Az Apple 27-én tartott egy extra eseményt egy chicagoi iskolában. Itt bemutattak egy új iPad-et. Ami igazából a régi kicsit felturbózva és az árcédulát meg kicsit racionalizálták. Az érdekes, hogy a keynote után a média többnyire az iPad-ig jutott el. Holott az Apple ezzel az eseménnyel hatalmasat lépett előre az oktatás irányába. És az eseménynek nem az új iPad a főszereplője.
A Verge összevágta 11 percbe az esemény legfontosabb momentumait. A video eleje valóban az új eszközről szól. De a lényeg valahol hat és fél percnél kezdődik.
Az Apple rájött, hogy az oktatás fontos számukra (is). Ehhez persze tudni kell, hogy a cég kicsit el van késve az oktatási piacra való belépéssel. Illetve tettek már erre kisérleteket, de azok elég esetlenek voltak.
Amerikában az oktatást a Google uralja ChromeBookjaikkal. Második helyen a Microsoft és az Apple jelenléte egészen mostanáig elenyésző volt.
A tegnapi eseményen a világ egyik legerősebb cége letette a voksát az oktatás mellett. Pénzt, energiát nem kímélve oktatási alkalmazásokat fejleszt, oktatási tartalmakat hoz létre.
Végül pedig Tim Cook, az Apple jelenlegi vezetője megköszöni a tanárok munkáját. Tiéd, enyém, minden tanárét.
Régen írtam, pedig lenne miről. A BETT épp lecsengett, s tegnap óta újra az Egyesült Királyság vendégszeretetét élvezem. Londontól kicsit északra, Cambridge-ben vagyok. Jelentkeztem a Picademy képzésre és elfogadták a jelentkezésem.
Jártam már a városban is, sőt a Raspberry Pi főhadiszálláson is. A Picademy most valami egészen más. Nem képző vagyok, nem szakértő, stb. Mezei tanár vagyok, aki tanulni jött. Az utóbbi kb. 6 évben rengeteg képzést tartottam, legtöbbször a túloldalon álltam. Okostelefonok használata az oktatásban, matematikaoktatás digitális eszközökkel, stb. A tudást, amiket ezeken a képzéseken átadtam, valahogy felszedtem a hétköznapokban. Most viszont azért jöttem, hogy tanuljak. És élvezem.
A Picademy a Raspberry Pi alapítvány képzése tanárok számára. Nem programozni tanít meg, hanem arra készít fel, hogy a két napos intenzív képzés után képes legyen mindenki “physical computing” oktatásra, szakkör tartásra. Ez azt jelenti, hogy bárkinek el tudod mondani, hogyan kell ciklust írni, mi az az elágazás, mire használunk változókat és egyébként ha kapsz egy köteg kábelt, érzékelőket vagy motort, azokból hogy tudsz szélmalmot, automatikus öntözőberendezést, intelligens otthont, akármit építeni.
Hogy ezt elérjük, a kód futását “eljátszottuk”. Igen, kiálltak emberek, s megnéztük mi történik, ha elindul egy parancs. Olyan foglalkozásokat is csináltunk, aminek segítségével mindenki megérthette mi az a kód és hogy működik anélkül, hogy ehhez egyetlen sort is kódoltunk volna, vagy akárcsak bekapcsoltuk volna a gépeket.
A két nap alatt egyébként a fent látható kiszuperált pi-topokat használjuk. Ezekbe kötöttünk be egy Raspberry Pi 3-mat. A Pi 3-hoz mindenféle perifériákat kötöttünk, Python, Ruby, Scratch, minden előfordult, ami hasznos lehet arra, hogy diákokkal megkedveltessük az informatikát.
A mostani résztvevők többsége brit. Egy spanyol, egy libanoni és jómagam vagyunk csak, akiknek repülőre volt szüksége, hogy itt lehessen.
Az oklevelet ünnepélyes keretek között a Raspberry Pi Foundation vezetője adta át.
