A blognak kreáltam egy English kategóriát. Ide kattintva a pár angolul írott bejegyzést olvashatjátok. Miért írok angolul? Mert meg akarok tanulni rendesen írni. Jelenleg boldogan tartok előadást angol nyelven majd’ minden témában, ami technológia, s az oktatás körül mozog. Hál’Istennek az akcentusom is egészen emészthető. Bejártam a világot, a kambodzsai oktatási minisztertől Dél Afrikán át az amerikai NCTM konferenciáig rengeteg helyen beszéltem már. Ezeket a helyzeteket gond nélkül megoldom.
Viszont amikor írok, akkor úgy érzem magam, hogy az aktív szókincsem egy 7 éves angol gyerek szintjén mozog. Illetve még ott sem. Ezért egy-egy bejegyzés megírásakor izzad a Google Translate, keresek szavakat, fordulatokat a keresőben. Illetve néha szeretett feleségem az információ forrás. Ha Zsófi három gyermekünk kergetése közben el is olvassa, amiket ide írok, akkor azt láthatjátok, hogy a bejegyzés megváltozik, s az addigi angoltalan szöveg valami érthető angol szöveggé változik.
Tanulás gyakorlás nélkül nem megy. Sokáig egyébként nem mertem angolul írni. Megírtam valamit, majd azzal a lendülettel kattintottam a “Move to Trash” gombra a végén, ahogy újra olvastam a szöveget. A Medium indulásával, úgy döntöttem, hogy oda angolul fogok írni. Így is történt. Ez adta a lendületet, hogy itt is meg mertem nyitni a kaput az angol bejegyzések előtt.
A terv, hogy nagyjából hetente egy bejegyzést kipréseljek magamból angolul is.
Az egyik nagy startup ötletemet írtam le valamikor tegnap a Mediumra. Miért írtam le, s miért nem valósítottam meg? Két oka van. Az egyik, mert azt hiszem mire összeszedném a szükséges csapatot, s eljutnék oda, hogy termék legyen belőle, már lehet, hogy valaki megcsinálja. A másik, hogy hiszek abban, hogy közösen ötletelve akár még jobb dolgot is ki lehet ebből hozni.
Mi az ötlet?
Rengeteget szívtam azzal, hogy feleségem telefonja, s egy iPad 2 Plants vs. Zombies 2 állapotát összehangoljam. Nem sikerült. Ha egy Android tablete lenne, akkor gond nélkül megoldaná a problémát a Play Game Services. Ha az Android telefonját iPhone-ra cserélné, akkor pedig az Apple Game Center lenne ami ellátná a feladatot.
Azonban két különböző platform használata esetén esélytelen a dolgokat összehangolni. Ez nem igaz mindenre, mert vannak olyan alkalmazások, akik már rájöttek erre, s pár gyártó, mint a Rovio vagy a Madfinger Games már kínál saját megoldást a problémára. Ezek hellyel-közzel jók is, de egyik sem tökéletes. Ráadásul a Rovio accountot viszonylag kis eséllyel fogja az EA engedélyezni.
Tehát egy független szolgáltatásra van szükség, mint amilyen az Openfeint volt még az okostelefónia hőskorában. Az egész backend-je a Facebook lehetne, mint a “nagyok” közül az egyik legnagyobb, de a gyártóktól, s mobil operációs rendszerektől független cég.
Nem mellesleg a Facebook játékok is be tudnának kerülni ebbe a történetbe. Így nem csak a telefon, másik telefon és tablet, de akár Facebook állapotok is szinkronba hozhatóak lennének.
Mi kell hozzá?
Pénz. Najó, kell hozzá egy fejlesztő csapat, akik minden platformra létrehozzák az alkalmazást, API-t a fejlesztőknek. Kell egy jól működő szerver háttér, kell egy jó marketing csapat, akik meggyőzik a fejlesztőket, hogy ezt az API-t építsék be a játékaikba, alkalmazásaikba.
Tehát pénz, sok-sok pénz.
Hova tovább?
Nem csak játékok, hanem más alkalmazások közötti szinkronizációt is támogatni. Az egészet létrehozni, s eladni a Facebook-nak.
Zárszó
Ha valaki megcsinálná a dolgot, akkor azért szóljon, megadom a számlaszámom. 🙂
A tegnapi nap a WhatsApp felvásárlásától volt hangos. A nemzetközi tech sajtó, a hazai blogok, Twitter, Facebook tele volt a hírrel. A Facebook felvásárolta a WhatsApp-ot. Nem is kevés pénzért.
