Egy gyors ajánló az elmúlt két nap oktatás tartalmú írásaiból a 444-en. A portált még mindig nem tudom hova tenni a bulvár-hír tengelyen, de ez a két cikk mindenképpen elmozdította nálam a bulvár pontról.
Kovács Erika fantasztikus. Nem találkoztam még vele, ha mégis, akkor nem mutatkoztunk be egymásnak. Minden tiszteletem. És a címbeli mondatot sokszor mondtam már én is el, s jó látni leírva, vastagon, kiemelten.
Szereti mindenki temetni az oktatást, elmondani mennyi baj van vele. Azonban ez a két cikk reményeket kelt. Nincs egyedül az ember, ha változást szeretne. El kell kezdeni tenni érte, ahogy a Szentgyörgyi rádióbeszéd kapcsán is írtam. Hajrá! 🙂
Wow! 2 amazing innovations in one day! Let’s start what Microsoft did with Skype Translator. Google Translate has been around for quite a long time. It is great to get the sense of any written text in almost any language. But it isn’t really effective. I mean it translates, but it’s not always understandable.
Google Translate has some great features. It automagically recognises the language of the text, the machine can read out the words, etc. But it’s only working for written text. Understanding and translating written text is easier than the spoken one. I speak German and English (and of course Hungarian), so understanding languages as Swedish or Dutch when it’s written is not very difficult. It takes time, but it’s manageable. At the very moment someone starts to talk, I’m lost.
What Microsoft did with Skype Translator, sounds awesome.
Of course, because I speak German and English, too. I could understand both ends of the demo conversation in the video above.
And still the teacher and parent in me is asking questions like: Is Skype translator going to ruin foreign language courses? No need any more to learn a foreign language? Are we on the way to a new world where computers are going to translate everything for us?
Computers changed our world entirely. For example handwriting isn’t part of the curriculum in some states in the United States. The gap between our generation and our children is getting bigger and bigger.
As I saw the Skype Translator video above, I started to look for a link to get my hands on an early beta version asap. Every change has a downside, too. Ever since we have cars and great public transport, we sit and don’t walk as much as our body would need. Skype Translator, GPS, etc. great tools, but you have to be in control. Ever since we have great navigation tools around us, there is no need to know where you are heading. Just follow what’s on the screen.
You can do so, or you can look at the screen and compare it to the reality and use it as an advise. Skype Translator is the same. It is great to be able to have a tool, which helps me to speak a foreign language. But I’d like to be in control. I’d like to see/hear what it says to the other party in the call. If there is any misunderstanding, it won’t be Skype Translator’s fault. It’s mine.
Skype Translator is a great new innovation, but you still need to be in control.
Having the control. The other amazing news is Google’s self-driving car.
No steering wheel, no way to interact or control the car manually. I’m very much interested how this project is going to change the way we go from one place to the other. And I don’t mind my kids won’t learn how to drive a car, just pop up Google Maps and type in the address they are going to.
What do you think about the future? Scared or amazed?
A biciklis reklám miatt felháborodott pedagógusoktól van tele a Facebook falam. Meg a felháborodott pedagógusok miatt felháborodottakkal. Ezekután viszont nem tudok elmenni szó nélkül a dolog előtt. Itt a reklám:
Tudom, még rengeteg egyéb helyet is hozhattam volna. Mivel a cinken olvastam először, tanárként jól megdöbbentem ezen a bevezetőn. Bár azt hiszem nem csak tanárként kellene ezen megdöbbennem:
a csekélyebb anyagi ellenszolgáltatásért cserébe a nebuló egy jeles osztályzatot szeretne, a reklám vége pedig az, hogy láthatólag végbement a tranzakció. Idáig ez teljesen oké, nem egy Müszi, de annyira nem vészes, hogy bárki kiakadjon rajta.
“csekélyebb anyagi ellenszolgáltatásért cserébe a nebuló egy jeles osztályzatot szeretne” – ez teljesen oké?! Tényleg? A többi rész baromira nem érdekel. Porig aláz, nem aláz, gazdag diák, szegény tanár problémakörön való rugózás, stb. A nagy probléma ez. Teljesen oké, hogy vett a diák egy 5-ös 5 ezerért. És ezt ma Magyarországon le lehet írni, s erre sokan elégedetten bólintanak?!
