellett egy alternatívát. Így adódott a Feverre való visszatérés.
A Feverhez viszont kellett egy Desktop alternatíva. Ez pedig a vbali által fejlesztett Readkit alkalmazás lett. Az így kialakult RSS fogyasztásomnak egyetlen hiányossága maradt a kényelmes olvasás telefonon és tableten.
Míg a Google Reader adott appokat telefonra, tabletre, a Feverhez sajnos ilyen nincsen. Így kötöttem ki végül a Feedly mellett.
Így most desktopon is, s mobil kütyüjeimen is szinkronban vannak az olvasott feedek. A feedly másik nagy előnye, hogy a webes felülete is meglepően jól kezelhető. A Fever sajnos úgy tűnik már csak mostohagyermeke Shaun Inmannak, pedig ha egy kicsit többet törődne vele, készülnének hozzá appok, remek alternatíva lenne.
Most egy darabig marad a Feedly.
Weben letisztult, egyszerű, telefonon, tableten szintén, s a Readkit szintén kezeli, így csak egy accountot kellett cserélnem az alkalmazásban.
Sajnos a helyzet igaz. Elnézést az index által is megirigyelhető bulváros címért, de az a nagy helyzet, hogy a Google felvásárolta majd csendben kiheréli a Feedburnert.
UPDATE: @Ktamas egy twittben jelezte, hogy a nullán álló számlálók és az API megszünése között nincs összefüggés. Több helyről is megerősítést nyert, hogy a Feedburner nem szűnik meg, ennek ellenére fenntartom, hogy jobb saját kézben tartani mostantól a feedeket.
Important: The Google Feedburner APIs have been officially deprecated as of May 26, 2011 will be shut down on October 20, 2012. Forrás
Most már ha belépek a Feedburner oldalára, akkor már a feliratkozóim nullán állnak, s nem hiszem, hogy hosszútávon megéri átirányítani már a feedeket. Bevallom Nektek, nem értem a lépést. Igen, tudom, a blogok halottak, a feed is halott, minden halott. Meg is beszéltük ezt jól a Goldenblog díjátadó elején a kerekasztalban.
De nem értek egyet. A feedburner egy hihetetlen jó forrás volt a Google kezében. A blogok minden tartalma átfutott a Google szerverein, minden információnak elsőkézből bírtokába került. Így érthetetlen a szolgáltatás kivégzése számomra. Elfogadom, hogy csökken az RSS fontossága, de akkor maximum kevesebb szervert kell betolni a Feedburner alá. Szépen, s nyugodtan tovább muzsikálhatott volna.
Most akkor én kiszállok a Feedburner nevű sűlyedő hajóról, s mostantól a blog feedje az alábbi url-en érhető el:
Már jó ideje a twitteren a csillagozást arra használom, hogy amikor a telefonomon valami érdekes twittet látok, akkor azt megjelölöm későbbi olvasásra. Ezt aztán sokszor elfelejtem, mert pl. a tweetie nevű egyébként kellemes desktop kliensem nem kezeli rendesen a favokat. Így néha még akkor megnézem a csillagozott elemeket a weben, amikor aktuálisak, de sokszor már csak végigfutom őket, s sorban “kicsillagozom” azokat, mert már rég aktualitásukat vesztették.
Viszont egy nagyon egyszerű megoldással találtam magam szemben Martin Adamek blogján. A twitter sok mindenhez, így a favokhoz is kínál rss-t. A csillagozott elemek feedje a következő:
A nyáron rájöttem, hogy a kétszáz körüli feed, amire fel vagyok iratkozva sok, s a fele úgyis egymást hozza le, ráadásul nem is mind érdekel márpl. több olyan program feedjére is fel voltam iratkozva, amiket már nem is használok.. A google reader már az elején se volt szimpatikus, s helvetireader szépítéssel is csak nehézkesen használható. Jó, de mégse. Lassú, kidob, nem jó. Fura, hogy wycim kolléga is nemrég hagyta ott a greadert, bár ő végül máshol kötött ki.
Akik a feedburner feeden olvassák a blogot, azok a delicious bookmarkok között már találkoztak a fever névre keresztelt egészen egyedi rss olvasóval. A gondom vele azonban még mindig az, hogy weben van. Valahogy a kliens nélküli dolgok nem fekszenek annyira, bár itt nagyon elgondolkoztam. A váltásban igazából a fever ára gátolt meg, de még követem a program sorsát, nem vetettem el a váltást.