A WhatsApp is, s a Facebook is jól járt az üzlettel. Azonban a tech világ, a Startup szféra nem csak nyertesekkel van tele. Két vesztest szeretnék kiemelni. Két olyan oldal/szolgáltatás, ami jó is volt, szép is volt, de mégse jött nekik össze.
Zootool
A Zootool akkor került be a látóterembe, amikor a Delicious sorsa bizonytalanná vált. Yahoo! vagy nem, tulajdonlási problémák közben kerestem, s szembe is jött a kiváló alternatíva. Nem csak alternatíva volt, de importálta is a Delicious könyvjelzőismet.
Teljesen át is költöztem. Ráadás ifttt integráció, böngésző bővítmény, az egész oldal szép, letisztult, képek adhatók hozzá, …
Magyarul egy olyan szolgáltatás, ami mindent tud, jobban is mint a többiek, mégse volt képes kitörtni. Visszatértem én is a megújult Delicious-ra, s a Zootool egészen a mai napig ki is esett a látóteremből. Míg ma megkaptam a hírt az inboxomba. Bezárnak.
Editorially
Az Editorially megalkotta a Google Docst, csak sokkal jobbra. Jobb kollaboráció, Markdown szintaxis, s letisztult csodaszép környezet.
Pár hete jelentették be, hogy nem éri már meg működtetni az oldalt. Lekapcsolják.
Végszó
A WhatsApp nem töltött be űrt a szolgáltatással. Volt, van Viber, Skype, s még rengeteg egyéb csevegő és üzenetküldő szolgáltatás. A Zootool remekül startolt rá a Delicious gyengélkedésére. Az Editorially jól pozícionálta magát az online szerkesztők prémium felhőjébe. Azonban az utóbbi kettő mégis elhalt. Mi a titok? A felhasználó, a közösség! Ha van felhasználó, lesz szolgáltatás. Nem a WhatsApp letisztult kódsoraiért fizetett a Facebook. Hanem a kb 450 millió felhasználóért. A közösség, a felhasználó, ami az érték!
Az ingyen vagy FREE felirat mindig is látogatócsali volt. Az ingyen azonban számomra azt jelenti, hogy ellenszolgáltatás elvárása nélkül kapok valamit. Egyre több helyen fordul elő, főleg zenészek, könyv és egyéb szellemi termék szerzői alkalmazzák, hogy ingyen, csak fel kell iratkozni…
Ez nem ingyen van! Sőt egy lépéssel tovább megyek, mérhetetlenül feldühít, amikor ezt ráadásul úgy is állítják be, hogy milyen jó, mert a letöltött izé mellé még értékes leveleket is kapsz.
James Clear weboldal csak egy példa a sok közül. (Kiemelés tőlem)
You’ll get immediate access to the guide, plus you’ll receive new articles every Monday and Thursday about building good habits, breaking bad ones, and living healthy.
Ennek ellenére a blogját követem, az írásait többnyire kedvelem, de az áruházban rámtukmált szórólap nem értékes ajándék visszautasíthatatlan és remek ajánlatokkal.
Egyébként meg értem, hogy neki kell az én e-mail címem, s így juthat sok-sok igazi e-mail címhez, akik ráadásul érdeklődő emberek, stb. Ennek ellenére én inkább a “fizess a könyvért az e-mail címed megadásával”, Pay by subscribing vagy valami hasonló szöveget használnék. Az őszintébb, s azt takarja, ami történik. Ahogy a Pay with a Tweet szolgáltatás is csinálja.
A Webisztán tegnapi bejegyzésében megismert videó sok kérdést felvetett a Facebook like-ok számát illetően. Az csak hab a tortán, hogy a videó induló képét összeolvasva egy hárombetűs magyar szót kapunk.
A Facebook like-ok száma nem mérőszám. Sokszor a kevés inkább több. Sőt sok esetben a like-ok nagy száma nem biztos, hogy pozitív hatású. Mivel első körben a like-olok egy kis százaléka kapja meg a cikket, kvázi tesztképpen. Azután ha nekik tetszett, reakciót, megosztást, like-ot váltott ki belőlük, akkor bővül ez a kör. Azonban sok like kis százaléka is nagy, főleg, ha azok pénzen vásárolt zombik. Ilyen helyzetben ugyebár sokkal rizikósabb, hogy a beküldött bejegyzés egyáltalán kijut-e a kis csoportból.