A PSZ tiltakozó közleménye tényleg cifra néhol. Nem vagyok egyik pedagógus szakszervezetnek sem nagy rajongója. De ezzel az egy mondattal teljesen egyetértek:
A Pedagógusok Szakszervezete tiltakozik az ellen, hogy a tanárokat korruptnak láttassák, a gyerekeket korrupcióra biztassák, még ha csak egy reklámban teszik is azt!
Vicces a reklám? Kreatív? Mindkettő. Addig a pontig nagyon jó, hogy kiderül az Interneten nyugodtan megfordulhat a világ. A tanár a kuncsaft, s a diák az eladó. A Kerekes név a bringát eladó diáknak is jól sikerült választás. Az első párbeszéd:
– Mit tud?
– Mindent.
Kimondottan vicces. Ezt a kétértelmű szituációt próbálták tovább szőni, de sajnos ezután már nem sikerült hasonló ártatlan viccet csinálni.
Az ominózus párbeszéd:
– Nem lehetne egy ötössel kevesebb?
– Ha itt egy ötössel kevesebb, akkor ott egy ötössel több.
És itt nem szabadna, hogy abbamaradjon. Ha erre nem fintorogva nézne a reklámbeli tanár úr, hanem mondjuk jól kiderül, hogy a tanár úr torna tanár, s másnap Kerekes 5-tel több fekvőtámaszt csinál. Elütve a probléma. Mindketten jót nevetnek, pont. A tanár is lehet ember, jópofa sztori. Ha gyorsan csinál ennek egy második részt az olx, még meg tudják menteni a menthetetlent.
Másnap az iskolában:
– Mit tud Kerekes?
– Mindent.
– Akkor jöjjön felelni, s megnézzük lesz-e valóban egy ötössel több.
Nem vagyok reklámszöveg író, de valamit ezzel sürgősen kezdeni kell. Ha így marad, s ez teljesen oké, akkor viszont nagy baj van.
Itt ülök a Marczibányi téri művelődési házban. A jegyem sorszáma 190. Nem én érkeztem utolsónak. Rengeteg szülő izgul, fényképez. Gyermekeink a színpadon. Nagy az izgalom.
Pedig a színjátszás, balett, tánc csak kevés iskolában része a tananyagnak. Sokan mégis boldogan fizetik be gyermeküket a képzésre, szánnak időt és energiát arra, hogy gyermekük ott legyen a különórán. Aztán pedig összegyűjtik nagyit, szomszédot, minden ismerőst, hogy ország, s világ lássa ahogy gyermekük első lépéseit teszi a színpadon.
A matematika és természettudományok része a tananyagnak. Viszont száraz, unalmas formában tanítjuk. Már a szülők is úgy tanulták. Sőt sok szülő büszkén vállalja, hogy ő is utálta azt. Így nemhogy nem izgul együtt szülőtársakkal, sokszor a saját gyermekének is elveszi a kedvét a tanulástól.
Ez nem a szülők hibája, bennük meg van a szándék. Itt ülünk több száz lelkes szülő társaságában vasárnap reggel.
A hiba az oktatásban van. Miért nem látványos a matematika oktatás? Miért nem tudjuk felkelteni a diákok, szülők figyelmét egy jó matek szakkör iránt? Nem akar mindenki matematikus lenni? Nagy valószínűséggel nem is lesz a most színpadon táncoló gyerekekből balett művész, mégis itt ülünk. Mert támogatni szeretnénk őket tapssal, jelenlétükkel.
Van egy álmom, látványos és érdekes matematika órákról álmodozom. Csillogó szemű diákokról és érdeklődő, támogató szülőkről…
Slides of the presentation I did today at BKF. Educacion vs and innovation.
Let’s use technology in education. Let’s use it the right way. Technology itself can’t change the way we teach. Teachers can change the education. We need innovative teachers, who become guides for the students in the jungle of technology.
