Egyelőre még sok a bizonytalanság a dologgal kapcsolatban. Egyébként úgy látják, hogy ez nem a tanítás korlátozását jelenti, sokkalinkább a telefonok értelmes használatának elősegítését. tehát nem arról van szó, hogy Franciaországban betiltanák a digitális oktatást, a telefonok (iskolai) és tabletek (iskolai) tanórai használatát. Nincs semmi bajom azzal, hogy szünetekben a gyerekek nem a telefont nyomkodják, hanem “rá vannak kényszerítve”, hogy egymással kommunikáljanak. Ez az egész kicsit arra hasonlít, mint amikor kocsmákban találkozik az ember az ilyen feliratokkal:
Nagyon új dolog ez az okostelefon. Nagyon új dolog, hogy ennyire függ a társadalom egy eszköztől. És ez nincsen rendjén. Meg kell tanulni ezeknek az eszközöknek a normális használatát. Ahogy nem tesszük fel a lábunkat az ebédlőasztalra, ugyanúgy nem illik elővenni a telefont sem evés közben. Egyébként legelőször a kommersz I am Number 4 (2011) című film egyik jelenetében láttam azt a jelenetet, amikor vacsorához begyűjtik a teelfonokat és átviszik egy szomszéd szobába, hogy beszélgetés legyen az asztalnál és nem a telefonok nyomkodása.
Egyébként van olyan Hipersuli is, ahol az iskolába érkezéskor (hasonlóan, mint Franciaországban tervezik majd) begyűjtik reggel a diákok telefonját majd azokon az órákon, ahol tanulásra használják, ott megkapják órára a diákok a telefonjaikat. A szünetben pedig azért, hogy ne telefont nyomkodó zombik legyenek csak az iskolában, már újra a gyűjtődobozban várják a következő értelmes használatot a készülékek.
Úgyhogy ez a hír messze nem azt jelenti, hogy Franciaország visszatáncolt volna a digitális oktatás útjáról. Ez nem a digitális oktatásról szól, hanem egy egyre súlyosabbá váló társadalmi problémáról! Hogy a francia lépés megoldja-e a problémát vagy esetleg újabbakat szül, ma még nem tudjuk. Kiderül majd 2018 szeptember után.
Nagyjából tavaly évvége óta minden arról szól, hogy a Crypto pénzek szuperek. Aztán januárban bedölt minden, akkor meg arról szólt minden, hogy a Crypto pénzek nem érnek semmit és mekkora lufi az egész. Az igazság valahol középen van, de most nem is erről szerettem volna írni. Az androidportálon egyébként íródott már egy jó összefoglaló a crypto pénzek kereskedéséről.
Bányászat
A különböző érmék, Bitcoin, Ethereum, Litecoin, … érméket úgy lehet előteremteni, hogy csatlakozunk számítógépünkkel a blockchain-hez és ott ha elég jelentős részei vagyunk annak, akkor jutalomból kapunk pénzt. Vagyis coinokat, amik aztán pénzzé válthatók.
A hőskorban ez működött otthonról is, ma már mining farmok üzemelnek és elképesztő erőforrásra van szükség ahhoz, hogy az ember értelmes mennyiségű kriptópénzt tudjon termelni. A modern coinok GPU, azaz videokártya használatával bányászhatók legjobban. Ehhez pedig a hardcore emberek 6+ videokártyás bányász rigeket alkalmaznak.
Egy modern videokártya, mert elég nagy a kereslet rá, 150-200 ezer Forint körül mozog. Ehhez kell még alaplap, egy keret, stb. Így hamarosan eljutunk a millió forintos beruházásig. És van egy olyan pont, amivel általában kevesen számolnak, ez pedig az áramfogyasztás. És a hang. Mert az egy dolog, hogy eszi az áramot, de a sok ventillátornak, amik hűtik a kártyákat nem elhanyagolható a hangja sem.
Tehát praktikus a bányász gépet elhelyezni valami erre szakosodott szerverteremben, bányász farmon.
Az az időszak, amikor valaki az otthon pihenő gépét estére bekapcsolva hagyta és az Bitcoint bányászott neki, az elmúlt.
Otthoni bányászat
Az otthoni bányászat azért lehetséges, de messze nem arról szól már, hogy milliókat kereshetünk vele. Mivel pihen itthon egy pár Raspberry Pi, gondoltam rá, hogy az inaktív okostelefonokat, Pi és egyéb gépeket bevetem bányászatba, megnézve mit lehet kihozni belőlük.
