Már jó ideje nem írtam használhatót ide. Pedig sok minden történt, így most egy kis összefoglaló:
Vége az évnek, itt a nyár, valamikor az elején volt bankett, s mostanra már benne járunk nyakig a legmelegebb évszak közepében. Az elején volt egy nagyon kellemes strobist meetup a Szimplában Nándor szervezésében. Sok jó dolgot tanultam, hogyan érdemes a vakukat használni.
Aztán megkezdődött a fesztiválidőszak, amiből a fesztblognak köszönhetően én is kivettem a részemet:
A miniblogolás és iPhone használat nyomait pedig képekben a posterous örzi. Az e-mailben posztolás rendkívül egyszerű voltából adódóan egyre többször alkalmazom az iPhone egyébként tényleg rendkívül butára szabott fényképezőgépét, mert szinte mindig nálam van. Egyébként nagyon szeretem a hattyús képeket Borival, az utolsó kép a sorozatból kimondott kedvencem.
Most pedig elindulok végre az erdőbe, számítógép, mobilhálózat, s internet mentes helyre. És ez jó, kell, s ez az igazi feltöltődés. Tíz nap múlva látjuk egymást…
A legújabb divat, ami nekem elsőre nagyon ellenszenves volt, de aztán megszerettem. A dolog összefüggésben van természetesen a kis gnome telefon megjelenésével, s a tumblrérdekes, hogy mindkét témát pont másodjára dolgoztam fel. Ezt a habari címadásából lehet egyébként könnyen kiolvasni. újrafelfedezésével.
A fenti kép a 3gS iPhone megjelenésére került ki a posterous blogra. A lényeg, hogy a posterousra képet, videót, bármit feltölteni pofonegyszerű. Semmi más dolgunk nincs, mint a post@blogod.posterous.com címre elküldeni a tartalmat e-mailben. A többit a motor intézi.
És itt jön a képbe az iPhone. Chase Jarvis mondta, hogy a legjobb fényképezőgép mindig az, ami épp nálad van. És ebben teljesen igazat adok neki. Az iPhone beépített fényképezőgépe valóban egy kalap kaki, ha összehasonlítom bármelyik konkurens gyártó termékéveltermészetesen a hasonló árkategóriát nézve. Azonban annyira egyszerű wifit találva e-mailben elküldeni a képet, hogy az már fáj.
Másik praktikus volta, hogy automatikusan tud tartalmat továbbítani egyéb szolgáltatások felé. Ez pl. azért praktikus számomra, mert a plürk névre hallgató izén tök jó kis közösség van, de nekem nincs energiám/időm nézegetni, viszont semmi nem tud oda normálisan tartalmat küldenitudom, ping.fm …. Aztán az identi.ca egy szintén egyedi kezdeményezés, opensource az egész, s nagyon jópofa dolgok vannak ott is. Aztán a … és a sort még folytathatnám. A lényeg, hogy ezeket mind be lehet fűzni a posterousba.
Az én kis képeimről készült bejegyzés ezután a következőképpen utazik: plurk(1), idenci.ca(1), tumblr(1), twitter(2), facebook(3), wordpress.com blog(1)a számok a sorrendet hivatottak jelezni. Az (1) azt jelenti, hogy azoknak egyből szól a posterous, a twitter viszont már a tumblr-től kapja az infót.. Nem linkelek felhasználóneveket, mert mindenütt unalmasan csak kobak néven szereplek.
Az itt írott bejegyzésekről, illetve a fotolog.hu -ra feltett képekről a twitter értesül első körben. Ebből a történetből kimarad a plürk, meg az identi.ca, meg a tumblr is.
Aztán van egy friendfeed acc-om, ami mindent magába szív, egy kobak.eu domainem, amin megy egy sweetcron lifestreem, s egy kobak.mp névre hallgató valamim, amit szintén biztosan lehetne valamire használni, de mégse teszem. Hab a tortán a flickr és az indafotón tárolt képek, s a viddler, vimeo és a youtube szerverein megtekinthető videók.
Röviden káosz van, amiben próbálok rendet teremteni, de azt hiszem rossz irányba haladok. A szociális izé-bigyulákból való kilépés első pontja a google reader hanyagolása lesz. Mivel nálam a hibaüzenetek sajnos nem ritkák, illetve néha magától kidob, így visszatérek valami asztali klienshez. Ekkor azonban elvész a szinkronizálás. Azaz maradna a NNW, ami lassú, s nem sokkal jobb, mint a greader. Vagy wyctim által is favorizált fever. Jelenleg visszamigráltam magamat a viennába, s újra játszadozom a times és egyéb kliensekkel.
A rémesen sok lábjegyzet nem szándékosde, viszont viccesen néz ki. Ha valaki kaotikusnak érzi a bejegyzést, az ne magában keresse a hibát!
