Akit érdekel a csoda új szipi-szuper közösségi média oldal, azoknak jelzem, hogy kaptam meghívót. Meghívtam már 5 embert, nekik is lett, s így szépen mindenki 5 másik embert be tud vonni a rendszerbe. Töltsük fel emberrel, mert az App.net is ezért nem működik. Kihalt, mint a hármas metró tűz esetén.
Az Ello egy lehetséges menekülési csatorna lehet, ha a Twitter is “elfészbúkosodik”. Másik ilyen lehet a sublevel. Persze láttunk már sok példát megjelent és eltűnt közösségi oldalakról. Viszont ha a jelenlegi két óriás (meg a G+) továbbmegy a privacy két lábbal tiprása irányába, s ezek a feltörekvő kistigrisek használhatónak bizonyulnak, akkor izgalmas lehet még egy-egy ilyen új platform.
A Webisztán tegnapi bejegyzésében megismert videó sok kérdést felvetett a Facebook like-ok számát illetően. Az csak hab a tortán, hogy a videó induló képét összeolvasva egy hárombetűs magyar szót kapunk.
A Facebook like-ok száma nem mérőszám. Sokszor a kevés inkább több. Sőt sok esetben a like-ok nagy száma nem biztos, hogy pozitív hatású. Mivel első körben a like-olok egy kis százaléka kapja meg a cikket, kvázi tesztképpen. Azután ha nekik tetszett, reakciót, megosztást, like-ot váltott ki belőlük, akkor bővül ez a kör. Azonban sok like kis százaléka is nagy, főleg, ha azok pénzen vásárolt zombik. Ilyen helyzetben ugyebár sokkal rizikósabb, hogy a beküldött bejegyzés egyáltalán kijut-e a kis csoportból.
A videónak a számomra meglepő megállapítása, hogy a like farmon vásárolt bejegyzés, mint pl. a bemutatott boostlikeshasonló hatásfokkal dolgozik, mint a hivatalos Facebook oldalon megvett hirdetés.
Erre a helyzetre a legegyszerűbb megoldás az lehetne, ha a Facebook limitálná az egy ember által like-olható oldalak számát. Így a legitimációért like-olok boldog-boldogtalant profilok kiesnének, mert hamar betelne a like tárhely.
Ja, egyébként a blognak is van saját Facebook oldala, s like-olható. Feltéve, hogy igazi emberek vagytok! 😉
Míg pár éve mindenki az IRC-n lógott, mára teljesen leváltotta azt a social media. Már nem publikus és privát szobákban, hanem Facebook falon és a Twitteren osztjuk meg a világgal vagy csak annak egy kis szeletével gondolatainkat.
A különböző közösségi média oldalak azonban máshogy és máshol tárolnak információkat rólunk. Emiatt ezen oldalak mellett egyre inkább virágzásnak indulnak olyan szolgáltatások, amik ezeket képesek együttesen kezelni.
A Buffert már említettem, mint a célszerszámot, aminek segítségével kezelem a különböző közösségi csatornákat. Ha találok valami érdekeset, akkor általában bufferbe teszem, semmint azonnal posztolom.
Ez azért praktikus, mert ekkor tudom eldönteni, hogy mely csatornákon szeretném azt megosztani. Megoszthatom azonnal “Share Now”, vagy bedobva a bufferba, kikerül automatikusan, illetve időzíthetem.
A Buffer előtt a Tweetdeck volt az időzítő, azelőtt pedig a vbali által készített első generációs Twittertop. Egyébként akkor még a mandroid is be volt abba kötve. Amióta Buffer van, azon keresztül megy az új tartalmak 90%-a.
A következő oldal SumAll. Ez az oldal megpróbálkozik a lehetetlennel, statisztikát gyártani minden online jelenlétünkről. Itt nem csak aközösségi média oldalak, hanem blogok, Google Analytics, s a teljes online jelenlétünk beköthető.
Miután autentikáltunk az oldalra, e-mail értesítő érkezik arról, hogy sikerrel feldolgozta a rendszer az adatainkat. Ezután belevetheti magát mindenki az egyébként csudaszép grafikonokba az online jelenlétéről.
Zárásképpen egy régi versenyzőt mutatok, ez a Klout. A Klout a social media jelenlétünk page rank mérője. Senki se tudja pontosan mi a számolási algoritmus, ami alapján a pontokat kapjuk. Hallottam már olyanról is, hogy bizonyos munkahelyek esetén a Klout score fontos mérőszám. Ezenkívül @tsabeeka említette, hogy van olyan business váró, ahol 55-ös Klout score felett ingyen belépést biztosít.
Mint látható a különböző közösségi média csatornákon kívül a Klout oldalon lévő tevékenység is beleszámít a pontba. Ez nálam azért nem annyira jelentős. 🙂
Milyen oldalt ismertek még, ami hasznos lehet a témában?