Maradt a wyctim által is ismertetett times.app. Ez az olvasó teljesen más felfogásban kezeli az rss-eket, s ez elsőre elég idegen. Azonban miután rájöttem, hogy a használata semmi mást nem követel, mint hogy szelektáljak a rengeteg feedem közül, akkor megszerettem. És mire nem jó egy kiadós fülfájás, ha nem arra, hogy az ember rendet tegyen a webes szemetei között. És így történt. Times.app megy, szeretem.
Ami külön jóság benne, hogy egyenesen meg lehet osztani feedeket twitteren, deliciouson, diggen, stb. Mivel pedig a turulmeme kezel delicioust, így nincs semmi, ami igazán visszatartana a greader elhagyásátólazért ez nem teljesen igaz, mert a greader megosztás közösségi volta nagyon jó dolog..
A legújabb divat, ami nekem elsőre nagyon ellenszenves volt, de aztán megszerettem. A dolog összefüggésben van természetesen a kis gnome telefon megjelenésével, s a tumblrérdekes, hogy mindkét témát pont másodjára dolgoztam fel. Ezt a habari címadásából lehet egyébként könnyen kiolvasni. újrafelfedezésével.
A fenti kép a 3gS iPhone megjelenésére került ki a posterous blogra. A lényeg, hogy a posterousra képet, videót, bármit feltölteni pofonegyszerű. Semmi más dolgunk nincs, mint a post@blogod.posterous.com címre elküldeni a tartalmat e-mailben. A többit a motor intézi.
És itt jön a képbe az iPhone. Chase Jarvis mondta, hogy a legjobb fényképezőgép mindig az, ami épp nálad van. És ebben teljesen igazat adok neki. Az iPhone beépített fényképezőgépe valóban egy kalap kaki, ha összehasonlítom bármelyik konkurens gyártó termékéveltermészetesen a hasonló árkategóriát nézve. Azonban annyira egyszerű wifit találva e-mailben elküldeni a képet, hogy az már fáj.
Másik praktikus volta, hogy automatikusan tud tartalmat továbbítani egyéb szolgáltatások felé. Ez pl. azért praktikus számomra, mert a plürk névre hallgató izén tök jó kis közösség van, de nekem nincs energiám/időm nézegetni, viszont semmi nem tud oda normálisan tartalmat küldenitudom, ping.fm …. Aztán az identi.ca egy szintén egyedi kezdeményezés, opensource az egész, s nagyon jópofa dolgok vannak ott is. Aztán a … és a sort még folytathatnám. A lényeg, hogy ezeket mind be lehet fűzni a posterousba.
Az én kis képeimről készült bejegyzés ezután a következőképpen utazik: plurk(1), idenci.ca(1), tumblr(1), twitter(2), facebook(3), wordpress.com blog(1)a számok a sorrendet hivatottak jelezni. Az (1) azt jelenti, hogy azoknak egyből szól a posterous, a twitter viszont már a tumblr-től kapja az infót.. Nem linkelek felhasználóneveket, mert mindenütt unalmasan csak kobak néven szereplek.
Az itt írott bejegyzésekről, illetve a fotolog.hu -ra feltett képekről a twitter értesül első körben. Ebből a történetből kimarad a plürk, meg az identi.ca, meg a tumblr is.
Aztán van egy friendfeed acc-om, ami mindent magába szív, egy kobak.eu domainem, amin megy egy sweetcron lifestreem, s egy kobak.mp névre hallgató valamim, amit szintén biztosan lehetne valamire használni, de mégse teszem. Hab a tortán a flickr és az indafotón tárolt képek, s a viddler, vimeo és a youtube szerverein megtekinthető videók.
Röviden káosz van, amiben próbálok rendet teremteni, de azt hiszem rossz irányba haladok. A szociális izé-bigyulákból való kilépés első pontja a google reader hanyagolása lesz. Mivel nálam a hibaüzenetek sajnos nem ritkák, illetve néha magától kidob, így visszatérek valami asztali klienshez. Ekkor azonban elvész a szinkronizálás. Azaz maradna a NNW, ami lassú, s nem sokkal jobb, mint a greader. Vagy wyctim által is favorizált fever. Jelenleg visszamigráltam magamat a viennába, s újra játszadozom a times és egyéb kliensekkel.