Két intenzív nap
A Sonic Pi volt az első alkalmazás, amit megtanult a csapat használni. Ha esetleg nem ismernétek, Sam Aaron TEDx előadását érdemes megnézni.
Ezután ledeket kötöttünk a Pi-re, ellenállásokat, buzzert, stb. Ezeket Scratch és Python segítségével értük el. Ezután az Explorer HAT, illetve Sense HAT perifériákat csatlakoztattuk és azokkal kisérleteztünk. A nap végén motort hajtottunk meg.
Második nap rengeteg érdekes kisérletet láttunk, már végzett RCE és az alapítvány munkatársai mutattak be projekteket. Végül pedig mi raktunk össze kis csoportokban 1-1 projektet. Ezekkel szemben az elvárás, hogy az diákokkal is megvalósítható legyen, diákok is élvezzék azt, ha pl. egy Code Club keretében velük oldjuk meg.
A mi csapatunk a @RaspTweetCam projektet tette össze. Itt egy érzékelőt kötöttünk a Raspberry Pi-ra, amihez ha valaki 20 centivel közelebb ment, akkor a csatlakoztatott kamera egy képet csinált, majd azt publikálta a Twitterre. Ennek a projektnek a végrehajtása során a diákok elsajátíthatják hogyan kommunikálunk a Twitterrel, hogy működik a kamera, érzékelőt kell kalibrálniuk, mindehhez pedig egy Python alkalmazást írniuk.
A projekt elkészítését mi magunk is élveztük és sok olyan kérdés merült fel, ami mindannyiunk számára hasznos tanulságokkal járt.
A 2 nap után úgy érzem magam, mint aki olyan fegyvertárat kapott, mint amikor kiléptem az egyetem kapuján a diplomámmal a kezemben.
Szerdán az idei mattanárklub résztvevője lehettem, illetve fel is kértek, hogy a nap végén a vitát felvezessem és moderáljam. A téma meglepő módon az okostelefonok matematika órai használata volt.
Miután az előadás megtörtént, elindult a vita. Az elején “langyos” kérdéseket dobtam be.
A kérdések nem is annyira a matekórai, hanem inkább pedagógiai problémákat vetnek fel. Így relatíve gyorsan túllendültünk ezeken. Mivel a vitára egy kerek órát szántak a szervezők és a nap is éppen csak lebukóban volt a Duna felett, bedobtam a nagy kérdést:
Mi lenne, ha elkezdenénk az okostelefonokat tudatosan arra alkalmazni az órán, hogy megoldja helyettünk az egyenleteket, kiszámolja a logaritmust? Mi lenne, ha ezeket a dolgokat 2017-ben már nem tanítanánk meg? Mi lenne, ha ezek helyett az órán be tudnánk így vezetni bonyolultabb feladatokat, nyithatnánk való életbeli problémák felé? Felszabadulna rengeteg idő, amit most pl. másodfokú egyenletek megoldásának gyakorlásával töltünk.
Még példát is hoztam, sőt a közönség soraiból is elhangzott több példa. Az én általánosan felmerülő példám a négyzetgyök számítása. Édesapám még tanult papíron négyzetgyököt számolni. Ismerte annak az algoritmusát. Sőt ismeri a mai napig is. A mi generációnk (de nem szeretem ezt a generációzást…) viszont többnyire már csak egy gombot ismer a számológépen. És tudja, hogyha azt megnyomja, akkor a képernyőn megjelenik a beírt szám négyzetgyöke. És boldogok vagyunk így is? Hiányt szenvedünk, mert ez az algoritmus nem épült be gyermekkorunkban? Igazából nem.
Tehát a kérdés, hogy merünk, akarunk-e egy nagyot lépni? Lehet-e, szabad-e egy nagyot lépni. Felnőhet-e majd egy olyan generáció, akinek a másodfokú egyenlet megoldóképlete olyan lesz, mint nekünk a gyökjel? Vagy a logaritmus?