Fontos, hogy egyedül bányászni esélytelen. Úgynevezett bányász közösségekbe, mining poolokba kell rendeződni. Így a sok ember számítási kapacitása összeadódik, együtt tudják visszafejteni a kódot és végül a jutalmat a beadott teljesítmény arányában osztják a közösség tagjai. Természetesen van még egy tétel, maga a pool is kap valami részesedést. Ez általában 1-2% körül szokott lenni.
Az alkalmazás beállítása nem túl bonyolult. Miután regisztráltunk a poolba, már csak be kell állítani a worker nevét és jelszavát. Ezután indulhat a bányászat. A pool szigorú, egy tagnak maximum 250 khasht enged meg. Ez elsőre keménynek tűnik, de normáls földi halandó ezt nehezen fogja elérni.
Tettem egy kisérletet az S8-on, s jó esetben is 25 KH/s volt a legtöbb, amit sikerült kihozni belőle. Persze, ha lenne 10 felesleges S8, amit bányászásra használna az ember, az milyen jó lenne. De ez nem túl életszerű. 🙂
Úgyhogy elindult 3-4 telefonon a bányászat és már 20-30 KH/s körül jártam. Egy hét alatt eljutottam odáig, hogy bányásztam 0.2 XMG-t. Azaz 25 forint körüli értéket. 🙂 A telefonok töltése valószínűleg kicsit drágább volt, de most nem számoltam ezzel. Egyénként rengeteg hasznos oldal (miningspeed, cryptocompare, mycryptobuddy)van, ha utána szeretnénk számolni, megéri-e a felszerelésünkkel bányászatba fogni.
FONTOS, hogy a telefonok túlmelegedhetnek, erre oda kell figyelni!
Ezután beállítottam a laptopot is, hogy kicsit megtolja a szekeret, mert esélytelen lett volna, hogy elérjem az 1 XMG-t (meg az 1% pool költséget, plusz a kiutalás költségét), amit célként tűztem ki magam elé. A Raspberry Pi-hoz rendeltem hűtőbordát, különben gyorsan elfőztem volna a kis számítógépeket is.
Nagyjából másfél-két hét alatt sikerült elérni az 1 kibányászott XMG-t. Megérte? Nem. Miért csináltam?
Tanulságok
A wallet beállítása, poolba regisztráció, telefonok kezelése, minerek felügyelete mind rengeteg tanulsággal bírt. Megtanultam hogyan lehet egy kis számítógép a nagy blockchain részese.
Nem lettem milliomos. Nem is hiszek benne, hogy egy ilyen coin, mint az XMG valaha milliókat érne. Ez a vonat már elment.
Most, hogy megvan az 1 XMG, megtörtént a kiutalás, ezzel elengedtem a bányászás dolgot. Persze ott van az emberben, ha ezt a kisérletet 10 éve teszem meg, akkor nem egy értéktelen XMG, hanem egy elég nagyértékű Bitcoin pihen most a virtuális pénztárcámban. Ez a vonat azonban már elment.
Az XMG bányászat, blockchain megismerése kiváló lehetőség megismerkedni minenki számára a blockchain világgal. Bányászgépek beállítása, akár telefonos bányászat, Raspberry Pi, asztali gépek kezelése.
Az egész történet összeállítás, bányászat elkezdése remek projekt lehet egy #picademy szerű workshopra. A résztvevő szakkörös gyerekek nem érzik azt, hogy valami ősi huszadik századi projektet visznek.
Miket lehet megtanulni egy ilyen projekt kapcsán:
Blockchain
Mining poolok
Wallet telepítés
Wallet és mining alkalmazások használata
Rengeteg altcoin, hozzájuk tartozó bányász algoritmusok
Türelem
Oktatási/tanulási célra mindenkinek ajánlom kipróbálni az otthoni bányászatot. Osszátok meg tapasztalataitokat!
Frissítés: Most este elértem az 1 XMG-t, úgyhogy ki is utaltam az itthoni Raspberry Pi 2-re, amin a Wallet fut.
Fut a wallet.
Itt a cím. 0 az egyenleg.
Nincs már futó worker.
Indítom a kiutalást.
E-mail megerősítés.
Indíthatom.