Itt egy screenshot arról mi történik, ha írok a blogra, s amikor nem. Az első oszlop egy olyan nap, amikor van bejegyzés. A többi, amikor nincs.
Jól látható, amit mindenki eddig is tudott. Ha van tartalom, van látogató. Ha nincs, akkor szépen elfogynak. Nem néz be senki egy blogra, hogy hátha történt valami. Ha történt valami érdekes, akkor arról úgyis szól a kedvenc közösségi médiánk vagy az RSS csatornán megkapjuk az információt.
Tartalom kell. Viszont nem akarok csak azért írni, hogy legyen látogató. Azért írok ide, mert valamit úgy érzek, hogy meg kell osztanom a világgal. Ez lesz ezután is. Igyekszem értékes tartalommal ellátni Benneteket, s bízom benne, hogy lesz pár visszatérő érdeklődő a jövőben is. 🙂
Régóta motoszkál a fejemben a gondolat, hogy miért játsszuk ezeket az eredménytelen és értelmetlen szombati ledolgozós mulatságot. Ezért elkezdtem végignézni a naptárat, hogy ki nyerne, ha nem dolgoznánk le napokat, hanem megkapnánk azokat ajándékba.
Lent egy táblázat a május elsejékkel kapcsolatban az elkövetkező pár évben. A harmadik oszlopban +1 jelenti az, amikor nyerünk egy napot, amikor a hídnap munkaszüneti nap. -1, amikor hétvégére esik az ünnepnap, azaz veszítünk egy napot. Vagyis egy munkaszüneti nap egyébként is szünnap. 0 pedig amikor semmi nem történik. Vagyis hétfő, szerda vagy péntekre esik az ünnep.
2014
csütörtök
+1
2015
péntek
0
2016
vasárnap (szökőév)
-1
2017
hétfő
0
2018
kedd
+1
2019
szerda
0
2020
péntek (szökőév)
0
2021
szombat
-1
2022
vasárnap
-1
2023
hétfő
0
2024
szerda (szökőév)
0
2025
csütörtök
+1
2026
péntek
0
2027
szombat
-1
2028
hétfő (szökőév)
0
2029
kedd
+1
2030
szerda
0
2031
csütörtök
+1
2032
szombat (szökőév)
-1
2033
vasárnap
-1
2034
hétfő
0
2035
kedd
+1
2036
csütörtök (szökőév)
+1
2037
péntek
0
2038
szombat
-1
2039
vasárnap
-1
2040
kedd (szökőév)
+1
Ha összeadom a harmadik oszlopot. Akkor látható, hogy 0-t kapunk. Vagyis a ledolgozandó eredménytelen hídnapok teljesen feleslegesek. Miért eredménytelen? Mert az emberek fáradtak, mert nem működik semmilyen külföldi kapcsolat, hiszen más országokban nem dolgoznak ilyenkor. Bankok külföldön nem dolgoznak. Nincs nemzetközi pénzmozgás. Sőt egy-egy ilyen szombati munkanap rengeteg kiadással jár. Áram, télen fűtés, stb. írtam már, hogy szerintem értelmetlen?
Természetesen a fenti táblázat nem használható érvként a hídnapok teljes megszüntetésére. Végig kellene nézni több évre, általánosítani, nem csak május 1-re, stb. Ha lesz rá időm, lesz folytatás. De talán indulásképpen látható mindenki számára, hogy ez a minta a többi ünnepre is. Bizonyítás később. Azonban gondolatébresztőnek bedobom most a köztudatba.
Két oldal van nyitva előttem, s már az első index cikk, Google-lel érettségiztem matekból elgondolkodtatott egy blog bejegyzés megírásán a téma kapcsán. Aztán ma @tsabeeka remek bejegyzése a Hoaxot az érettségibe adott még egy löketet.
Jeleztem is rögtön, hogy nem is hagyom szó nélkül a témát.