Talán nem lep meg senkit sem, hogy hatalmas vita kavarodott ebből a kérdésből. Hihetetlen értékes gondolatok feszültek egymásnak és zseniális elmék vitatkoztak a kérdésről. Rengeteget tanultam. Szükség van ilyen fórumokra, lehetőségekre a tanulásra, egymástól tanulásra. A világ halad tovább. Nem biztos, hogy jó irányba. Az oktatásnak valahogy fel kell zárkóznia, sőt irányt kell mutatni!
Elképesztően nehéz kérdések ezek. Ha az ember belegondol. Megtaníthatok-e valakit deriválni, ha nem tudja mi az a határérték? Meg tudok-e tanítani valakit vizilabdázni, ha nem tanítom meg előtte úszni?
Avagy First Global 2017. A versenyt a First indította útjára, amit az a Dean Kamen alapított, aki előtte feltalálta és megalapította a Segway-t. Új játékát is elhozta magával.
Dean Kamen (nem vagyok egy selfie guru, majdnem elejtettem a telefont fényképezés közben)
A First Global Challenge témája a tiszta víz volt. A folyót kis labdák szimbolizálták és a kék labdák a tiszta vizet, a narancssárgák a szennyeződést jelölték. A First a résztvevő csapatoknak egy halom alkatrészt postázott ki, amiből egy olyan robotot kellett összerakni, ami a szennyeződések kiválogatására alkalmas. Majd annak működtetésére programot írni.
A versenyre Magyarország színeiben már a Balatonalmádi Kéttannyelvű Gimnázium csapata lecsapott, így Team Europe presented by Hungary néven tudott a Fazekas RoboTeam csapata indulni. 6 diákkal indultunk a versenyen. Hervay Bence, Fey Mihály, Kurucz Márton, Martinák Zalán, Molnár-Sáska Zsófia, Umann Dávid alkotta csapat útját a robotozás világába Karsai Zsuzsanna taposta ki. A csapat eddig csak Lego robotokkal foglalkozott.
Mivel ez a megmérettetés más volt, mint az eddig megismert FLL versenyek, így Bácsi Sándor és jómagam is csatlakoztunk a csapathoz, hogy segítsük az amerikai versenyre való felkészülést.
A versenyen való részvétel a szülők és külső szponzorok segítségével tudott megvalósulni. Rengeteg előre látható és nem látható költség (robot alkatrészek megvásárlása, vámolás, kiutazás, robot szállítása, stb.) és feladat (rengeteg előkészítő anyagot, videót vártak a résztvevőktől a szervezők) merült fel.
A csapat 13-án érkezett Washingtonba. Ahol a monszunt meghazudtoló éghajlat várta a replülőből kiszálló kis csapatot. Első nap a városba bejutás és az időhöz (éghajlat + eltolódás) való alkalmazkodás volt a feladat. Másnap többnyire városnézéssel telt, majd az első napi átmeneti szállásról átköltöztünk a GWU kollégiumába. Itt a szervezés gépezetébe kisebb porszem került, így a több, mint 160 országból érkező csapat elhelyezése nem ment annyira flottul, mint azt reméltük.
15-én megkezdődött a gyakorlás. Ekkor még sok apróbb javítást kellett abszolválni a roboton. Tabletet cserélni, programot korrigálni, optimalizálni, stb. Miután minden rendben volt, következett a vizsgálat. Ezen is átment a robot és megkaptuk a matricát, hogy indulhatunk a versenyen.
Ezután már a rendes pályán az összesorsolt 3-3 csapat tesztelhette tudását készülvén a másnap kezdődő versenyre.
A First Global Challenge nem kis érdeklődésre tartott számot. A verseny második napján Ivanka Trump is tiszteletét tette a pályán.
A díjkiosztón pedig este Jim Yuong Kim, a világbank vezetője szólt a résztvevő diákokhoz.