Most már mehet az utalás
Elindult
Meg is érkezett. Amivel kevesebb, mint az egyenleg volt, az az utalás költsége.
Régen írtam, pedig lenne miről. A BETT épp lecsengett, s tegnap óta újra az Egyesült Királyság vendégszeretetét élvezem. Londontól kicsit északra, Cambridge-ben vagyok. Jelentkeztem a Picademy képzésre és elfogadták a jelentkezésem.
Jártam már a városban is, sőt a Raspberry Pi főhadiszálláson is. A Picademy most valami egészen más. Nem képző vagyok, nem szakértő, stb. Mezei tanár vagyok, aki tanulni jött. Az utóbbi kb. 6 évben rengeteg képzést tartottam, legtöbbször a túloldalon álltam. Okostelefonok használata az oktatásban, matematikaoktatás digitális eszközökkel, stb. A tudást, amiket ezeken a képzéseken átadtam, valahogy felszedtem a hétköznapokban. Most viszont azért jöttem, hogy tanuljak. És élvezem.
A Picademy a Raspberry Pi alapítvány képzése tanárok számára. Nem programozni tanít meg, hanem arra készít fel, hogy a két napos intenzív képzés után képes legyen mindenki “physical computing” oktatásra, szakkör tartásra. Ez azt jelenti, hogy bárkinek el tudod mondani, hogyan kell ciklust írni, mi az az elágazás, mire használunk változókat és egyébként ha kapsz egy köteg kábelt, érzékelőket vagy motort, azokból hogy tudsz szélmalmot, automatikus öntözőberendezést, intelligens otthont, akármit építeni.
Hogy ezt elérjük, a kód futását “eljátszottuk”. Igen, kiálltak emberek, s megnéztük mi történik, ha elindul egy parancs. Olyan foglalkozásokat is csináltunk, aminek segítségével mindenki megérthette mi az a kód és hogy működik anélkül, hogy ehhez egyetlen sort is kódoltunk volna, vagy akárcsak bekapcsoltuk volna a gépeket.
A két nap alatt egyébként a fent látható kiszuperált pi-topokat használjuk. Ezekbe kötöttünk be egy Raspberry Pi 3-mat. A Pi 3-hoz mindenféle perifériákat kötöttünk, Python, Ruby, Scratch, minden előfordult, ami hasznos lehet arra, hogy diákokkal megkedveltessük az informatikát.
A mostani résztvevők többsége brit. Egy spanyol, egy libanoni és jómagam vagyunk csak, akiknek repülőre volt szüksége, hogy itt lehessen.
Az oklevelet ünnepélyes keretek között a Raspberry Pi Foundation vezetője adta át.
Két intenzív nap
A Sonic Pi volt az első alkalmazás, amit megtanult a csapat használni. Ha esetleg nem ismernétek, Sam Aaron TEDx előadását érdemes megnézni.
Ezután ledeket kötöttünk a Pi-re, ellenállásokat, buzzert, stb. Ezeket Scratch és Python segítségével értük el. Ezután az Explorer HAT, illetve Sense HAT perifériákat csatlakoztattuk és azokkal kisérleteztünk. A nap végén motort hajtottunk meg.
Második nap rengeteg érdekes kisérletet láttunk, már végzett RCE és az alapítvány munkatársai mutattak be projekteket. Végül pedig mi raktunk össze kis csoportokban 1-1 projektet. Ezekkel szemben az elvárás, hogy az diákokkal is megvalósítható legyen, diákok is élvezzék azt, ha pl. egy Code Club keretében velük oldjuk meg.
A mi csapatunk a @RaspTweetCam projektet tette össze. Itt egy érzékelőt kötöttünk a Raspberry Pi-ra, amihez ha valaki 20 centivel közelebb ment, akkor a csatlakoztatott kamera egy képet csinált, majd azt publikálta a Twitterre. Ennek a projektnek a végrehajtása során a diákok elsajátíthatják hogyan kommunikálunk a Twitterrel, hogy működik a kamera, érzékelőt kell kalibrálniuk, mindehhez pedig egy Python alkalmazást írniuk.
A projekt elkészítését mi magunk is élveztük és sok olyan kérdés merült fel, ami mindannyiunk számára hasznos tanulságokkal járt.
A 2 nap után úgy érzem magam, mint aki olyan fegyvertárat kapott, mint amikor kiléptem az egyetem kapuján a diplomámmal a kezemben.