Kezdjük a végén! Hoaxot az érettségibe! A Hoax, kérdéskört Csaba végigjárja a bejegyzésében. A 2005-ös ismételt érettségi botrány felmelegítése remek példa, hogy mennyire nem látják kontextusban a történeteket sokan. Egy hír, ha még rémisztő is, akkor az hír. Ja, hogy nem ma volt! Ez már el sem jut a tudatokig. Izgalmas kérdés, hogy milyen hír, ami már eléri azt az ingerküszöböt, hogy utánajárjanak, a forrás valóban hiteles-e. Talán még emlékeztek a 444 médiahack bulijára, ahol hasonlóan kihasználták mennyire hiszékeny a mai ember.
Hogyan kapcsolódik ez a matek érettségihez?! Matekból talán még sokkal hiszékenyebbek az emberek. Hiszen a számok mindig igazak. A matekban nincs helye kérdéseknek. Ez nem igaz.
Kijön egy egyenlet eredménye? Aláhúzzuk, s örülünk. Terület negatív lett? Négyzetcentiméter lett az egy főre eső tejfogyasztás? Vagy csak kiszámoltuk, hogy egy négy fős család napi kenyér fogyasztása 72 kg? Ezek a tipikus feladatok, amiknek nem csak az érettégin, de folyamatosan az oktatásban elő kellene, hogy forduljanak. Fontos, hogy ne érjen véget egy matek feladat az egyenlet megoldásánál, s az (egyébként általában méltatlanul mellőzött) ellenőrzés ne csak az egyenletbe, hanem az életbe, eredeti kontextusba helyettesítsen. Hiszek abban, hogy a matematika oktatásnak akkor van csak értelme, ha annak köze van a gyakorlati élethez.
Az index cikke nagyon izgalmas kérdést feszeget. Kell-e bármiféle tudás a matek érettségihez, vagy megcsinálja helyettünk a számítógép? Másik oldalon az érdekessége a cikknek, hogy mi az a tudás, amit meglévőnek feltételezünk, s mi az, ahol a Google/Wolfram|Alpha segítségét vesszük igénybe. A cikk végül ezekre a kérdésekre nem igazán ad választ. Igyekszik tárgyilagosan végigmenni a tavalyi feladatsoron, s a feladatait különböző módon megoldani. Látható, hogy a cikk szerzője nem ismeri az általa használt eszközöket. Nem tanulta meg azok használatát. Emiatt pl. az 1. feladatban nem a törtet adom meg a Wolfram|Alpha-nak, hanem megmondom neki, hogy egyszerűsítse azt a simplify paranccsal a kifejezés előtt.
A többi feladat megoldása is hasonló módon könnyebben megoldható lett volna. Az 5. feladat esetén vagy ismerem a megfelelő összefüggést vagy megkeresem azt. A Wikipedia, Google simán megadja a választ. Ha az összefüggést ismerjük, miszerint a+b=f, innen b-t már egész egyszerű kifejezni, de kérhetjük a W|A segítségét is. A hatodik feladatbana szerző is ráérzett a dologra, s később frissítette (sajnos rosszul linkelve) a megoldást. A 7. feladat esetén a W|A ad egy megoldást, s egyébként ha kicsit tovább gondoljuk, megoldathatjuk vele az egyenletet, s van már levezetésünk is.
Igaz, a step-by-step levezetésért fizetni kell, de ha az érettségi múlik rajta, akkor akár még meg is éri.
Folytathatnám a sort. Ami látszik, hogy még az olyan egyszerű eszközök használatát, mint a Wolfram|Alpha is tanulni kell. És ez így is van rendjén. Az autó sokat egyzerűsített azon, hogy eljussunk egyik helyről a másikba, azonban nem mindenki tud autót vezetni. Meg kell azt is tanulni. És akkor a kérdés máris megfordítható. Meg kell-e tanulni megoldani a feladatot vagy elég egy eszköz használatát elsajátítani, aminek segítségével meg tudom oldani azt?
Itt kanyarodunk vissza az eredeti kérdéshez, amit már a hoaxot az érettségire bejegyzés is felvetett. Milyen feladatok kellenek az oktatásba, illetve az érettségire. Érettségire tanítunk vagy tudást szeretnénk átadni? Hol van a kettőnek a metszete?