Amióta megvolt a keynote, s feltettem a 3.0-ás firmware-t az iPodra, s megláttam a 3gS-t, azóta beleült a fejem hátuljába a gondolat, hogy esetleg lenne értelme iPhone-ra váltani. Aztán láttam az árakat is, s a gondolat ahogy felragyodott, úgy aludt újra ki.
Telt az idő, s fogyott viszont a hely az iPodon, mert a 8 giga, az bizony 8 giga, s néha nagyon szűkös. Így körültekintettem kis hazánk használtcikk kínálatát a beszmeken. 16, vagy 32 giga, ami előrelépés, de ezt iPodban úgy láttam, hogy nem éri meg meglépni. Még akkor sem, ha 2.0-ás modellre válthatnék (ami számomra semmi igazán vonzó extrával nem bírt. Ha lenne benne legalább fényképezőgép, akkor sima ügy Ha igaz a hír, akkor a touch 3g-ben lesz kamera, s lesz minimum 32gb-os modell, s ha még esetleg bluetooth-t és gps-t is teszenek mellé, akkor az iPhone projekt részemről vakvágány. Marad a Nokia 1200 telefonnak (Igazi monochrom csak telefonálásra alkalmas jószág remek akkuidővel), s mellette a touch 3g. Majd meglátjuk… Nagy reményeket nem fűzök hozzá.), így tágítottam a perspektíván, s bekerültek a potenciális áldozatok közé az 16 gigás iPhone modellek. Szintén nem kellett sokat számolni, hogy a 3g-s modellek ne érdekeljenek, viszont szép számmal akadtak az első generációs telefonok között szimpatikus darabok.
A végső áldozat is egy ilyen modell lett. Minek nekem ilyen? Mert a touch árára nem kellett sokat rátenni, s ha még a régi telefont is elviszi valaki, akkor majdnem egy árban van a dolog. Ezért cserébe a következőket kaptam,
fényképezőgép — használom, mert tök jó az elkapott pillanatot egyből megosztani wifin keresztül.
hangszóró — kell a telefonba, hogy tudjon csörögni, de nem estem hasra tőle
bluetooth — még nem kapcsoltam be. De majd valami jailbreak-es trükközéssel még akár használhatóvá is tehető
telefon az iPodban — igen, mert ez szerintem inkább az, mint fordítva. Beletettem a sim kártyát, s valóban működik. Picit fura egy ekkora féltéglával telefonálni, de megszokható
vastag — a touch elegáns és vékony kis jószág volt, ez ahhoz képest egy vaskos bumfordi izé
wifi — a touch-ban szerintem jobb volt, de úgy érzem, mintha csak az lenne a gond, hogy a tenyeremmel folyton letakarom az antennát, ha fogást váltok a telefonon, akkor jobb a jel. Ezt még gyakorolnom kell. 🙂
aksi — a touchban jobb volt, de kevesebb dologra is használtam.
háttértár — a 16 giga hely nagyon tágas elsőre
Összességében nem estem hanyatt az iPhone-tól (touch-ról érkezem), de egy szerethető készüléket kaptam. És nem tervezem a továbblépést a 3gS irányába. Majd a 4g, ha kijön, vagy a HTC Hero.
Lightroom megjelenése után nem sokkal váltottam az addig használt iPhoto-ról lr-ra. Aztán amikor a 2-tes verzióért szemtelenül sokat kértek (értsd az aperture 2 full változatban olcsóbb volt, mint az lr2 upgrade), akkor úgy döntöttem átülök a másik vonatra. Az átszálláskor a két vonat úgy tűnt fej-fej mellett halad, azonban az aperture időközben szinte megállt.
Voltak pillanatok, jelek, amikor azt hittem, lesz itt még tovább (új iLife megjelenés), de nem történt semmi. Most pedig már kezdem feladni. Az apple úgy tűnik elfelejtette ezt a termékét, lemondott a “profi” fotósairól. Sajnálom a dolgot, mert egy nagyon igéretes program, csak hiányoznak belőle dolgok (pl. a rengeteg export plugin, ami lr-hoz elérhető), s lassan az “amatőr” iPhoto felhasználó a távolból kaccsint vissza az aperture-ben ragadt maradi fotósokra.
Lesz frissítés, vagy váltsak visszafélreértések elkerülése végett, teljesen elégedett vagyok az aperture tudásával, de látom hova fejlődik a lr, s ez azt az érzést kelti, hogy ebben a versenyben a vesztes lóra fogadtam. Ez pedig nem esik annyira jól. lr-ra? Ha pedig megveszem a 2.0-át, akkor pár hónap múlva rámegy a gatyám a 3.0-ra? Ti mit tennétek?
