Valamikor 9 hónappal ezelőtt kezdtük el a gondolkodást. Adott volt egy ötlet, s lett belőle rengeteg munka. A vége pedig még nagyon messze van. 🙂 De kezdjük az elején!
Moduláris tok? iPhone-ra?
A Project Ara (régi nevén Phonebloks) régi nagy kedvencem. A Moscase valami hasonló dolog. Egy keret (bumper), amibe került 3 szenzor, de a lényeg, hogy a hátlapok tetszőlegesen variálhatók, így pedig a funkcionalitása szinte végtelenségig bővíthető.
És még egy jó ok, miért jó tanárnak lenni. Rengeteg tanítvány került már ki az elmúlt évek alatt a kezeim közül. És ők sokfelé tevékenykednek a világban. Közülük került ki az is, aki a keret végleges formáját tervezte, s tanítványom volt, aki csapatával az alkalmazást készíti a moscase és az iPhone közötti kapcsolat kezelésére.
Miután a kezdetektől összeállt egy mostanra végleges csapat, mindenki megkezdte a feladatát. Készültek a tervek a keretre, megindult a szenzorok kiválasztása, megfelelő microcontroller, áramkörök, nyákok, Apple chipek, s még sok olyan dolog került a látóterembe, amiknek a létezéséről se tudtam. És mindezidáig ez sose zavart. De örülök, hogy folyamatosan tágul a látóterem. Jó pap holtig tanul, tartja a mondás.
Ahogy olvasható nem kis csapat állt össze a moscase fejlesztésére. Eleinte többnyire egyéb munka mellett, szabadidőben, családtól, barátoktól elcsent percekben történt a fejlesztés. Amikor kb. egy hete kiléptünk a nyilvánosság elé a Kickstarter oldalon, nem tudtuk milyen lesz a fogadtatás. Ezért is tettük meg ezt a lépést. Már azóta sokat igazítottunk a terveinken.
A Kickstarter egy másik történet. Videó készítés, jutalmak rendszerének kiválasztása, végösszeg meghatározása, mind-mind nehéz döntések, több megbeszélés sorozata volt.
$150,000?
Nagyon sok esélytelen, rosszul határoztátok meg, el fogjátok bukni, s hasonló kijelentésekkel találkoztunk már. Mi sem rózsaszín ködben élünk. De reménykedünk. Miért nem tizedennyit írtunk oda, s akkor ha gond van, a család és a barátok összerakták volna a pénzt? Pont ezért. Mert ez nem erről szól. A Kickstarter célja kettős:
- előrendelés felvétele, a tömegtermelés beindítása
- reklám, s igényfelmérés
Az utóbbi kétségtelenül sikerült, hiszen tegnapi nap a TechCrunch címlapján volt a projekt. Rengeteg megkeresés, s kapcsolat alakult ki, amióta elindult a kampány. Az előbbi sikerrességéről pedig három hét múlva beszéljünk majd! Ha nem sikerül, akkor rengeteg dologról el kell gondolkodnunk. Ezt egyébként most is megtesszük. És izgalmas kérdés, hogy ha ebben az esetben is eljuttatjuk a tömegtermelésig, akkor azt milyen egyéb külső tőke bevonásával tudjuk megoldani.
TechCrunch
Kedden a magyar sajtónak mutattuk be a Moscase-t, minek hatására sok itthoni médium foglalkozott a projekttel. Azonban a cél a tengerentúl, s az amerikai piac meghódítása, az ottani vevők megszólítása. Bár az itthoni cikkek is sokat segítettek, de nem volt elegendő ahhoz, hogy az amerikai piacot meghódítsuk.
Néhány amerikai techblog kivételével azonban úgy tűnt tegnapig, hogy nem tudjuk megszólítani az embereket. Ez megváltozott.
Szombaton a StartupAddVenture rendezvényen jártam. Maga a rendezvény is jó volt. Meglepően jó. Ezt azon is le tudom mérni, hogy rengeteg dolgom lett volna, volt nálam laptop, de nem is vettem elő. Színvonalas előadók, érdekes előadások voltak egész nap.
Tagadhatatlanul az volt persze a célom, hogy John Biggs-el beszélni tudjak. Ha sikerül neki bemutatni a Moscase-t, s azt érdekesnek találja, akkor talán meg tudunk jelenni valamikor a TechCrunch hasábjain. Az előadások alatt kerestem szememmel, de nem láttam sehol. Amikor észrevettem, megszólítottam, de lepattantam róla. Épp dolgozott valamin.
Másodjára sikerrel jártam, beszéltünk 1 percet. Előtte épp Vitaly “pitch” előadása ment. Hát ez volt az én elevator pitch-em.
- (…)
- Send me an e-mail.
- OK, but what’s the guarantee, that it won’t end up in your SPAM folder?
- It will. But, I’ll check it.
Valami hasonló párbeszéddel zárult a beszélgetésünk. Ez ebéd előtt történt. Az e-mail elment.
Délután 16:20-kor lépett színpadra. Gondoltam utána újra rákérdezek. Előtte nem akartam zavarni. De az előadás azzal indult, hogy megkereste egy fickó, s mutatott neki valami Moscase nevű dolgot. És most kint van a TechCrunch címlapján.
Ekkor veszített el engem, mint közönség, mert az előadása alatt a Viber, Hangouts, Messenger, s hasonló alkalmazásokban jártam könyékig. Ezért utólag is bocs, John! 🙂
Utána megköszöntem neki. Már csak itthon láttam, hogy kaptam még egy levelet, hogy beszéljünk. De arra már hiába válaszoltam. Bezárult az ablak. John Biggs elhagyta Budapestet. 1 perc. 1 benyomás. Nekem sikerült. És máig nem hiszem el. Mázli, a Hold állása? Nem tudom. De örülök neki. Nagyon.
Egyébként meg hihetetlen felelőség lehet egy ilyen méretű tech lap szerkesztőjének lenni. Talán kicsit túlzás, de élet és halál urai. Ha kikerül valami a címlapra, akkor ott bármi történhet. Ha nem, akkor lehet, hogy olyan projektek halnak el, amik egyébként sikeresek lehettek volna.
Az előadása egyébként arról szólt (ami átszűrődött az üzenetek kavalkádján), hogy felejtsük el a PR dolgokat, ne küldözgessünk leveleket, meg egyéb baromságokat, mert úgyse olvassák el. Ezt egyébként az androidportal kapcsán én is tudom. És aki a pisilés közben bepróbálkozik nála, az végleg elásta magát, a projektjét, s mindenét. 🙂
Moscase
Egy olyan projekt, amiben egy teljesen új területen próbálhatom ki magamat. Egy fantasztikus csapattal dolgozhatom együtt. Siker lesz-e? Nem tudom. Remélem. Ha láttok benne fantáziát, nyomjátok meg a gombot, s támogassátok! Ha azt hiszed $1 nem számít, akkor tévedsz. Nagyon sokat számít. Az a Te like gombod a Kickstarteren. Köszönjük. 3 hét múlva visszatérünk a témára! 🙂