Congratulations to all competitors at #fgc2017! Keep dreaming & working to gain new knowledge for the progress of all people. pic.twitter.com/wpe6qOJm6Z
— Archive: World Bank Group President Jim Yong Kim (@JimYongKimWBG) July 18, 2017
A versenyen a Team Europe sorra hozta a győzelmeket, így jutottunk el oda, hogy végül a 2 napos összesen 6 versenyből álló sorozatban 716 ponttal elsőként végezzünk a First Global Challenge versenyen.
Lengyelországgal (második) egy csapatban is játszottunk, de a végén ők lehettek volna az egyetlen csapat, aki megszorongathatott volna bennünket.
A First Global Challenge nem csak robotokról, programozásról és a STEM-ről szól. Bár kétségtelen, hogy ezek kiemelten fontosak. Egy olyan verseny, ahol a kollaboráció, az együttműködés szerepe legalább olyan nagy, mint az előzőeké. Minden meccsünk előtt a másik két csapattal stratégiát beszéltünk meg, hosszasan egyeztettünk, közösen gyakoroltunk. Egyik verseny előtt kiderült, hogy a velünk egy csapatban lévő szenegáliaknak nem működik a kapaszkodó mechanikájuk. Ekkor csapatunk egy része nekilátott, hogy segítsen és közösen megjavították azt. Így történhetett, hogy azt a fordulót is 100 pont felett sikerült teljesítenie a három csapatnak.
Ez a kollanoráció és az április óta tartó felkészülés végül meghozták a sikert. Boldogan tértünk volna haza bármilyen helyezéssel, elsőként viszont nem csak boldogan, de büszkén is szállunk fel holnap a repülőre.
Team Europe egy része Joe Sestak-kal a verseny fővédnökével
Éppen tegnap bosszankodtam Twitteren, hogy a 444 megjelentette az afgán csapat szerencsétlenségét, de egy említés sincs a cikkben, hogy egyébként kívételes helyzetben van kis hazánk, ahonnan két csapat is indul július közepén Washingtonba. Egyik csapatnak sem volt hasonló vízum gondja, de nem volt kis feladat az utazáshoz szükséges anyagiak előteremtése.
A First Global Challenge egy nemzetközi robotépítő és programozó verseny. Itthonról a Balatonalmádi kéttannyelvű iskola és a Fazekas Roboteam csapata indul a versenyen. Előbbi Magyarországot, utóbbi pedig Team Europe néven Európát képviseli.
A Fazekas robotja az alábbi videón látható már működés közben.
A versenyre való kijutást mindkét csapat úgy kalapozta össze szponzoroknál. A 14-15 éves gyerekekből álló Fazekas csapat hihetetlen energiát tett bele, hogy ott lehessen. Szülők egy emberként állnak a csapat mögött, szállítják őket, segítik a felkészülést. A múlt héten a Fazekas csapat lement Balatonalmádiba, hogy a két magyar csapat közösen készüljön a washingtoni megmérettetésre.
A Google Classroom sokáig csak akkor volt elérhető, ha az intézmény (egyébként ingyenes) Google Edu Suit előfizető volt. Pár hete kinyilt már a Classroom mindenki számára, aki csatlakozni szeretett volna. Ez volt nagyjából az előszele annak, ami bekövetkezett pár napja, hogy mindenki számára elérhető a Classroom, akár tanárként is.
Ez azért fontos, mert igaz, hogy több helyen is tanítok, de pont egyik helyen sem használ az iskola/egyetem Google Edu fiókokat, így csak látogatóban láthattam eddig más embereknél a Classroom felületet.
A Google Classroom az a hely, ahol tanár és diák nyomonkövetheti mi történik. Legegyszerűbben egy Facebook csoporthoz hasonlítható, ahol üzeneteket lehet váltani, csak itt kiegészül a felület azzal, hogy Google dokumentumokat lehet megosztani osztályon belül és a teljes Google ökoszisztéma felhasználható a tanár-diák online osztályterem kialakítására.