A videónak a számomra meglepő megállapítása, hogy a like farmon vásárolt bejegyzés, mint pl. a bemutatott boostlikeshasonló hatásfokkal dolgozik, mint a hivatalos Facebook oldalon megvett hirdetés.
Erre a helyzetre a legegyszerűbb megoldás az lehetne, ha a Facebook limitálná az egy ember által like-olható oldalak számát. Így a legitimációért like-olok boldog-boldogtalant profilok kiesnének, mert hamar betelne a like tárhely.
Ja, egyébként a blognak is van saját Facebook oldala, s like-olható. Feltéve, hogy igazi emberek vagytok! 😉
Nagyjából 7 éve még a Viddler volt számomra az etalon videomegosztó oldal. Minden videót oda töltöttem fel. Még össze is hasonlítottam a YouTube és a Viddler minőségét, ami 2007-ben még egyértelműen a Viddler javára dölt el.
Most azonban a SPAM mappában találtam rá az alábbi levélre:
Hi Viddlers,
In 2006, Viddler’s founding business model was based on the creation of a community site for video enthusiasts and personal sharing. At the time, our business revenue model was driven through advertising. As a Viddler community user, you were a part of this model. As time has passed Viddler is no longer able to support this offering and business model.
Therefore we’ve made the decision to close our free site and community effective March 11th, 2014.
Team Viddler now dedicates 100% of our collective effort on the delivery of secure, interactive video solutions. We back our offering with a passionate, personal professional services and client support team and every day we strive to be the best in the industry.
We invite you to upgrade to a paid account.
We have created an affordable basic account expressly for our long-time Viddler users.
If you chose not to subscribe to Viddler’s service, please be sure to download a copy of your videos on a personal drive so that you don’t lose access to them. While we are sad to see you go, we would be even sadder if you lost your videos.
To Download your videos from Viddler:
1. Log into your Viddler Account.
2. Click Videos.
3. On the video you would like to download, click edit.
4. Click Manage.
5. Choose your download file format.
The future is an exciting place for online video. We’re extremely grateful to you for being a part of Viddler’s success. We hope that you’ll join us as we continue to change the face of enterprise solutions.
A BatchGeo egy pofonegyszerű eszköz. És ezeket szeretjük. A lényege, hogy egy táblázatból térképre helyezi az adatokat. Gyorsan összedobtam egy táblázatot az elmúlt évek pár előadásából (a táblázat nem teljes, csak a teszt miatt kreáltam).
Péntek délután a Gazdasági Rádióban voltam. Útközben a metróba lejutásnál a kezembe tuszkolt egy emberke egy aznapi Metro újságot. Ritkán olvasok ilyet. Még amikor a katedra túloldalán álltam, s naponta rendszeresen reggel indultam gimnáziumba, majd egyetemre, igyekeztem szerezni egy példányt. Leginkább az utolsó oldalon található rejtvény, Sudoku és a képregények érdekeltek. Kincsnek számítottak egy-egy kevésbé érdekes órán.
Most azonban gondoltam végiglapozom az újságot. Nem az utolsó oldallal kezdtem (s fejeztem be). És meglepő módon több olyan cikk is szerepelt a pénteki lapszámban, amihez nem árt, ha rendelkezünk némi matematikai háttérrel. Tulajdonképpen mindegyik cikk önmagában remek alap lehetne egy-egy matematika órához. Nem kell megijedni, a Metro újság szerkesztősége nem feltételezi, hogy az olvasó matematikus! Azonban nem árt, ha legalább az alapokkal tisztában vagyunk.
A lottóhúzás
Természetesen mivel már vasárnap van, a legtöbb médiumban már megérkezett a hír. Ezen a héten se volt öt találatos szelvény. Mekkora az esélye az ötösnek? Megéri-e játszani? Mi az a várható érték? És sok hasonló matematikai fogalmat be lehetne vezetni a cikk kapcsán.
…2013 49. hete óta viszont folyamatosan négymillió darab fölött van. Az új év negyedik hetében már az ötmilliót is átlépte a szelvények száma.
Akkor most számoljunk! Hetente több, mint ötmillió szelvény. Ha egy szelvény 225 Forintba kerül egy hétre, akkor 5 millió szelvényért 1 125 000 000 Ft-ot zsebel be a Szerencsejáték zrt. És a telitalálatért 2 227 000 000 Ft jár. Vagyis gyors számolással belátható, hogy a legjobban ők járnak ebben a buliban. Két hét alatt megtermelik a főnyereményt a sok reménykedő ember adományából.