Múlt héten megismertettem osztályomat az általam leghasznosabbnak tartott weboldalakkal/szolgáltatásokkal. Volt estiskola, indabirodalom, flickr, twitter, facebook, last.fm, meg tumblr. Azt hiszem nem hagytam ki semmit. A lényeg azonban az utolsón van, amim nekem már régóta van, s ha nem beszélek róla a diákjaimnak, akkor el is felejtem, hogy létezik.
Eddig a kobak.tumblr.com eddig csak amolyan webes szemetesláda volt, amibe belementek innen a bejegyzések, flickr fotók, meg videók, meg minden egyéb. Magyarul nulla értelme volt létezésének, hiszen ugyanez fut már jó ideje a friendfeeden, s a kobak.eu oldalakon is. A tumblr-nek ennél több értelme van.
A tumblr az, ami ide kevés, vagy értelmetlen. Bookmarkokat már régen nem használok böngészőben, azok a del.icio.us oldalon tárolódnak. Azonban van, ami oda is kevés, mert nem hiszem, hogy később keresném még. Mi legyen akkor a Tschoppynél tegnap látott xzibit videóval? tumblrre vele!!
Azaz mennek a láttam egy jó videót, meg a tetszett egy kép, nézzétek meg fellángolások. Mindez pedig egyszerűen, gyorsan. Hihetetlen, hogy ezt eddig hanyagoltam.
Aki pedig nem követné a tumblr oldalam, az kapja a jóságokat a twitteren, onnan pedig a facebookon. Vannak a weben még felfedezetlen kincsek.
Fiatal riporter egy nagyon érdekes bejegyzést írt a címbeli témában. Érdemes elolvasni, sőt nem árt egy kevés időt eltölteni a kommentek olvasgatásával sem a bejegyzés alatt. Igazán érdekes hozzászólások között akadnak még mindig sajnos “nikon jobb”, vagy a “canon a király” szintű megnyilvánulások is. Érdekes kérdés, hogy miért küzdenek az emberek ennyire egy márka mellett.
A bejegyzés apropója azonban nem az előbb említett bejegyzés, hanem Dustin Diaz mai képe:
És az azalatti szöveg:
…
And finally, I wanted to call out those who bring up the “Nikon vs. Canon” hoopla. Some asked if I have switched, others think I take better pictures with a Canon.
No, I haven’t switched. I’m borrowing my wife’s camera — but I don’t expect anyone to keep up with my daily writings. The D700 is still in shop, although I plan on selling it for a D3 when it comes back.
And as I always say, anyone who thinks their photos are better because of a camera, is… not very intelligent to put it nicely. Especially when comparing two pro cameras like a 5D2 and a D3. In simple terms, I could have probably taken this same shot with both cameras and nobody would be able to tell the difference. Probably not even myself.
Dustinról tudni kell, hogy jelenleg egy nikon d700-as géppel készíti felvételeit, de gondolkozik a d3-ra váltáson. Felesége, Erin pedig egy canon 5dmk2-vel fényképez. És szeretik egymást, s nem vitatkoznak, mert az egyik ezt a márkát, másik pedig amazt használja. Sőt most, hogy Dustin gépe jelenleg a boltban pihen szervízben, így most Erin 5d-jével fényképez.
Mint látható Dustin példáján, tökéletesen megfér egy háztartásban a canon és a nikon, sőt Duston kezében is ugyanúgy muzsikál a két gép. A kérdés mindig csak az, hogy Neked melyik tetszik jobban, akkor azt veszed majd meg, s használod. Azonban kevés annál butább dolgot tudok elképzelni, mint amikor emberek másokat az alapján itélnek el, hogy milyen márkátTisztában vagyok a többi márka létezéséről is, sőt nagy érdeklődéssel követem a Pentax, sony, s egyéb márkák fejlődését is. Mindig jó, ha vannak új versenyzők a piacon. Hugom például a javaslatomra vett magának sony dslrt, mert az volt messze a legjobb ár/érték arányú gép a boltban. Heilemann szintén sonyval fotóz, s kiválóan. Zsolt pedig újabban egy Leica-t nyúz. használnak.