Emlékeztek még erre az oldalra? friendfeed.com. Valamikor 2007-2008 környékén indult. Az oldal lényege, hogy egy helyre gyűjti az összes online aktivitásunkat. Rengeteg szolgáltatást, weboldalt be lehet(ett) kötni.
Valamikor 2008 környékén kapcsolódtam én is be a buliba. Mivel az oldal egy beállítom és ottfelejtem típusú dolog, én se nagyon néztem vissza mi történik ott. Néha 1-1 szolgáltatást esetleg felvettem még. A Facebook 2009 augusztusában felvásárolta a Friendfeedet. Azóta úgy tűnik senki nem nyúlt az oldalhoz. Viszont még mindig létezik!
Az az igazság, hogy én is teljesen megfeledkeztem róla, hogy egyáltalán létezik. Viszont ma érkezett egy e-mail, hogy van egy új feliratkozó a feedemre. Kattintottam is a linkre, lássuk mi van az oldalon.
Megdöbbentő. Igazi időutazás. Olyan szolgáltatások, amik már régesrégen megszüntekBrightkite, identi.ca, Google Reader, Pownce, …, s 5-6 évvel ezelőtti design fogad bennünket.
A Facebook egy remek szolgáltatás. Cserébe átláthatatlan, kusza és kaotikus. Viszont rengeteg adat van rajta. Nem is véletlen, hogy annyit ér. 🙂
Nekem a naptáram a Facebookon így néz ki:
Rengeteg ember, rengeteg születésnapja. Viszont naponta kell a Facebookra járnom, hogy tudjam kit mikor kell felköszönteni. Ez nem jó. A telefonomon is ki van kapcsolva mindenféle emlékeztető és notification a Facebook appból, s nem is szeretem, amikor minden aprósággal nyaggat a szolgáltatás.
Nem mellesleg a Facebookon az események össze vannak kötve azzal a temérdek nem túl érdekes eseménnyel, amire az ismerősök meghívnak. Így a naptárat pucolni kell, hogy valóban használható legyen.
Van viszont egy másik megoldás. Az egész kócerájt kivesszük a Facebookból, s áttesszük oda, amit tényleg használunk. A Facebook eventek exportálhatók Apple iCal formátumba. Így ha valaki Apple iCal-t használ, annak sima ügy, letölti a fájlt, vagy feliratkozik a kapott url-re, s boldogság.
Hogy is megy ez?
Facebookba belépve kattints az Events linkre a bal oldalon.
Jobb fent kattints erre a cuccra:
Válaszd ki, hogy Export
Kattints a megfelelő linkre, s már töltheted is (engem a születésnapok érdekeltek csak).
Ezután a Google calendarban kreáltam egy külön naptárat.
Beállítások -> Naptárak részen pedig importáltam a letöltött fájlt.
Az utolsó két lépés ideális esetben nem szükséges, ha kattintásra nem valami asztali naptár program eszi meg a linket. Ha kattintásra nyílik a Google Calendar, akkor nyertél, ha nem, akkor a böngésző valószínűleg letölti csak a .ics fájlt, ezt pedig az 5-6 lépéseknek megfelően be tudod importálni a GCalba.
Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy anno az iwiw-ről nem volt ennyire egyszerű megszerezni a születésnapokat. Ha jól emlékszem Simon Benjáminnak volt valami trükkös javascriptje, ami megszerezte az ismerősök születésnapjait.
A Facebook mobil alkalmazásai mindig hagytak némi kívánnivalót maguk után. Persze pár év alatt azért eljutottak a használható szintre. A Messenger alkalmazás pedig a kezdetek óta eléggé rendben van.
Sajnos a Facebooknál még nem fedezték fel a tableteket. Illetve elfelejtették, hogy esetleg arra is kellene optimalizálni az alkalmazást. Így néz ki a Facebook alkalmazás a Nexus 10-en:
Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egy tableten így kell kinéznie az oldalnak/alkalmazásnak?! Főleg, amikor a felbontás 2560×1600 és a Facebook a képeket WebP formátumba tömöríti.
És persze van rengeteg pozitív példa is a terület okos kihasználására. Mutatok kettőt, ahol élvezhetően lehet használni az alkalmazást tableten is.
Google Plus app:
Persze, az a Google sajátja, ismeri az eszközt, stb. merülhet fel. Igenám, de az IMDB is vette a fáradtságot, hogy szép alkalmazást készítsen:
Hajrá Facebook, bízom bennetek, hogy egyszer sikerül majd jót alkotni…
Egy izgalmas próbálkozás a Microsoft részéről. Kreáltak egy weboldaltérdekes döntés, hogy az onx.com nem az MS tulajdona, hanem inkább a saját .ms végződést használják, s egy Android alkalmazást. Az érdekes az, hogy remek ötletet hoztak össze egy hatalmas baklövéssel kombinálva.