2017 nem mondható eseménytelen esztendőnek megpróbálom pár képben, gondolatban összeszedni mi történt a tavalyi esztentőben. Sokat repkedtem, előadások, konferenciák szerte a világban.
Új városi közlekedési eszközre váltottam. Azóta nincs bérletem és az akkortájt vásárolt tizes gyűjőjegyemből még mindig van pár darab nálam. Ha esetleg szükség lenne rá pl. defekt esetén.
Eddig csendes magányában vegetált kis blogom. Legalábbis azt gondoltam. De kiderült, hogy van egy bejegyzés, ami olyan népszerűségnek örvend, hogy szeptember óta több a napi látogató az oldalon, mint egész júliusban volt. Pedig az sem volt idén egy egyszerű hónap. 🙂
Az alábbi statisztika nem egy újabb blockchain alapú crypto valuta dollárral szembeni ára.
Persze az is valami hasonlót mutatna. 🙂
A fenti statisztika az oszthatósági szabályokról szóló 2014-es bejegyzésemhez tartozik. Valaki valahogy rátalált, s most naponta mintegy 300+ diák (feltételezem, hogy az) olvasgatja a bejegyzést. Érdekes kérdéseket vet fel, hogy naponta ennyi érdeklődés hogy keletkezik az oszthatósági szabályok iránt. Hiszen a témakör sok tankönyv szerint még csak most fog felmerülni. Illetve érdekes kérdés, hogy miért nem a tankönyvet nézegetik a diákok.
A most iskolába járó generáció már elsődlegesen nem a tankönyvekből tákékozódik, hanem az Internetről. Erre hogy tudunk tanárként felkészülni? Ki tanította meg ezeket a gyermekeket keresni? Meg kell-e tanítani őket rá? És tudják-e, hogy az Interneten nem minden információt veszünk azonnal készpénznek? Azt a kérdést pedig már csak csendben teszem fel, hogy hányan jártak utána, hogy a bejegyzésben található információk egyébként helytállóak-e. A kritikai gondolkodás megvan-e ezekben a lelkes kattintókban. Azért mindenkit megnyugtatandó, lehet nyugodtan kattintani. 🙂
Szerdán az idei mattanárklub résztvevője lehettem, illetve fel is kértek, hogy a nap végén a vitát felvezessem és moderáljam. A téma meglepő módon az okostelefonok matematika órai használata volt.
Miután az előadás megtörtént, elindult a vita. Az elején “langyos” kérdéseket dobtam be.
A kérdések nem is annyira a matekórai, hanem inkább pedagógiai problémákat vetnek fel. Így relatíve gyorsan túllendültünk ezeken. Mivel a vitára egy kerek órát szántak a szervezők és a nap is éppen csak lebukóban volt a Duna felett, bedobtam a nagy kérdést:
Mi lenne, ha elkezdenénk az okostelefonokat tudatosan arra alkalmazni az órán, hogy megoldja helyettünk az egyenleteket, kiszámolja a logaritmust? Mi lenne, ha ezeket a dolgokat 2017-ben már nem tanítanánk meg? Mi lenne, ha ezek helyett az órán be tudnánk így vezetni bonyolultabb feladatokat, nyithatnánk való életbeli problémák felé? Felszabadulna rengeteg idő, amit most pl. másodfokú egyenletek megoldásának gyakorlásával töltünk.
Még példát is hoztam, sőt a közönség soraiból is elhangzott több példa. Az én általánosan felmerülő példám a négyzetgyök számítása. Édesapám még tanult papíron négyzetgyököt számolni. Ismerte annak az algoritmusát. Sőt ismeri a mai napig is. A mi generációnk (de nem szeretem ezt a generációzást…) viszont többnyire már csak egy gombot ismer a számológépen. És tudja, hogyha azt megnyomja, akkor a képernyőn megjelenik a beírt szám négyzetgyöke. És boldogok vagyunk így is? Hiányt szenvedünk, mert ez az algoritmus nem épült be gyermekkorunkban? Igazából nem.
Tehát a kérdés, hogy merünk, akarunk-e egy nagyot lépni? Lehet-e, szabad-e egy nagyot lépni. Felnőhet-e majd egy olyan generáció, akinek a másodfokú egyenlet megoldóképlete olyan lesz, mint nekünk a gyökjel? Vagy a logaritmus?