Nos, az a helyzet, hogy nem vagyok híve az ilyen jellegű kampánynak, de érdekes szociológiai felmérést lehetnek készíteni, hogy mi a fontos egy közönségdíjas fotópályázaton: A kép, vagy az odacsődített tömeg. 🙂
A családi nyaralás, mint fődíj lebeg a szemem előtt az egyik fotópályázat kapcsán, ahova eküldtem 4 képet. Minden kategóriába egyet. Íme:
Most látom, hogy a képek linkje megváltozik. Legalábbis valamiért nem oda mutatnak az előző linkek mind, ahol a képek voltak. Így beteszem ide a kisképeket, hogy könnyebb legyen megtalálni őket. Alattuk a kategória:
Ha épp arrajártok, tetszenek, s van két percetek, akkor megköszönöm, ha adtok rájuk pár (mondjuk öt) csillagot. Köszönet. 🙂
U.I.: Mivel látom, hogy kapok már 1 csillagokat is (köztes eredmény nincs), úgy tűnik a verseny nem a tisztességes játékról szól, hanem az eredmények védelméről. Ezekután nem érzem magam már rosszul, hogy itt gyüjtök szavazatokat. Arra természetesen senkit nem kérek, hogy más képére rossz pontot adjon, mert azt nem tartom túl igazságosnak, sőt kérek is, hogy ne tegyetek így, köszönöm.
Kelt jóvoltából a már hivatalos start előtt kipróbálhattam a WolframAlpha “keresőt”. A kereső szándékosan van idézőjelben, mert számomra ez inkább egy oktatási segédeszköz, ahogyan azt már említettem. Éppen ezért most is a matematikai részt emelném kiBár azért játszogattam a többi résszel is 🙂.
Ismerem és használom néha a mathematica nevű kiváló szoftvert, amit szintén a Wolfram készít. Az Alpha ebből a matematikai programból a legalapabb funkciók weben való megvalósítása. Azaz nem kell több tízezer forintot fizetni ezért a tudásért, hanem megnyithatjuk egyenesen a böngészőnkből.
Kezünkbe kerül egy ingyenesen elérhető olyan eszköz, ami majdnem mindent tud, amire a gimnáziumi oktatásban szükség lehet. Függvényeket ábrázol, egyenleteket old meg, szorzattá alakít, testek tulajdonságát megmutatja, derivál, integrál, stb.
Balra látható a matematikai rész nyitó oldala, szemléltetésként, hogy mire képes a Wolfram Alpha. Impresszív már csak a hossza is. 🙂 Kis angoltudással, s megfelelő matematikai alapokkal tökéletes segítőtárs lehet a ma éjjel induló oldal.
Képzeljünk el egy matekórát, ahol a rutinműveletek unalomig ismételt begyakorlása helyett a diákok leülnek a számítógép elé, s érdekes feladatokat oldanak meg. Szép új világ, sok modellezési feladattal. 🙂
És akkor jön a feketeleves. Mit csináljon a matektanár, amikor a diákjai is értesülnek az oldal indulásáról (akár egyenesen az ő blogjáról :-)), s elkezdik használni? Az én válaszom, hogy örüljön, perdüljön táncra, vagy döljön hátra a székében, mert az oktatása eredményes. Elérte azt, hogy a diákok a fenti műveleteket meg tudják oldani, tudják mikor kell az iménti műveleteket használni. Otthon gyakorolni fognak, s mivel a Wolfram Alpha szemléletes és jópofa sok előny származhat belőle. Lehet, hogy kipróbálnak játékból olyan dolgokat, amiket egyébként sose tennének (tóruszt rajzoltatnak, vagy ötöd-hatod fokú egyenleteket oldatnak meg…).
Feketeleves. Ezt írtam az előbb. Igen, mert ha az Alphát használják, akkor nem tudják majd kiszámolni a másodfokú egyenletet egy idő után maguktól, nem fognak tudni szorzattá alakítani, s elfelejtik hogy kell legnagyobb közös osztót meghatározni, stb. A kérdés már csak az, hogy ez valóban probléma-e? Valóban baj, ha a felnövekvő generáció nem rendelkezik “motorikus” tudással, de rendelkezik azzal a kompetenciával, hogy felismeri mikor melyik “motorikus” tudásra lenne szüksége? Szerintem nem.
Egyszerű példa. A logaritmus. Ma már nem tanítjuk hogyan kell logarléc segítségével logaritmust meghatározni. Régen ez gimnáziumi tananyag volt. Mára ott a számológép. Nagyapáink még papiron (is) tudtak gyököt vonni, mi már csak megkeressük a √ gombot a számológépen, s leolvassuk az eredményt a kijelzőről. A világ változik, s ez a változás egyre gyorsabb, kérdés, tudjuk-e követni.
A Wolfram Alphát titkolni nincs értelme (előbb-utóbb minden diák értesül róla), elébe kell menni, s tenni érte, hogy segédeszközzé váljon, ne pedig üldözött “puskává”.
Feltettem a flickr-re az osztálykirándulás első másfél napjának a képeit, s megdöbbentő statisztika fogadott:
Egy nap majdnem (csak meglesz…) kétezerszer nézték meg a képeimet. OK, 29 diák van az osztályban, de Nekik is sokat kellett azért ehhez kattintani. Mindenesetre örülök, ha valakinek tetszenek a képeim. 🙂