De a lehetőségek végtelenek. Innentől kialakítható virtuális osztályterem pl. online webfejlesztés oktatására is. Nem csak iskolai tematikában kell gondolkodni. És tudom, hogy rengeteg egyéb hasonló szolgáltatás érhető el már évek óta, pl. Edmodo, Microsoft Classroom, stb.
Amikor azt mondod, hogy matematika, mindenki fejében felmerül valami gondolat, érzés. Ez sajnos sok esetben negatív. “Utáltam a matekot.” – és hasonló gondolatok. Pedig a matek mindenhol ott van. És matek nélkül biztosan nem tartanánk itt.
A matematika oktatásnak van egy olyan része, amit viszont ha szereti, ha nem szereti az ember, nem ezen múlik, hogy érti-e. Ez pedig a térgeometria. Ha valakinek nincs térlátása, akkor a térgeometria résznél úgy érzi magát, mintha sánta szamáron nevezték volna a lóversenyre. Esélye sincs. És mivel jó szemléltető eszközeink sincsenek általában, így a 2D táblarajzok, füzetbeli macsakakaparásokból kell megfejtenie mit kellene látnia térben.
Ezen szeretnénk segíteni a VR MATH alkalmazás segítségével. Az alkalmazás nem tesz többet, mint a térbeli alakzatokat térben jeleníti meg. A diákoknak lehetősége nyílik arra, hogy azokat “természetes közegükben” szemlélje meg. Telefonra telepíti az alkalmazást, bepattintja akár a legegyszerűbb cardboardba és már körbe is nézhet a virtuális valóságban elé táruló alakzatban.
A VR MATH célja, hogy egy olyan alkalmazás jöjjön létre, ami egyenlő esélyeket biztosít mindenki számára a térgeometria tanulásánál is.
Az alkalmazás még nincs készen, a fejlesztés folyamatos. Viszont addigis akit érdekel, feliratkozhat a weboldalon a hírlevélre, s amint az első beta verziók érkeznek, küldjük a híreket.
Aki kicsit is érdeklődik az oktatás iránt és nem ismeri Sir Ken Robinson nevét, az burokban élt az elmúlt 10 évben. Lehet kedvelni, vagy nem kedvelni, de az biztos, hogy az alábbi 2006-os beszéde nagy hatással volt az okatásra.
A beszédet a megjelenés óta Magyarország lakosságának sokszorosa tekintette meg. Ken Robinson több könyvét olvastam azóta, vagy éppen hangos könyvben hallgattam meg (a legjobb, amikor ő maga olvassa fel). És most itt vagyok közel két héttel a bett show után és élőben láthattam. A legendát. És még mindig mosolygok, ha belegondolok. 🙂
Ken Robinsont élőben hallani valami hasonló élmény volt, mint amikor életemben először hallottam valamelyik kedvenc együttesemet. Egy sztár. Celeb. Jó értelemben.
Megöregedett. Bottal jár, de szellemileg ugyanolyan friss, mint amikor a fent linkelt első előadásakor volt.
A mostani 1 órás beszédének a lényege, hogy a gyermek egy komplex lény és nem lehet egységekbe rendszerekbe kényszeríteni, ha azt szeretnénk, hogy kreatív felnőtt legyen.
Az oktatás lényege, célja az kellene, hogy legyen, hogy a diákok megértsék az őket körülvevő világot, a saját tehetségüket felfedezzék és aktív, odaadó polgárok legyenek.
The Aims of Education
To enable students to understand the world around them and the talents within them so they can become fullfilled individuals and active, compassionate citizens.
Ismét rengeteg példával volt tarkítva a beszéd. Megtudtuk egy felmérés következtében, hogy a mai gyerekek átlagosan 1 órát töltenek a szabadban. Ehhezképest egy szuper biztonságos börtönben a minimális idő, amit a raboknak előírnak, hogy túléljék a bent töltött időt, ennek a kétszerese.