A rémesen sok lábjegyzet nem szándékosde, viszont viccesen néz ki. Ha valaki kaotikusnak érzi a bejegyzést, az ne magában keresse a hibát!
A dolog bennem teljesen elfelejtődött, sőt a Hicks féle Helvetireader scripttel kiegészítve egészen meg is barátkoztam a Google Readerrel. Erre ma bután néztem még Zhaoman kérdésére (s tudatlanul reagáltam), majd a memén láttam Sera csiripjét megosztva, miszerint csakugyan lehetséges a dolog:
Állítsátok be Ti is, hogy a turulmeme még inkább gazdagodjon!
Tegnapelőtt megemlékeztem a turulmeme nevű weboldalról. A bejegyzés megírása után eltöltöttem pár napot a google readerben, de továbbra se áll kézre. A share pedig végképp nem. Sokat gondolkoztam, hogy mi tart vissza attól, hogy csatlakozzam a címbeli közösségi oldalhoz, s megosszak én is.
Rájöttem. Már régesrégóta megosztok, csak másképpen. A del.icio.us amellett, hogy online könyvjelző (már régóta nem is használok böngészőbe épített könyvjelzőket, kivéve azt a 7-8 bookmarkletet, amiket nyomkorászok napjában sokszor), tulajdonképpen egyben egy link megosztó oldal, ami kommentelhető. Nincs új a nap alatt.
Miért szimpatikusabb számomra a sokkattintásos feedolvasó, klikk a böngészőbe, majd a del.icio.us-be sor a sima greaderben klikk a share-re egylépéses megoldásnál? Egyszerű, szeretem látni a böngészőben az eredeti helyén a dolgokat. Konzervatív maradi gondolkodásra vall, tudom, de ilyen vagyok. 30-hoz közeledve pedig már nem is hiszem, hogy nagyon megváltozom (bezzeg tsch a 27 évével …). 😀
És itt a nagy különbség a böngészőben használt feedolvasó, s az asztali olvasó között. Böngészőből átkattintgatni nem olyan nagy buli, akkor már inkább a share-re kattintgat csak az ember. Az asztali olvasó amolyan külön kis kütyü, onnan az ember sokkal szivesebben ugrik el megnézni az oldalt az eredeti helyén.
Nálam a “megnézem az oldalt az eredeti helyén” az előválogatás. Amit érdekesnek tartok, arra kattintok, s a böngészőben olvasom végig, s kommentelek, ha érdekes (kelt a témában, gazs wp megoldása). Innen ami érdekes, elolvasnám később is, azokat elmentem a del.icio.us-re. Ennyi.
Esetleg egy konzervativ.turulmeme.com oldal az ilyen maradi del.icio.us használóknak? 🙂 Tudom, hogy a kettő nem zárja ki egymást, azaz vannak, akik online könyjelzőznek, s share-elnek is.
utóirat: A fenti gondolatok az én feedolvasási szokásaimat írják le, s nem a yahoo bérelt fel, hogy a google reader ellen kampányoljak. (csak, hogy tisztázzuk :-)) A turulmemet pedig én is nézegetem.
Az utóbbi pár nap egyik legnagyobb eseménye a magyar blogvilágban a turulmeme megindulása. A turulmeme (link az oldalra) összegyüjti a magyar google reader használok megosztott tartalmait. Az oldalon lehet regisztrálni, ha valaki csatlakozni szeretne az oldalhoz.
A turulmeme tényleg jó, lehet szemezgetni egy csomó jó hír közül, s akár új és érdekes feedeket lehet elhelyezni az olvaóban. Az egész azért jutott eszembe, mert ennek kapcsán megpróbáltam megújítani viszonyomat a google readerrel, de továbbra se áll nekem kézre. Sok jó dolgot tud, meg dicsérhetném oda-vissza, de nem kényelmes használni. Talán, ha lenne valami kliens a google readerhez, akkor újra elgondolkoznék a dolgon…
Valahogy alapvető bajom a webes feedolvasókkal van. Próbáltam már sokat, de egyik se maradt hosszútávon. Sokáig a már ingyenes NetNewsWire-t használatam, de mai nappal visszaálltam a fapados, s szeretett viennára.
Persze jó dolog az NNW szinkronizálhatósága, de a touchon levő NNW nekem túl lassú volt. A webes iPhone optimalizált felület már nem volt rossz, de nem lettem rajongó. Keresem a tökéletes megoldást egy ideje a problémára, de nem lelem. Győzzetek meg!