Egy kedves ismerősöm a bolondok önkéntes adójaként hivatkozott a lottóra. Az esély a telitalálatra , ez pedig kicsit jobban emészthető tizedestört alakban:
0,00000002275 vagyis 0,000002275%levágtam nem kevés tizedesjegyet a végéről, de a nagyságrend érezhető. Erre mindenki mondhatja, hogy több, mint a nulla. Bár nem sokkal. 🙂 Normál esetben egy ilyen esélyű játékba épeszű ember nem menne bele. Miért játszik mégis ennyi ember lottót? Erről természetesen hosszas pszichológiai elemzést lehetne készíteni, de valószínűleg a válasz nagyon egyszerű. A 225 Ft és az ezzel a relatíve kis összeggel elérhető több, mint 2 milliárd aránya elvakítja az emberek józan ítélőképességét.
És természetesen ha már lottó, akkor érdemes megemlíteni a bolgár lottó csodát, ahol egymás utáni két hétben ugyanazokat a számokat húzták. Erre egyébként itthon még nem volt példa.
És azért sem kell sokat keresni, hogy lottó történeteket olvasgassunk. Rengeteg félresiklott lottónyertesről szóló történet, s mókás sztorikkal is tele a Világháló. Természetesen a filmkészítőket is megihlette ez a közkedvelt szerencsejáték. Kedvenc filmem a témában a Lottózsonglőrök (Waking Ned Devine) című remekmű.
Egy kis statisztika, s százalékszámítás
Azt hiszem a cím alapján többek abbahagyták az olvasást. Talán a BKV miatt mégis maradt még valaki. 😉 Statisztika szinte minden lapszámba kerül. Az ábrák, grafikonok értelmezése, s az ezzel kapcsolatos matematikai háttér megintcsak elegendő tartalom akár több tanóra megtöltésére. A színek és irányok értelmezésével kapcsolatban már írtam, most mélyebben nem mennék bele ebbe a történetbe.
A konkrét példára visszatérve. 3 kiemelés található a cikk mellett. Egyszerű összeadás segítségével próbáljuk meg értelmezni az olvasottakat!
14 százaléka a válaszadóknak rendszeresen bliccel, 76 százalékuk csak ritkán utazik érvényes jegy nélkül.
Ügyes trükk. 6+4 az tíz, csakhogy 14+76 az csak 90. Mi van a maradék 10 százalékkal? Ezek szerint minden tizedik válaszadó soha nem utazik érvényes jegy nélkül?!
35 százaléka az utasoknak csak akkor bliccel, ha elfelejti magával vinni a bérletét, 29 százalékuk pedig akkor, ha nem talált működő jegyautomatát vagy pénztárat. 36 százalékuk viszont szándékosan nem vesz jegyet.
Kezdjük a számokkal: 35+29+36=100. Vagyis lefedtünk mindenkit. Honnan származik ez a minta? Ez a fenti megkérdezettek egy része? Az összes utas nem lehet. Engem biztosan nem kérdeztek meg. Vagyis ez a második megállapítás csak a fenti megkérdezettek 90%-ából adódhatott.
Ennek ellenére érdekes ellentmondásokat látok itt. Ha az utasok 36 százaléka szándékosan nem vesz jegyet, az ellentmondásban van az első megállapítás 14 százalékával, akik rendszeresen bliccelnek. Hiszen, aki szándékosan nem vesz jegyet, az rendszeresen kell, hogy blicceljen.
Az utolsó megállapítás, statisztika már kicsit egyértelműbb. Az előbbi rendszeres bliccelőket elemzi. Erre utal az első megállapítás.
50 százaléka a rendszeres bliccelőknek drágának találja az árakat, 27 százalékuk az ellenőrzések hiányában fölöslegesnek tartja a jegyvásárlást. 23 százalékuk azért nem vált jegyet, mert nincs megelégedve a nyújtott szolgáltatással.
A százalék számítás, statisztika, mindkettő nehezen emészthető terület. Pedig mindkettő szinte állandóan jelen van a hétköznapjainkban.
A kedvenc rövid feladatom a témában. Egy nyári ruha árát télen 13 százalékkal csökkentik, majd tavasz végén amikor újra megnő az igény rá, 13 százalékkal növelik. Hogyan változik a ruha ára az eredeti árhoz képest?