Másik érdekes pont volt, amikor feltette a kérdést, kinek szedték ki a manduláját. A 40+ korosztály többségének igen. 30 alattiaknál ez nem annyira jellemző. Régen, ha valaki köhögött egy kicsit, már ki is kapták a manduláját. Mondja Ken Robinson. Ma az ADHD egy hasonlóan “divatos betegség”. Ha egy diák nem tud a fenekén ülni, akkor telenyomjuk gyógyszerekkel, ahelyett, hogy hagynánk, hogy felálljon, mozogjon. Hiszen erre lenne szüksége.
Időközben megjelent egy újabb könyve. Természetesen, ha lehetőség nyílt volna rá, meg is vettem volna, hogy dedikálja. De valamit hagyni kell a későbbiekre is. 🙂
A könyv egy reakció a Ken Robinsont egyébként jogosan kritizálóknak, amiben megmutatja, hogy ezek nem csak szép gondolatok, hanem meg is valósíthatók. Így egy kicsit még kíváncsibb vagyok a könyvre.
Összességében fantasztikus volt és inspiráló ott állni. Az “öreg” nem mondott szinte semmi újat azokhoz képest, amiket a könyveiben, vagy TED előadásaiban ne olvastam, hallottam volna. Pár új példa, kicsit más felvezetéssel, néhány fricska és story. Viszont, ha elmondta volna ugyanazt a 2006-os TED előadást, élőben akkor is más lett volna. Digitalizáció, virtualizáció, stb. szuper dolgok. De azért csak hús-vér emberek vagyunk és valóságos élményekre vágyunk. 🙂
Ken Robinson nem az oktatás megváltója. Ken Robinson egy gondolkodó, fantasztikus előadó, aki jókor, jó helyen kimondta, rámutatott azokra a hiányosságokra a mai világban, amiket mindannyian éreztünk. A híres “Do schools kill creativity?” beszédében mindezt sokkoló címmel, példákkal támasztotta alá, így talán még több emberhez jutottak el a gondolatok. És a kreativitás valóban szükséges, hogy ott legyen a gyermekeink mindennapjaiban.
Pénteken hárman kaptunk Sulinetwork díjat. A díj, jelenleg az egyetlen általam tudott elismerés, amit az Oktatási Hivatal oszt a digitális oktatás elismerésére. Prievara Tibor és Nádori Gergő, a tanárblog két szerzője kapott már díjat. Sajnos nem találtam leírást arról, kik részesültek eddig az elismerésben. Bár az átadáskor egy PowerPoint dia erejéig felvillantak a nevek.
Büszke vagyok, hogy bekerültem az idén díjazott három ember (Nemes-Nagy Katalin Erika, Egri Józsefné,Koren Balázs) közé. Külön öröm volt hallani, hogy itt a blogon olvasható írások is hozzátettek ahhoz, hogy megkaphattam az elismerést.
Bővebben a díjról:
A Sulinetwork-díj elismerésben részesülhet minden magyar állampolgárságú pedagógus végzettségű szakember, aki teljesíti az adott évi kiírásban szereplő feltételeket, illetve nem rokona a jelölteket értékelő zsűrinek, és nem áll közvetlen szakmai kapcsolatban az adott évben felkért zsűritagokkal és az Oktatási Hivatallal.
A Sulinetwork-díjat évente legfeljebb három fő nyerheti el egy független szakmai bizottság döntése alapján. A díjazottak közül legalább ketten a közoktatásban gyakorló pedagógusok, és egyikük lehet olyan közoktatásban dolgozó szakember, aki pedagógus végzettségű ugyan, de szakmai tevékenységét az oktatás más területein fejti ki a közoktatás javára. A szakmai zsűri dönthet úgy is, hogy háromnál kevesebb jelöltnek ítéli oda a díjat, ha ez indokolt.
Jelölés jövőre is az okatatas.hu oldalon lesz. Érdemes figyelni, mert sok innovatív és fantasztikus tanár kolléga van, aki megérdemli a díjat. Diákok, szülők, kollégák, jelöljétek jövőre az arra érdemeseket! Aki pedig engem jelölt, annak köszönet!