Talán nem lep meg senkit sem, hogy hatalmas vita kavarodott ebből a kérdésből. Hihetetlen értékes gondolatok feszültek egymásnak és zseniális elmék vitatkoztak a kérdésről. Rengeteget tanultam. Szükség van ilyen fórumokra, lehetőségekre a tanulásra, egymástól tanulásra. A világ halad tovább. Nem biztos, hogy jó irányba. Az oktatásnak valahogy fel kell zárkóznia, sőt irányt kell mutatni!
Elképesztően nehéz kérdések ezek. Ha az ember belegondol. Megtaníthatok-e valakit deriválni, ha nem tudja mi az a határérték? Meg tudok-e tanítani valakit vizilabdázni, ha nem tanítom meg előtte úszni?
Hihetetlen hónap volt ez a július. Főleg, hogy a nyár közepe és általában semmi nem történik ilyenkor. Kivéve 2017 júliusát, amikor csak kapkodom a fejem és próbálom feldolgozni a rengeteg hihetetlen eseményt, ami történt.
Elképesztő teljesítmény, amit elért a csapat. A verseny utáni nap meghívást kaptunk a Fehér Házba. És kisebb telefonálgatás és szervezés után úgy tűnt, tényleg megvalósul a dolog. Másnap így el is indultunk. És a meghívó fél, Ivanka Trump is ott volt. Három csapatot invitált meg a Fehér Házba: Afganisztán, USA és a magyar csapat (Team Europe) kapott meghívást.
Üröm az örömben, hogy a nem rövid beléptetési procedúrán ketten a csapatból nem jutottak át, ők sajnos továbbra is a kerítés túloldaláról láthatták csak a Fehér Házat. Akik bejutottunk, azokkal készültek csoportképek külön a csapatonként is, sőt a szemfüles magyar csapatból 4 emberről is tudok, akikel a First Daughter még szelfit is készített. Vagy fordítva. 😉
A Fehér Házban tett látogatásunk végét sajnos kicsit meg kellett sűrgetni, mert a repülő nem várta volna meg a csapatot, s valószínűleg kevesen hitték volna el, hogy a Fehér Házból érkezünk az elnök lányától, úgyhogy várjanak ránk. A kis célozgatásokat pedig, hogy mi lenne, ha helikopterrel vinnének ki bennünket a repülőtérre nem vették. Így maradt az Uber és a rohanás. 🙂
És hogy ne csak az amerikai elnök lánya szerepeljen itt, Áder Jánostól az alábbi levelet kapta a csapat:
A teljes levél elolvasható a képre kattintva.
Miközben vizes világbajnokságot zajlott, magyar vizilabda válogatott döntőt játszik, Hosszú Katinka gyűjtögette az érmeket, hatalmas öröm és megtiszteltesés, hogy a mi kis csapatunk teljesítménye is ekkora fontossággal bír. A mai napig fel-felbukkan a történet különböző médiumokban. És a mai napig büszke vagyok a kis csapat teljesítményére, amivel sikerült ezt mind elérni.
Ma épp a Fehér Ház előtt sétáltunk, amikor megcsörrent a telefonom. Egy amerikai szám volt. A beszélgetésből egy kis részletet megosztok.
A következő 2,5 óra arról szólt, hogy a légitársaságtól a helyi szervezőkön át mindenkit megpróbáltam átszervezni. Rövid úton kiderült, hogy a repülőjegy nem mozgatható, így az amerikaiaknak kell alkalmazkodni.
A First szervezőcsapatával, Dean Kamen irodájával folyamatos telefonos és e-mail kapcsolatban végül sikerült az időpontot egy órával előbbrehozni. Így Team Europe is ott lehet Ivanka Trump meghívására a Fehér Házban holnap. Amerikai idő szerint 11-kor.
Avagy First Global 2017. A versenyt a First indította útjára, amit az a Dean Kamen alapított, aki előtte feltalálta és megalapította a Segway-t. Új játékát is elhozta magával.
Dean Kamen (nem vagyok egy selfie guru, majdnem elejtettem a telefont fényképezés közben)
A First Global Challenge témája a tiszta víz volt. A folyót kis labdák szimbolizálták és a kék labdák a tiszta vizet, a narancssárgák a szennyeződést jelölték. A First a résztvevő csapatoknak egy halom alkatrészt postázott ki, amiből egy olyan robotot kellett összerakni, ami a szennyeződések kiválogatására alkalmas. Majd annak működtetésére programot írni.