Alapul vették az ifttt remekül működő “recept” rendszerét, s nem különböző webes alkalmazásokat kötöttek egymásba, hanem napi rutinfeladatokat. Azaz az oldalra felmenve kreálhatsz szabályt vagy válogathatsz a már meglévőkből. Pl. amikor beérek a munkahelyre, akkor kapcsoljon ki a GPS, álljon le az endomondo, posztoljon a twitterre, s induljon a wifi, meg kapcsolódjon a telefon a bluetoothos kávéfőzőhöz, s készítse el a reggeli forró nedűt… Najó a vége még kicsit futurisztikus, de nem kell sokat várni, s valóság lesz. Viszont értitek mi a lényege az alkalmazásnak.
És itt jön az öngól. Tudjuk mindannyian, hogy a Microsoft és a Facebook közel állnak egymáshoz. Ez még nem is baj, de amikor egy alkalmazásba csak Facebook segedelmével lehet bekerülni, az már bajos tud lenni. Főleg, ha az egy Android alkalmazás. Vagyis egy olyan platformon, ahol Facebook azonosítóval nem biztos, de Google Accounttal biztosan rendelkezik mindenki nem okos döntés az előbbit erőltetni.
A fenti kép az alkalmazás review oldaláról származik. Szomorú. Jó ötletet ilyen aprósággal elrontani…
Sorra jelennek meg, s tünnek el a közösségi oldalak az Internet végtelenségében. A gond az, hogy ezek mindegyike ugyanazt nyújtja, maximum szebben, jobban, esetleg szinesebben. Legújabb versenyző a csapatban az EveryMe. Különlegessége, hogy nagyon vigyáznak az adatainkra.
Ezzel persze biztosan megnyert magának vagy egy ezred százalékot az Internetezők közül, ami nem annyira kis szám, de hol van attól, hogy ők legyenek a jövő közösségi oldala.
A jövő közösségi oldalának valami újdonságot kell hoznia. Ez pedig nagyon egyszerű. Végre célközönséget kell váltani. Ideje 2012-re felfogni, hogy nem a fiatalokat, hanem a nagymamákat kell megcélozni. Igen, jól olvastátok, a nagymamákra kell célozni. Egyre több nagymama van, aki Internet elé kerül. Nekik kell oldalt csinálni.
A Facebook nyerő helyzetben van, nekik nem nulláról kell indulni. Az ő esetükben kell egy nagymama profil. Egy olyan profil, ahol nincs üzenőfalra írás, nincsenek üzenetek sem. Bejelölheti az unokákat, s semmi más nem történik, mint belépés után láthatja az unokák életét.
A normál felhasználóknál pedig a poszt beküldésénél egy checkbox: Megmutatom nagyinak. Így az illuminált házibuli fotók nem kerülnek sose nagyi szeme elé.
Ha a Facebook ezt a piaci rést észreveszi, bevásárolok a zuhanó részvényeikből. Ha nem, akkor jön még a nagyi oldal, ami lenyomja látogatottságban a Facebookot.
Az elmúlt másfél évben egy kezemen meg tudom számolni hány alkalommal léptem be az iWiW-re. Az ismerőseim száma 807-ről 725-re csökkent. Ez azért érdekes, mert ezekszerint közel száz ismerősöm jött rá, hogy nem ismer, vagy ami sokkal valószínűbb, törölte magát az iWiW-ről.
A Facebookon486-ról 755-re nőtt az ismerőseim száma. Itt valóban nagyobb is az élet az utóbbi időben. Ezenkívül kreáltam a blognak is egy lájkolni való oldalt. Ennek jelenleg 99102 rajongója van:
A Twitteren @kobak néven írogatok, itt 558-ról 903-ra nőtt a követők száma. Továbbra is érdekes, hogy a Twitter még mindig a Facebook előtt jár.
Anno a Flickr képszolgáltatóról is írtam, de amióta lejárt a pro előfizetésem nem igazán jártam arra. A másfél évvel ezelőtti 167-ről 179-re nőtt a cimborák száma.
Tumblr-en 63-ról 109-re nőtt a követők száma. Itt egyébként a weben megtalált érdekességek, képek, videók jelennek meg. Jelenleg az eddig parlagon heverő hodeszka.hu domain alatt üzemel az oldal.
Nem igérem, hogy másfél év múlva újra írok erről, de érdekes volt most visszatekinteni mi történt ezeken a helyeken. A visszatekintés apropója a hétvégi Digitális Pedagógus konferencián tartandó előadásom. Ott mesélek majd a tanári lét, s az Internet, blog, közösségi oldalak használatáról.