A versenyre Magyarország színeiben már a Balatonalmádi Kéttannyelvű Gimnázium csapata lecsapott, így Team Europe presented by Hungary néven tudott a Fazekas RoboTeam csapata indulni. 6 diákkal indultunk a versenyen. Hervay Bence, Fey Mihály, Kurucz Márton, Martinák Zalán, Molnár-Sáska Zsófia, Umann Dávid alkotta csapat útját a robotozás világába Karsai Zsuzsanna taposta ki. A csapat eddig csak Lego robotokkal foglalkozott.
Mivel ez a megmérettetés más volt, mint az eddig megismert FLL versenyek, így Bácsi Sándor és jómagam is csatlakoztunk a csapathoz, hogy segítsük az amerikai versenyre való felkészülést.
A versenyen való részvétel a szülők és külső szponzorok segítségével tudott megvalósulni. Rengeteg előre látható és nem látható költség (robot alkatrészek megvásárlása, vámolás, kiutazás, robot szállítása, stb.) és feladat (rengeteg előkészítő anyagot, videót vártak a résztvevőktől a szervezők) merült fel.
A csapat 13-án érkezett Washingtonba. Ahol a monszunt meghazudtoló éghajlat várta a replülőből kiszálló kis csapatot. Első nap a városba bejutás és az időhöz (éghajlat + eltolódás) való alkalmazkodás volt a feladat. Másnap többnyire városnézéssel telt, majd az első napi átmeneti szállásról átköltöztünk a GWU kollégiumába. Itt a szervezés gépezetébe kisebb porszem került, így a több, mint 160 országból érkező csapat elhelyezése nem ment annyira flottul, mint azt reméltük.
15-én megkezdődött a gyakorlás. Ekkor még sok apróbb javítást kellett abszolválni a roboton. Tabletet cserélni, programot korrigálni, optimalizálni, stb. Miután minden rendben volt, következett a vizsgálat. Ezen is átment a robot és megkaptuk a matricát, hogy indulhatunk a versenyen.
Ezután már a rendes pályán az összesorsolt 3-3 csapat tesztelhette tudását készülvén a másnap kezdődő versenyre.
A First Global Challenge nem kis érdeklődésre tartott számot. A verseny második napján Ivanka Trump is tiszteletét tette a pályán.
A díjkiosztón pedig este Jim Yuong Kim, a világbank vezetője szólt a résztvevő diákokhoz.
Congratulations to all competitors at #fgc2017! Keep dreaming & working to gain new knowledge for the progress of all people. pic.twitter.com/wpe6qOJm6Z
— Archive: World Bank Group President Jim Yong Kim (@JimYongKimWBG) July 18, 2017
A versenyen a Team Europe sorra hozta a győzelmeket, így jutottunk el oda, hogy végül a 2 napos összesen 6 versenyből álló sorozatban 716 ponttal elsőként végezzünk a First Global Challenge versenyen.
Lengyelországgal (második) egy csapatban is játszottunk, de a végén ők lehettek volna az egyetlen csapat, aki megszorongathatott volna bennünket.
A First Global Challenge nem csak robotokról, programozásról és a STEM-ről szól. Bár kétségtelen, hogy ezek kiemelten fontosak. Egy olyan verseny, ahol a kollaboráció, az együttműködés szerepe legalább olyan nagy, mint az előzőeké. Minden meccsünk előtt a másik két csapattal stratégiát beszéltünk meg, hosszasan egyeztettünk, közösen gyakoroltunk. Egyik verseny előtt kiderült, hogy a velünk egy csapatban lévő szenegáliaknak nem működik a kapaszkodó mechanikájuk. Ekkor csapatunk egy része nekilátott, hogy segítsen és közösen megjavították azt. Így történhetett, hogy azt a fordulót is 100 pont felett sikerült teljesítenie a három csapatnak.
Ez a kollanoráció és az április óta tartó felkészülés végül meghozták a sikert. Boldogan tértünk volna haza bármilyen helyezéssel, elsőként viszont nem csak boldogan, de büszkén is szállunk fel holnap a repülőre.
Team Europe egy része Joe Sestak-kal a verseny fővédnökével
